Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
416 405, országos tilos 1SM. dcczember 17-én, hétfőn. kőzzem, melyet a t előadó úr ez alkalommal is jónak látott a ház elé hozni; mert, gondolom, elég leleplezni az ő vitatkozási modorát, (Úgy •van! Úgy van! balfelöl) és az ő kritikája ily összefüggésben és azon a szerencsétlen napon, ;Í melyen ilyeneket tévedett, semmi súlylyal nem bir. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. ház ! Péchy Tamás képviselő úr kíván személyes kérdésijén szólni. Péchy Tamás: En a t. előadó urnak beszéde alatt legtöbbnyire kinn voltam; hanem egyszer bejövén, épen nevemet hallottara, figyelmes lettem, és ennek folytán kénytelen vagyok egészen röviden a t. előadó úrnak a nyilatkozatára kijelenteni, hogy azokat, a mit általam mondottaknak állít, semmi tekintetben nem mondtam. (Élénk derültség a hal- és szélső baloldalon.) Az igen t. előadó úr méltóztatott azt mondani, hogy én a miniszter úruak programmjáról kicsinylőleg, becsmérlőJeg nyilatkoztam, sőt némileg rosszaltam. Ellenkezőleg azt mondtam, hogy ha az a programra, melyet a t. miniszter úr itt elmondott, ezelőtt tíz vagy öt évvel elmondatott volna, a házban igen sokaknak még tetszett volna is. De ebben a program mban hiányzott az, a mi a mai viszonyok közt szükséges, hogy benne legyen tudniillik azon kérdéseknek a megoldása a mely kérdések itt az egész, házat ma foglal, koztatják. Ez nagy különbség. Ha én a t. miniszter úr programmját helytelennek és rossznak találtam volna, kötelességem szerint részletesen belebocsátkoztam volna annak czáfolatába. Tehát az is mutatja, hogy nem foglalkoztam azon részletekkel, melyek az öntözésre s a többire vonatkoznak, hogy én nem helytelenítettem a í. miniszter úr programmját, mint azt a t. előadó úr mondta. Egyet emeltem ki belőle, a mire nézve észrevételt tettem, tudniillik az intenzív gazdálkodást, Ezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni, hogy valaki azt ne gondolja, hogy én a nélkül, hogy bebizonyítottam volna, támadtam volna meg a t. miniszter úr programmját. Csak ez volt, a mit megjegyezni kívántam. (Helyeslés bal/elől.) Elnök: Személyes kérdésben kíván Polónyi Géza képviselő úr szólani! Polónyi Géza: T. képviselőház! Én azt a szokást már ismerem, hogy az ellenzéki férfiaknak komoly munkálkodását szokás bizonyos oldalról szándékosan elferdíteni, hogy azután ; könnyen lehessen rásütni, hogy milyen tarthatatlan, hogy ne mondjam, képtelen dolgokkal állott az illető elő. Ez az új szokás, hogy felállít magának akár az előadó úr, akár más valaki egy thézist, és ráfogja, hogy az illető ellenzéki férfiú mondotta ezt, hogy azután az ő czáfoíata nagyon könnyű és dicsőséges legyen. Én megvallom, az én temperamentumom okából tartózkodtam attól, hogy az előadó úr beszédét meghallgassam, (Derültség balfelöl.) és nem is szándékoztam arra egyáltalában reflektálni sem. De minthogy az előadó úr, a mint arról értesültem — bona fide adom elő, mert nem volt módomban, hogy szavait elolvassam — a többi között azt állította, hogy én a vidéki takarékpénztárokról olyasmit mondtam, — hivatkozom képviselőtársaimra, ha ők roszszíil értették a t. előadó urat, bocsánatot kérek, — azt mondta az előadó úr, hogy én a vidéki pénzintézetekről azt állítottam, hogy azok olyan üzelmeket követnek el, a melyek, ha valók volnának, ellenök a kriminális eljárást kellene megindítani. Én ezzel a frázissal megelégedve nem lehetek, hanem arról a helyről, melyről az előadó úr a bizottság nevében szól, jogom van követelni, hogy bármely ellenzéki képviselőnek szavait úgy magyarázza és pertraktálja, a mint azok mondva lettek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva, egem tisztelettel az előadói szék iránt, felkérem az előadó urat, legyen szíves megmagyarázni, mivel vádoltam én a vidéki pénzintézeíekek oly tényekkel, a melyek miatt ellenök a bűnvádi eljárásnak helye volna. Ehhez jogom van. (Tetszés a szélső baloldalon.) Gajári Ödön előadó: T. ház! Talán méltóztatik megengedni, hogy a többi személyes ikérdés czímén jelentkező felszólalás előtt, a hozzám intézett kérdésre közvetlenül nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk/) Én a t. képviselő úrról nem állítottam azt, hogy ő a vidéki pénzintézetekről olyan formában beszélt, mintha azok olyan cselekményeket követnének el, a melyek miatt bűnfenyítő eljárás alá eshetnének, hanem rámutattam arra, hogy a t. képviselő úr a zálogleveleket kibocs/tjtó összes bankokat azzal a váddal illette, hogy olyan czímleteik vannak forgalomban, a melyek után a befizetett tőkék már a bankba befolytak. Bartha Miklós: Erről egy szót sem tetszett szólani ! #> Gajári Ödön előadó: Ezt én nem fejtettem ki, (Mozgás balfelöl.) csak rámutattam arra, hogy a t. képviselő úr, vádakat emel a hazai pénzintézetek ellen, a melyek, ha valók volnának, bűnvádi eljárásnak volna helye. Ez az, t. képviselő űr, a mire én megjegyzésemet megtettem, és mindazok után, a miket a t. képviselő úr elmondott ma és múlt beszédében, én semmiféle helyét nem látom annak, hogy az általam tett megjegyzésekből egy jottát is változtassak. (Helyeslés jőbbfelől.) Polónyi Géza: T. ház! Ezen felvilágosítás után, méltóztassék megengedni, hogy igen röviden szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Köztünk igen
