Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-406

444 4M' országos ülés 1894. deczember 19-én, szerdáit. fejezet, 21. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 145.397 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Dologi kiadások 99.823 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Vízi munkálatok. Eendes kiadások: XIX. fejezet, 22. czím. Rendes bevételek : VI. fejezet, 16.czím. Kiadás 466.470 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző: Darányi Ignácz! Darányi Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általános tárgyalás alkalmával Papp Elek képviselő úr a következőket mondta: (Olvassa.) »A törvény világos rendelete ellenére azt javasolta a tiszavölgyi társulat, hogy addig, inig a kulcs megállapítható lesz, ideiglenesen kivethetik a kataszteri tiszta jövedelem szerint a szabályozási költségeket. Ezt a törvény nem engedi meg. Az 1884 : XIV. törvényczikkre vonatkozó szakaszai ezt határozottan tiltják. És ennek az az eredménye, hogy például Karczagon a magas fiddek túlságosan meg lettek adóztatva, noha a hozzájárulás megállapításánál bizonynyal tetemesen apadnak, sőt el fognak enyészni ezen jogtalanul kivetett terhek. Ezen ideiglenes kivetés következtében, mindazok, a kik mindig víz alatt voltak, az ősi árterek, húzzák ad graecas calendas a végleges hozzájárulás megállapítását, mert a tiszavölgyi társulat támogatásával a magas minisztériumnak tetszett a törvényt lábbal tiporni; igen, mert az erkölcsi támasz ott volt a tiszavölgyi társulat mellett a minisztériumnak.* T. ház! Papp Elek képviselő úr beszédének ezen részére az általános tárgyalásnál reflektálni nem kívántam, nem kívántam pedig azért, mert a főtárgytól nem óhajtottam elterelni a figyelmet. Minthogy azonban abban az ülésben, melyre a t. képviselő úr utalt, résztvettem úgy én, valamint résztvett a törvényhozásnak több tagja, még pedig olyanok, a kik ezen az oldalon ülnek és olyanok is, a kik az ellenzéken ülnek, köteleségem a kérdést tisztázni annyival is inkább, mert a közérdek szempontjából is a kérdésnek tisztázását indokoltnak tartom. A középtiszai társulat, melyre a t. képviselő úr utalni méltóztatott, saját autonóm jogkörében határozott az árvíz-szinfejlesztés fölött, még pedig daezára annak, hogy a legnagyobb víz 1888-ban volt, és a fennálló törvények értelmében az 1888-iki legmagasabb vízszínre lett volna az ártérfejlesztés fektethető, a középtiszai társulat ennél alacsonyabbat, tudniillik az 1881-iki vízszint vette fel az ártérfejlesztés alapjául. Már most az 1884 : XIV. törvényezikk 15. §-a értelmében, mikor az árvíz-színfejlesztés az 1855-iki és 1881-iki vízszinek alapján megtörtónt, akkor a társulat javaslatot tett ezen vízszineknek egymásközötti aránya tekintetében, javaslatba hozta névszerint az 1 : l-hez való arányt, e szerint érdemleges javaslatot nem tett, hanem a különböző vízszínek közti különbséget szétosztályozási fokozatban kívánta kitűntette. A tiszai központi bizottság, midőn ezen ügyet tárgyalta, nem vélt a társulat ezen kívánságához járulhatni, még pedig azért nem, mert a törvénynek czélja az volt, hogy a fensíki területek az alacsony területekkel szemben, minden körülmények közt és minden időkre megvédessenek. Minthogy pedig az osztályozás nem örökre szóló dolog, hanem azon a törvény értelmében változtatni is lehet, a központi bizottság azt találta, hogy a társulat ezen javaslatához törvényszerűen nem járulhat hozzá, és egyhangúlag oly javaslatot terjesztett elo, mely szerint a társulat útasíttassék, hogy a különböző vízszinek közötti arány tekintetében a törvény szoros értelmének megfelelőleg érdemleges arányszámokat hozzon javaslatba. A földmivel ésügyi minisztérium által a középtiszai társulat erre fölhivatván, a társulat közgyűlésének egyhangúlag hozott határozatával javaslatot tett az iránt, hogy a vízszinek közötti arányszámok, mint 1 a 12^2-hez állapíttassanak meg. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy ez a kulcs, tadniilliic az 1 a 12y2-hez olyan kedvező épen képviselő úr által védett fensíki területekre nézve, a melynél kedvezőbb kulcs az egész tiszavölgyön nincs. A képviselő úr még tovább ment és azt állította, hogy az is helytelenül történt, hogy az ideiglenes kivetés a kataszteri jövedelem alapján eszközöltetett, és hogy erre a törvény semmi támpontot nem nyújt. A t. képviselő úr figyelmét elkerülte a 1884 : XIV. tcz. 22. §-ának harmadik bekezdése, a mely azt mondja: hogyha valamely társulat a maga gátjait nem építi ki, s az elrendelt munkálatokat nem teljesíti, akkor a miniszternek jogában áll a gátépítést stb. közigazgatásilag is elrendelni, és jogában áll, ha más aránykulcs nincs, a kataszter alapján ideiglenesen utólagos elszámolás fentartásával kivetni az egész befektetési költséget. A középtiszai társulat gátjait föltétlenül ki kellett építeni, nemcsak azért, hogy a középtiszai társulat védve legyen, hanem azért is, mert ha ott gátszakadás történik, akkor idegen területek, egész más társulatok és községek is a Berettyóig és Kőrösig elárasztattak volna. Már most kérdem, hogy ha valamely társulat a kormány által szorítható arra, hogy az egész befektetési költséget a kataszteri jövedelem arányában kivesse, akkor nem belyesebb-e, ha a társulat ezt autonóm körében önmaga teszi, és nem helyesebb-e, hogyha a társulat az érdekeltekre nem az egész befektetési költséget, hanem — a mint történt — azon költségnek csupán annuitását