Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-399

270 399. országos ülés 1894. deczember 10-én, hétfőn. országon. Ez sem neki, sem a népnek, sem a törvényhozásnak, sem a dinasztiának nem áll érdekében, kivéve azoknak, a kik ebből fegyvert kovácsolnak oly czélra, a melyet ők szentnek hirdetnek. Tagadhatatlan tehát, hogy a mai furcsa helyzet előidézésében sok szerep jutott a t. kormánynak. A második tényező — azt hiszem, azt sem tagadhatja senki — a klerikális párt féktelen izgatása, a sajtóban, népgyűléseken, szóval minden úton-módon. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Nem volt, és nincsen oly szentségtelen eszköz, a melyet szivesen föl nem használna szentnek hirdetett czéljai elérése végett, (Felkiáltások balfdől: Az nem áll! Zaj, Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Helfy Ignácz: És a mikor most a klerikális sajtó részéről látom, hogy szemrehányást tesz minekünk, és figyelmeztet arra: Lám, megmondtuk nektek előre, hogy mi lesz majd ezen javaslatokból, milyen zavart és izgatottságot fognak azok majd előidézni, akkor nekem eszembe jut, a mi falvainkban igen gyakran megtörténik, hogy a falusi bíró leveleket kap bizonyos embertől, hogy ezen és ezen a napon a falunak ebben és ebben az utezájában tűz lesz, és a mikor az a nap bekövetkezik, és a tűz csakugyan kitör, akkor mintha hallanám a gyujtogatókat, a kik jönnek, és azt mondják: lássátok, ime itt van, az események nekünk adtak igazat; (Derültség.) persze, hogy azoknak van mindig igazuk, a kik azt csinálták. A harmadik tényező, a honnan századok óta Magyarország minden baja származik, ott van, a hol a főforrás: Bécsben. T. ház! A parlamenti rendszer a különböző alkotmányos tényezőknek összhangzatos működésére van alapítva; mindenik tényezőnek jogai korlátozva vannak a másik tényező jogai által, és a parlamentarizmus csak addig működik, a meddig ezen két tényezőnek jogai mindenik által külön-külön respektáltatnak, a meddig egyik sem akarja soha a maga jogát oly mértékben igénybe venni, hogy csorba ejtessék a másik tényezőnek jogain. így például monarchiában a fejedelemnek joga van megválasztani a korona tanácsosait; ezt senki kétségbe nem vonja. De ezen jog korlátot talál abban, hogy kell, hogy a parlamentnek azon pártjából válaszsza a maga tanácsosait, a mely azon idő szerint többségben van. A fejedelem rendelkezik a nemzet hadseregével. Óriási jog De ezen jog korlátot talál a parlamentnek azon jogában, hogy az újonczokat meg, vagy meg nem ajánlja. A fejedelemnek meg van végre a legnagyobb joga dönteni béke és háború felett; üzenhet háborút akkor, a mikor neki tetszik, de ellensúlyozza a parlamentnek azon joga, hogy a hadviselésre szükséges pénzt megszavazza, vagy meg nem szavazza. így megy ez, t. ház, a végletekig. Ezek sincsenek törvénybe iktatva, de mégis világosan jelezve vannak. De van egy hosszú, végtelen lánczolata a különböző tényezők jogainak, melyeket paragrafusokba önteni nem lehet, és a melylyel úgy vagyunk, mint Deák Ferencz volt azzal a paraszttal, a mikor egyszer keresztül kocsizott egy falun, és nem látott künn semmi tiltó táblát. Megállította a parasztot, és kérdezte tőle, hogy szabad-e itten dohányozni ? A paraszt azt felelte reá: szabadni szabad, de nem illik! így vagyunk igen sok dologgal a parlamentarizmus terén. így például sehol a világnak egyetlen alkotmányában sincs meghatározva a terminusa annak, hogy milyen időn belül kell a koronának szentesíteni a törvényeket. Szentesítheti a materialis jog szerint ma, szentesítheti egy hó, egy év, vagy tíz év nrálva. Igen ám, de a parlamentarizmus történetében rendesen úgy történik, hogy mikor a törvényhozásnak mindkét tényezője, az országgyűlés a koronával egyetértőleg megállapította a törvényjavaslatokat, hogy akkor azután rövid napok múlva be szokott következni a szentesítés. Ez nálunk nem történt. Hanem, hogy úgy fejezzem ki, a mint tényleg van: Bécs sztrájkol. Vajay István: Ki az a Bécs ? Mi köze Bécsnek a mi dolgainkhoz ? (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Helfy Ignácz: Épen erre a kérdésre térek át: Ki ez a Bécs? (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Semmitsem lehet hallani! Helfy Ignácz: Áttérek arra a tanúiságra, a melyet szerintem . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk

I) Elnök: Csendet kérek! Helfy Ignácz : . . . arra a tanúiságra, a melyet a jelen helyzetből meríteni kell . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetni! Helfy Ignácz: Egész Magyarország ma tulajdonképen egy kérdőjel; egész Magyarország azt kérdi, hogy ki csinálja ezt a dolgot. Mikor a kormány, a képviselőház, a főrendiház, a korona egyetért mindenben, mikor egész nyiltin hirdette ezen tényezőknek mindegyike, hogy egyetért, ki az mégis, a ki most akadályt gördít a dolog elébe ? Ki az, a ki visszatartja azt a kezet, a mely a szentesítésre törvény által hivatva vau ? Hol van az a láthatatlan kéz ? Ez az a főkérdés, a melyet Magyarország ma a kormányhoz intéz. (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) Méltóztassék nyilatkozni, hadd legyünk tisztában a helyzettel; a legroszszabb helyzet is jobb a bizonytalannál, az ismeretlennél. (Ügy