Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-401
312 40Í. országos ülés 1894. deczember 12-én, szerdán. itt jártak nálunk tanulmányozni a malmokat, az összes gépezeteket is innen vitték ki, és az egész őrlési eljárást itt tanulták meg. És ezzel mindjárt elérték azt, hogy a búzájokat otthon magasabb árakon adták el, mint azelőtt, minket pedig az amerikai kiviteli piaczokról leszorítottak. Mindezek nagyon komoly dolgok, t. ház, és belátom, nem egy képviselőházi felszólalás keretébe valók, hiszen egy nagyobb közgazdasági tanulmány tárgyát képezhetik, de habár csak rögtönözve is, lehetetlen ki nem térni rá. De mi volt mindennek a következése? Az, hogy a mezőgazdaság hátteréből kinőtt magyar malomipar, mely azelőtt másfél millió métermázsa legelső rangú lisziet külföldön tudott értékesíteni, azáltal, hogy a magyar búzát finomabb minőségben dolgozta át, és ily alakjában kivitelképessé tette, most már alig egymillió métermázsát visz csak ki a vám külföldre. Mikor ezen kivitel a 900.000 és egy millió métermázsa között ingadozott, akkor kezdődött a magyar malmoknak az a törekvése, hogy a midőn Amerikában az amerikai liszt, és Németországban őrlési és egyéb kedvezmények által a németországi malmok fejlesztésére törekedtek, továbbá a svájczi piacz teljes elvesztésével szemben arra törekedjenek, hogy kiviteli képességüket fenn tudják tartani, s e mellett őrlési képességüket is fokozzák. Ez így áll, t.. ház, és tényleg S 1 )* millió métermázsáról, a mi 1884 ben volt 5 és 1 /2 millió métermázsára, emelkedett a malmok lisztkivitéle már 1893-ban Ausztriába és külföldre. Ez az őrlési képesség fokozhatása és a liszt-összkivitel emelkedése rendkívüli korrektivuma a magyar búza árképződésének, és nagy korrektivum, ha azon harmadik tényezőt is tekintetbe veszem, a mely által megtartották árúink értéküket, vagyis a közvetlen közelünkben levő fogyasztási piaezunkat a vámhatáron belül. Ez az osztrák fogyasztási piacz. Ez a harmadik tényező, mely előidézte, hogy oly árakat tudtunk fentartani, melyek relatíve véve jobbak, mint a főbb gabnapiaczok árai. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) És itt, minthogy a túloldalon egyik képviselő úr nemet mond, reátérek a malmok őrlési képességének befolyására. így például, ha az 1893-ík évet veszem, a mely évben Csehországban, Morvaországban, Sziléziában, tehát a vámhatáron belül aránylag elég jó búzatermés volt; hogyha azon időben a budapesti malmok, melyek őrlési képességük teljes kihasználására voltak kényszerítve, tartózkodtak volna a búzavásárlástól, esetleges üzemcsökkentés által, akkor nem azokat az árakat értük volna el, a melyeket 1893-ban aratás után búzánkért elértünk, de sokkal csekélyebbet, és ezt be is fogom bizonyítani. Prágában akkor ugyanis az ár csak 40 krajczárral volt magasabb, mint Budapesten, holott Budapesti ől oda 1 forint 24 krajezár volt a fuvardíj. Tehát, ha a budapesti malmok akkor tartózkodtak volna őrlési képességük megszorítása folytán a búzavételtől, ez a vásárlási negativitás és neutralitás visszahatott volna, és pedig igen hátrányosan hazai búzaáraink fejlődésére. Ebből tehát lehetetlen kimagyarázni azt, hogy a budapesti, vagy bármely kivitelre dolgozó malmoknak a magyarországi búzaárak képződésére negatív természetű, vagy semmi jótékony befolyása nem volna, a mint ezt Apponyi t képviselő úr kijelenteni jónak látta. (Helyeslés jobbfelől.) Korrektivumok ezek a malmok, t. ház, épen azért, hogy oly fogyasztási piaczczal szemben, a minő az osztrák piacz, ha rögtön a termés után, midőn a magyar gazdának legtöbb árúja jön mozgósításba, és így a vételi irányzatnak minden irányban elevenebbnek kell lenni, ha a hazai faktorok, ezek a malmok tartózkodnak a vásárlástól, és Ausztriában jó a termés, ez esetben hazai áraink csak rosszabbodhatnak. Ezt a korrektivumot ki kell emelnem, t. ház, gróf Apponyi képviselő úr állításaival szemben, mert ma is azt tartom, hogy a hazai nagy malmok vásárlási képességének befolyása az árképződésre csak előnyös. (Élénk, mjos helyeslés a jobboldalon.) Ezzel nem akarom mondani, hogy a malomipar, vagy bármely ipar, még olyan is, a mely kizárólag a mezőgazdaságban gyökerezik, jogtalan előnyökben részesíthető, avagy részesítendő. (Általános, élénk helyeslés.) Ezt senkisem tűrhetné, és a magyar gazdákat ilyesmivel izgalomban tartani, ha azok bár csak tuszúrás alakjában jelentkeznek is, főleg a mai helyzetben nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt, minthogy gróf Apponyi képviselő űr a román búzára is kitért, csak annyit akarok kiemelni, hogy a román búzának az itteni piaez-árképződésére, szemben a világpiaczárak alakulásával, valami lényeges befolyást nem kell tulajdonítani. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem pedig már csak azért sem, mert ha azon éveket Veszem, melyek alatt a román vámháborű tartott, mely alatt román búza nem jött be őrlés-engedély czímén az országba, majdnem olyan alacsonyak voltak a magyar búzaárak, mint az idén. (Ellenmondás balfelöl.) Kérem, itt vannak a kimutatások. Az árak 1886-ban 8 forint 39 krajezár, 1887-ben 8 forint 20 krajezár és 1888-ban 7 forint 40 krajezár között váltakoztak. (Ügy van! jobbról. Felkiáltások balfelöl: Ás nagy különbség!) De nem a román búza behozatalának előnyösebb voltát akarom én itt vitatni; hisz elég határozottan jeleztem a malmoknak adható kedvezmények tekintetében elfoglalt álláspontomat, sőt erre, mint látom, szükségem lesz visszatérni, hanem jelezni
