Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-406

428 406. országos ülés 1894. deezember 19-én, szerdán. kulusa, felvéve tehát 4.000 forintot. A szőlő adója holdankint 5 forint, — ágy hiszem, Kecskeméten anuyi az adó — 800 hold után 4.000 forint, 200 vinczellér fizetése ä 140 forint, egy évre összesen 28.000 forint. így az a fix tétel, mely nem igen fog változni, és fluktuálni: 36.800 forint. Ehhez jönne még a befektetett 550.000 forint tőkének 6°/ö-os évi kamata, 33.000 forint. A két tétel együtt volna 69.800 forint, maradna tehát akkor a 96.000 forint bevételből 26.200 forint, a mely a törlesztésre szolgálna. Ha azután a törlesztést így megkezdhetjük, a 6-ik év végével elő fogna állani a kontemplált 550.000 forint helyett 523.800 forint, mint törlesztendő tőkehátralék, és így törlesztetnék végig. Például a 10-ik évben 33.000 forint volna fordítható törlesztésre, és fenmaradna a 10-év végén 401.000 és néhány száz forint törlesztendő tőke. A 15-ik év végén előállana 44.000 forint törlesztésre fordítható összeg, a hátralékos tőke tehát kitenne 203.000 forintot, s így a 18-ik év végén úgy állana a dolog, hogy még csak 53.000 forint volna hátralékban, a mely a 19-ik év végén törlesztetnék, így ebből látszik az. hogy jó befektetés, s a dolgok helyes intézése mellett alacsony árakat, alacsony termési átlagot véve, ez intézménynek reálisan jövedelmeznie kell, annyival inkább, mert ezen emberek Eötvös képviselő társamnak múltkori beszéde szerint, állítólag nagyon jól vannak dotálva. Hogy csakugyan jól vannak-e dotálva, vagy nem, azt nem tudom; nem voltam ott, és nem láttam, meglehet, hogy talán a t. miniszter urak látták, de annyi tény, hogy ők végre is valahogyan dotálva vannak, és hogy ezen urak a 10-ik év végén, és azután a 20-ik évtől a 30-ik évig körülbelül tiz éven át tiszta haszonra dolgoznak, a mikor is kereken egy vastag milliót nyerhetnek, mely tehát tiszta bevétel a törlesztett és befektetett tőkén túl. Ez volt múltkori állításom is, hogy egy milliónyi haszon, — a számot akkor nem említettem fel, de akkor is ismertem, — sok arra, hogy ez intézményt, mint telepítési dolgot, egészséges telepítésnek nevezhessük. Ez lehet egy igen hasznos, íukrativus magánvállalat, de akkor ne fitogtassuk és ne hitegessük magunkat azzal, hogy Magyarországon jók lesznek azok a telepítések, a melyek ezen normák szerint adatnak. Mert ekkora hasznot adni oda a vállalkozónak, s a végén azután oly keveset juttatni a telepeknek, nem lehet czélunk, hogyha telepítési törvényt alkotunk, hogyha telepíteni akarunk. Mert hiszen a munkáskérdést szalválui akarjuk; mert hiszen nem akarhatunk kivándorolni engedni embereket, főleg magyarokat; mert hiszen főleg a homoki szőlőknek, a homoki birtokoknak értékét akarjuk emelni, akkor tehát ily hasznokat, ily lukrumokat nem szabad a vállalkozóknak adni. Ezért kértem volt fel, t. ház, a t. kormányt arra, hogy a telepítésekre mindig különös gonddal legyen, felügyeljen, ellenőrizze azokat, például úgy, mint a németek eljárnak a telepítések körül. Méltóztatnak talán gróf Széchényi Imre egy kitűnő munkáját ismerni, a melyben ő a német telepítési törvényt, és annak minden egyes mozzanatát, mindenféle stádiumait és módjait, a hasznos eredményeknek ismertetését foglalja össze; ha e könyvet elolvassuk, látni fogjuk, hogyan járnak el a németek. Egy »AnsiedelungsCommission«-t állítanak össze, mely ellenőrzi a telepes érdekében azt, hogy mily feltételek mellett kapja meg Ő azt a birtokot, a melybe beletelepszik, és azt, hogy mily ellenőrzés mellett, és mily módon kell annak a telepesnek ott megélnie. Mindezeket ellenőrzi az »AnsiedelungsCommission«, itt pedig tulajdonképen nem ellenőrzi ezt senki sem, hanem ellenőrzi ezt Kecskemét városa. Kecskemét városának ellenőrzése, hitem szerint, e részben nem elégséges, és nem is bizonyult be kedvezőnek. Már akkor is, mikor Kecskemét városa a szerződést az illető svájczi urakkal, kik közt egy-két magyar is volt, megkötötte, ez a kecskeméti szerződés már magában megkötésében rossz volt, mert oly dolgokon csúszott el, a melyek felett elcsúszni nem lett volna szabad. Nevezetesen voltam bátor kimutatni, hogy a huszadik évben annak a telepesnek okvetlenül már teljesen törlesztenie kellendett volna azt az egész vagyont, a melyet ott magának megszerez, és mégis ezenfelül terheli őt tíz ráadási év. Azt legalább meg lehetne kívánni, hogy ezen telepes azon naptól kezdve, midőn ő mindent letörlesztett, a birtokát már megszerzetté, és de facto kifizetett tulajdonát a telekjegyzőkönyvbe bekebeleztethesse. Az az ember prekárius állapotban van; mert a telepes szerződésnek 6-ik szakasza, és különöséén 6-ik szakasznak e) pontja azt tartalmazza, ha az illető telepes nem fogad szót a tisztnek, vagy ellentáll, — nem is beszélek tettlegességről, csak egyszerűen, ha megtagadja a szófogadást, — lett légyen ő akár huszonöt, akár huszonkilencz évig a telepnek birtokában, rögtön elmozdítható, elbocsátható a telepes által. És Kecskemét városának ki is kell azt mondania, hogy elbocsátandó, mert ott van a szerződés, mely köti. Egyáltalában a szerződés, melyet Kecskemét városával kötött a vállalat, azonkívül pedig az a szerződés, melyet a vállalat az illető birtokosokkal kötött, nem biztosítja a koukurzus esélyei ellen a telepeseket; mert az a szerződés megengedi, hogy például az a vállalat, melyet >Helvetia«-nak neveznek, konkurzusba jutván,