Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-398

264 398. országos ülés 1894. deczember í-én, pénteken. csizmagyárat, állami szabóműhelyeket létesítem, 9 azon a pénzen, melyet a csizmadiák és szabók adnak, és nekik konkurreneziát csinálni: majd meglátná, hogy feljajdulnának a kereskedelmi •és iparkamarák. Nekünk pedig, a mikor érdé keink mellett felszólalunk, azt feleli, hogy egyes emberek érdekeit nem lehet előmozdítani. És ezt akkor mondja, mikor — mint értesülök — azt az oltványtelepet, a mely eddig a kormány kezében volt, a melyből milliónyi oltványokkal kellett volna ellátni az országot, odaadta egy konzorcziumnak. Persze, most az a divat, hogy ahol csak van valami, mindjárt konzoreziumot csinálnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És most úgy vagyunk, hogy a miniszter úr az állami telepekről mindössze 59.000 oltványnyal rendelkezik. (Derültség a szélső baloldalon.) Mindig azt vallottam, hogy a közgazdasági dolgokban lehetőleg kerülni kell a pártpolitikát, és hogy a közgazdasági érdekek istápolása egyformán belefér minden pártprogramul keretébe: a nemzeti, a kormánypárt és a szélsőbaléba is. Annál szomorúbb jelenségnek kell tartanom, hogy azt az egyetlen fórumot, mely hivatva van a gazdaközönség érdekeinek őrizetére, melynek mint világító fáklyának kellene elől lobognia, belevitték a pártpolitika fertőjébe, megtámadva azt oly politikai elemekkel, melyeknek megbízhatóságához legalább is szó fér. Önök azt mondják, hogy a kormánynak ehhez semmi köze. Nem szeretek más ember szavában kételkedni, mig a tények mást nem mondanak. Elhiszem tehát, hogy e dologba sem a miniszter úr, seui az államtitkár úr nincs beavatva. De mégis furcsa, hogy a kik az úgynevezett reformpárt, — jobban mondva: deformerek — élén állanak, és a végrehajtó bizottságban, ha névleg nem is, de tényleg szerepelnek, a miniszteri hivatalnokok és a malmok. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloläalon.) Tehát most már szövetség van a malmok és a miniszteri hivatalnokok részéről, ellenünk, a független gazdák ellen. Nagyon fogok örülni, ha a t. miniszter úr megczáfol ebben a dologban. Nemrég hallottam, hogy egy bizalmas levél ment ki a gazdasági tanári karhoz Keszthelyre, Óvárra, Debreczenbe, stb.; ebben az van bizalmasan megírva, hogy jöjjenek ám a 9-iki gyűlésre. Én azt gondolom, mindenesetre azért, hogy velünk, független gazdákkal szavazzanak. (Derültség a szélső baloldalon.) Az igaz, hogy a gazdasági tanárok egy része, miután a magyar-óvári gazdasági intézetnek, mely arisztokratikus-forma intézmény, mégis volt bátorBága a múlt gyűlés alkalmával ellene nyilatkozni a deformereknek, a többi gazdasági intézetek tanárai is azt mondták: »Ha azoknak szabad, nekünk is szabad.« Majd meglátjuk a 9-iki gyűlésen. De ez az ő privát dolguk; azonban az már nem privát dolog, hogy ment-e oda a minisztériumból bizalmas megkeresés,'vagy sem? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szőlőszet regeneráczióját, a szőlőmívelő közönség nagy örömére, a t. miniszter úr felvette programmjába, hanem elfelejtett még egy másikat, a mire hosszadalmas munkálkodás szükséges, hogy mikor már a szőlőszetet regeneráljuk, teremtsünk piaczot azoknak a boroknak, mert attól félek, hogy mikor a homoki ültetést tökéletesen elvégezték, mikor az nagy dimenziókat vett, és ha a hegyi szőlő rekonstrukcziója csak távoli remény marad, akkor azokat a piaczokat, melyeket eddig bírtunk, elhódítja mi előlünk akár az olasz, akár a -franczia bor. Ép azért jó volna, ha a t. miniszter úr tanulmányozná a külföldi vámokat, s például azon gondolkoznék, hogy az orosz 65 forintnyi vám, hová leginkább volnának hivatva boraink utat törni, miképen szállítható le, hogy boraink ott piaczot keressenek maguknak. En, mint beszédem elején mondtam, nem szándékozom támadólag fellépni a t. miniszter úr ellen, s ezért egyszerűen azzal zárom beszédemet, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző : Gr. Gyürky Ábrahám! Gr. Gyürky Ábrahám: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon könnyű úgynevezett jelszavakat feltalálni, még könnyebb ily jelszavakat kimondani. Ily jelszavak közé tartozik a t. földmívelésügyi miniszter úr által kimondott azon jelszó: » Tessék intenzive gazdálkodni.« Ezt igen könnyű kimondani; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ép oly könnyű, mint hogyha valaki hozzám jön, és keservesen panaszkodik, hogy nincs neki mindennapi kenyere, s én egész nyugodtsággal azt mondom neki: »Édes barátom, tessék fáczánt enni!« (Derültség abaloldalon. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Gr. Gyürky Ábrahám: Minálunk a gazdasági viszonyok — nem akarok túlzásba menni, mert a ki túlsókat mond, az rendesen keveset bizonyít, — nézetem szerint egy cseppet sem kielégítők. T. ház! A mennyire megnyugtató, és az országra nézve is felemelő az, hogy az államháztartás 'egyensúlya nemcsak helyreállíttatott, hanem ott fölösleg is vau, ép oly deprimáló a gazdasági viszonyok elhanyagolása, (Igaz! Úgy van! balfelől.) mert az egyik a másik nélkül meg nem lehet, és bármennyire örvendetes is az általam előbb említett körülmény, annyira aggasztó a másik, mert ha ezen segítve nem lesz, a helyreállított egyensúly sokáig fentartható nem lesz, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Magyarország földmívelő ország., a