Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-400
decnember ll-én 3 kedden. 291 400. országos illés 1894, Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. T. ház! Az elnökségnek több jelenteni valója nincs. Következik a napirend: az »1895. év első két hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról« szóló törvényjavaslat (írom. 758) általánosságban való tárgyalása. Kiván-e valalu szólni, t. ház? Feliratkozva senki sincs. (Mozgás.) Ha szólni senkisem kivan, a vitát ezennel bezárom. Az előadó fog szólni. (Zaj.) Méltóztassanak csendben lenni. Hegedüs Sándor előadó :• T. ház! Nagyon kevés szavam van, . . . Beöthy Ákos: Még az is sok! (Derültség balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Hegedüs Sándor előadó . . . mert Horánszky t. képviselőtársam egy nagyon figyelemreméltó eszmét vetett fel, illetőleg aggodalomnak adott kifejezést, melyet — azt hiszem — mégis egy pár szóval megvilágítani kell. Tudniillik a t. képviselőtársam abból a szempontból is kifogásolta a törvényjavaslatnak megszavazását, hogy a helyzet bizonytalanságánál fogva —• mint ő mondja — egyáltalában nem lehet tudni, hogy ez s fölhatalmazás mily módon használtatik, s mely kormány által fog igénybe vétetni. Én, hogy a kérdést ebből a szempontból egy pár szóval megvilágítsam, el kell, hogy fogadjam a t. képviselőtársam által felállított premisszát. Elfogadom az alapot is, melyen a kérdést felvette. Mondjuk tehát, hogy egy ily rövid időre, hét hónapra szóló, és az előbbi költségvetés alapjára fektetett kötlségvetési meghatalmazás kéretik, mondjuk, egy bizonytalan politikai helyzetben egy kormány által, mely iránt az ellenzék nemcsak hogy bizalommal nem viseltetik, de egyúttal melynek még két hónapig való tartósságában sem bízik. Tehát alkotmányos skrupulusa van, és ennek adott kifejezést Horánszky t. képviselőttársam abból a szempontból, hogy esetleg egy oly kormány használhatja föl ezt a meghatalmazást, a mely iránt még kevesebb bizalommal viseltetik az ellenzék, és illetőleg maga a parlament, és ennek következtében a költségvetéssel visszaélés történhetik. Ez az aggodalom — igénytelen nézetem szerint — azért nem állhat meg, mert a parlamentnek nemcsak abban van ellenőrzési joga, hogy a felhatalmazást megszavazza, vagy meg nem szavazza, hanem minden nap, minden ülésben száz alkalma van arra, hogy bármely kormánynyal szembeu, a melyben akár alkotmányjogi, akár politikai irányánál fogva nem bízik, azonnal felvesse a bizalmi kérdést, és azonnal e gy egyszerű szavazás által bizonyossá válik az, vájjon a parlament azt a felhatalmazást, "melyet az előbbi kormánynak adott, azon rövid idő alatt, mely még hátra van, fenn kivänja-e tartani azon kormánynyal szemben, mely az előbbi kormány után következett. Ennek következtében tehát — nézetem szerint — az ellenőrzés parlamentáris szempontból is tökéletesen intakté meglévén, így abból semmiféle veszedelem az államháztartás zavartalan vezetésére a kéthónapi idő alatt egyáltalában nem származhatik. Mert akkor a kérdés úgy áll: vagy van többsége annak a kormánynak a parlamentben, vagy nincsen; ha van többsége, akkor a parlamentáris felfogások értelmében a felhatalmazással élhet annak keretén belül, de csakis annak keretén belül és politikájának tovább folytatására, mert azt a többség helyesli, Ha pedig akár politikáját nem helyesli, akár más szempontból bizalommal nem viseltetik azon kormány iránt, egyszerű szavazással véget vet a kérdésnek, és ezért ebből egyáltalán visszaélés nem származhatik. (Úgy van! jóbbfelöl.) Másfelől semmi aggodalom pénzügyi és ellenőrzési szempontból egyáltalán fenn nem foroghat. Miért? Mert a felhatalmazás kérése szigorúan a költségvetés keretéhez való alkalmazkodással, pro ráta temporis, csak azon tételekre terjeszketlhetik ki, a melyek a költségvetésben előfordulnak, és mindenben egyúttal a számvevőszék ellenőrzése alatt áll. Ennek következtében nem csak politikai, de pénzügyi visszaélés sem fordulhat elő, tehát a parlamentáris követelményeknek minden válság mellett is ilyen felhatalmazással meg lehet felelni. Igen természetes, hogy én ezt csak a t. képviselőtársam által felvetett aggodalmak megvilágítása kedvéért fogadtam el kiindulási pontúi. Mert máskülönben sem a helyzetet, sem a felhatalmazást ezzel a kormánynyal szemben olyannak egyátalán nem tartom, mint a hogy azt a képviselőtársam kifejezte. Ami már most a tegnapi nap folyamán felmerült többi kéréseket illeti, azt hiszem, hogy illetlenséget követnék el a t. ház irányában, ha azokkal tüzetesen foglalkoznám; de ellenkezésbe jutnék önmagammal is, mert kiemeltem, és határozottan hangsúlyoztam, hogy nézetem szerint egy ilyen felhatalmazás első sorban és csaknem kizárólag abból a szempontból Ítélhető meg, hogy az államháztartás zavartalan menetele érdekében szükséges, 8 ennek következtében, hogyha ezen álláspontot elfoglaltam, én a politikai motívumoknak sokkal alárendeltebb állást kívánok juttatni egy ilyen természetű kérdésben, mint egyátalábam bármely más vitában. Az pedig, hogyha kiterjeszkedném az egyházpolitikára, mint tette Péchy képviselőtársam, részemről netn37*
