Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-388
2H 388. országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk ! Halljul!) Elnöki (Csenget.) Csendet kéret, t. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Kérem, méltóztassanak meghallgatni Polónyi képviselő urat. (Halljuk! Halljuk !) Polónyi Géza: Mindannyian emlékezhetnek, t. ház, hogy én azon kenderesi bérletre vonatkozólag, a melyet itt e házban szóba hoztam, egyetlen egy reflexiót nem téve, tisztán és kizárólag a velem írásban közölt tényállást olvastam fel itt a képviselőházban, és hozzátettem még azt is, t. ház, hogy kötelességemnek ismertem azon kívül, hogy közokiratok is állottak rendelkezésemre, illetékes helyen még felvilágosítást kérni az iránt, hogy nem fordúlt-e elő tévedés ezen adatok tekintetében, és csak miután illetékes helyről azon megnyugtatást nyertem, hogy ezen adatok helyesek, használtam fel azokat a t. házban. Ezen tények után Nagy Sándor képviselő úr azon nem szokatlan módját választotta a válaszolásnak, hogy az adatok czáfolása helyett személyes térre igyekezett átvinni a dolgot, bizonyos — hogy úgy fejezzem ki magamat — gorombaságoknak elmondásával. (Zaj jobh felöl) Elnök: (Gstnget.) Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: Hát, t. ház, hogy nem az úgynevezett sértési szándékból mondotta, onnan gyanítom, mert a t. képviselő úr daczára, hogy felkertem, hogy jelen legyen válaszomnál, elutazott, (Egy hang a szélső baloldalon: Nem mert jelen Unni!) nem, kérem, de miután nincs jelen, tehát azt kell feltennem, hogy nem sértési szándékból mondta. Mindazonáltal, t. ház, a képviselő úr beszédében olyanok foglaltatnak, a melyekre röviden néhány szót koczkáztatni kötelességem. AÚ egyik doiog az, hogy a t. képviselő úr jónak látta felhozni, hogy ha én gyanúsítottam, ezt azon emler tette, szerinte, a* ki az ő prófétája, Kossuth Lajos iránt is gyanúsítást követett el. Azt hiszem, t ház, hogy ha csakugyan elkövettem volna oy botorságot életemben, hogy Kossuth Lajost gyanúsítottam volna, ez azon adatoknak értékén, melyeket én felhoztam, legkisebbet sem változtatna. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De egyébként, t. ház, miután ez a parlamentben most először hozatott szóba, kötelességem kijelenteni, hogy az egy tendencziózusan rám költött valótlanság, a melylyel szemben én minden fórum előtt megragadtam az alkalmat, hogy megczáfolj.sm, megtettem mindent, még a képviselőház elnökénél is panaszt emeltem. Ilyen előzmények után, mindén én azt hirlapilag megczáfoltam; midőn azt választókerületemben ünnepélyesen megezáfoltam, emitt és amott nyilatkoztam : azt hiszem, legalább is a lovagias világban elfogadott szabályok szerint nem szokás az ilyen vádat a képviselőházban, mint »állítólagosat« is felhozni. (Úgypan! Úgy van! a szélső baloldalon.) A másik dolog, t. ház, hogy a képviselő úr azt mondja, hogy a ki az én jellememet gr. Csáky Albin jellemével fogja összehasonlítani, az tud magának véleményt alkotni. Hát, t. ház, én a magam részéről azt vallom elvűi első sorban, hogy nem mulasztottam el soha, ha gr. Csáky Albin neve szóba jött, hogy úgy, a mint mindenki őt a legnagyobb tisztelettel említi, én is a legjellemesebb és a legtiszteletreméltóbb férfiúnak tartom; azonban azt hiszem, hogy magamra nézve nem volna helyes axióma saját jellememet bárki máséval összehasonlítani, és teljesen megelégszem, ha mindenféle viharok és támadások közepette ezt az egyet legalább, jellemem szeplőtlenségét, megőriznem sikerült. Azonfelül, t. ház, ha már vannak miniszterek, — a mint kivétel nélkül azok, — ha van egy miniszter, a ki nagy jellemű férfiú, ez, azt hiszem, nem lehet ok arra, hogy ez a tény bármely ellenzéki férfiú jellemét kisebbítse, vagy bármely kormánypárti képviselő jellemét értékében emelje. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Végül, t. ház, a képviselő úr azt is mondja, hogy engem nem a közérdek vezetett, hanem, nem tudom, a családja iránt érzett személyes gyű öletem, mert állítólag az ő családja lett volna oka az én szolnoki bukásomnak. Én csak azt tudom, hogy a t. képviselő úrnak édes atyja, Grósz Adolf úr, a szolnoki választókerületben választó volt. Nekem különben az ilyen bukás miatt keseregni annál kevésbbé lehet okom, mert köztudomásúlag 483 szótöbbséggel lettem Szolnokon megválasztva. Hát az lehetséges, hogy Grósz Adolf úr azt hiszi, hogy az ő ilyen vagy olyan beavatkozásától függővé lehet tenni egy választókerűlet sorsát, de azt sem én, sem a szolnoki választókerűlet eddig nem osztotta és nem osztottuk. Kötelességemnek tartom még kijelenteni a következőket. Én a Nagy Sándor képviselő úrra vonatkozó adatokat nem kerestem, azok egy hirh.p szerkesztőségénél lettek felajánlva és hozzám hozva azzal, hogy először szóbelileg adjam elő. Strausz Ede úr, a kiről tegnap azt mondtam, hogy egy tönkrement bérlő, most tartozom kiigazítani, csak abból az egy alkalomból ' tétetett tönkre a kormány eljárása által, és én annak az embernek azt mondtam, hogy ha az úr fel akarja használtatni az adatokat, tessék azt írásba hozni, adatokkal felszerelni, és ha azokat alkalmasaknak találom, fel fogom őket használni. És most mi történik? Nagy Sándor képviselő úr elismeri, hogy az illető az ő rokona, beismeri, hogy közbenjárt a minisztériumnál;