Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-406

406. országos ülés 1894. deczemJber 19-én, szerdán. 441 gató fiókjában tartja, azokat, és egy év óta sem terjesztette elő a miniszternek. Már pedig, t. ház. köztudomású dolog, hogy egy tanteremben 65 tanúlónál több neknem szabad elhelyezve lennie, ott pedig 150 gyermek esik egy tanteremre, még hozzá vegyesen, fiúk és leányok. Én erre különösen felhívom a t. miniszter úr figyelmét, kegyeskedjék az alapítványlevél tartalmát megtekinteni, és az ott vállalt kötelezettség valóságáról meggyőződni, és ha ezek valóságáról meggyőződik, méltóztassék odahatni, hogy az uradalom ebbeli kötelezettségét teljesítse. Ezenkívül a miniszter úr figyelmét a kis baglii erdőirtásra hívom fel. Kénytelen vagyok ez ellen felszólalni, a mennyiben a királyi erdőfelügyelőség teljesen hitelt érdemlőleg, tervekkel és vázlatrajzokkal tételről-tételre kimutatta a kisbaghi erdőirtás helytelenségét. Ebből is láthatja a t. miniszter úr, hogy az uradalmi igazgató nem ért a gyakorlati gazdálkodáshoz, mert hiszen valóságos szakemberek teljesen ellentmondanak azon kezelési tervezetnek, melyet az igazgató a miniszter úrhoz beterjesztett. Én magam is láttam azon királyi erdőfelügyelő urnak a kisbaghi erdőirtásra vonatkozó felterjesztését, s meggyőződtem arról, hogy tételrőltélelre kimutatta ezen irtásnak helytelen voltát, mivel az a kisbaghi erdő az egész királyi vadászterületnek legszebb részét képezi. Kérem a t miniszter urat, kegyeskedjék végleg elhatározni azt, hogy az az erdőirtás abbanhagyassék. De attól eltekintve, hogy az ottani jószágigazgató gyakorlati gazdának nem bizonyult, erőszakos úton jár el községekkel és a községi lakosokkal, egyáltalán az uradalom szomszédaival szemben. így például megtörtént, — és ez idő szerint per is folyik ez iránt, — hogy a hol jónak látja, a hol azt hiszi, hogy az uradalomnak használ vele, elzárat községek és községi lakosok elől oly utakat, a melyek azoknak a tagosítás alkalmával adattak ki, és emberemlékezetet meghaladó idő óta, már az illető lakosok birtokában vannak; semmi tiszteletet sem mutat tehát sem a megelőző állapotok, sem pedig a szerződések iránt, hanem ha úgy látszik előtte, hogy az uradalomra kedvezőbb lenne, akkor minden legkisebb tekintet nélkül a jogi állapotokra, elzárja az utat, és perre kényszeríti az illető községeket. Az erdészetre nem teszek megjegyzést ; az ő Felsége a király vadászatához tartozik, és szerintem is — ettől eltekintve — meglehetős helyesen is gyakorlati kezelés alatt áll. De értésemre esett, hogy az uradalom által díjazott erdővédek és erdőalkalmazottak sokszor a magyarság szempontjából oly helytelenül viselkednek, a mit én tovább szó nélkül nem hagyhatok. Igen sokszor megtörténik Gödöllőn, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXI KÖTET. az erdővédek és különösen valami Plekker és Tóth nevíí erdővédek, illetőleg erdősegédek összehunezfutozzák, összegazemberezik egész Magyarországot, minden magyar embert, szóval igen helytelenül viselkednek ott, úgy, hogy csak a gödöllői közönség tapintatosságának köszönhető, hogy ezek a dolgok eddig tettlegességeket nem idéztek elő. Erre is kérem tehájat. miniszter úr figyelmét, legyen szives figyelemmel lenni arra, hogy ezek az erdő védek, kiket az uradalom fizet, magyarság szempontjából kifogás alá ne essenek, hanem azok érezzék magukat magyar alkalmazottaknak, magyar embereknek, mert a mennyiben ez meg nem szűnnék, kénytelen volnék ezen helytelen magaviseletük megtorlása végett más módhoz' folyamodni. Ezeket kívántam, t. képviselőház, röviden megjegyezni. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván szólani. Gr. Festetits Andor földmífelésügyi miniszter: T. ház! Talán felesleges fölemlítenem első sorban is azt, hogy nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, miszerint a gödöllői uradalom mai igazgatóját onnan elmozdítsam. Első sorban is, az igen t. képviselő úr túlzásokba esett, a midőn azt állította, hogy annak az igazgatónak körülbelül államtitkári fizetése van; egy tekintet a költségvetésre talán őt is meggyőzhette volna arról, hogy az illetőnek államtitkári fizetése nincsen. A mi a hivatalt, mint olyat illeti, igen közel fekvő okoknál fogva nagyon természetes, hogy a gödöllői uradalom élén okvetlenül képzettebb, intelligensebb én műveltebb ember kell, hogy álljon; (Helyeslés jobb felől.) a mi pedig az ő személyiségét illeti, a. mennyire alkalmam volt ottani működéséről meggyőződést szerezni, és múltjából merítve is — gazdasági intézeti elismert jó tanár volt — azt hiszem, úgy gazdasági szakismeret, mint szorgalom és lelkiismeretesség ' tekintetében kötelességeinek teljes mérvben megfelel, és így semmi okom arra, hogy akár a hivatalt magát eltöröljem, akár pedig őt abból a hivatalból eltegyem. (Helyeslés jobbfelől.) De nem tudom egyátalán, hogy a t. képviselő úrnak a felszólalása egyéni felszólalás-e, . . . Várady Károly: Soha! Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: . - . egyéni tapasztalatoknak és nézeteknek, vagy pedig elégedetlen elemek megnyilatkozásának a kifejezése-e? Ezt nem tudom megítélni, a mennyiben az igen t. képviselő úr kritikájában megfeledkezik arról, hogy az uradalomban nem 20.000 hold, a mi mezőgazdaság, hanem 21.000 holdból 10 — 11.000 hold erdő, 56