Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-398

262 39*. országos ülés 1894. deczember 7«én, pénteKen. és a leendő bankigazgatók, a »Pester Lloyd* pedig nagy triumfussal fogja majd kiabálni: »nézzétek, mily nagylelkű a kormány : nektek földmívelőknek ajándékoz ennyi meg ennyi öszszeget.« Már én, t, ház, azt a segélyt ezen" a szivacstermészetű csatornán keresztül nem kérem a földmívelés számára. (Helyeslés és derültség a báloldalon.) Mert ha már ad valamit a kormány, adja azt direkte a földmívelés számára, de hogy a börze nyereségét a földmívelés számára írják, az már mégis csak egy kissé sok. Mert azt a valóságos közvéleményt nem fog lehetni olyan bájital okkal, mint az egyházpolitika, tartósan be rágva tartani. (Úgy van! Úgy van ! a baloldalon.) \jtorjára is felébred az, s akkor megjön a leszámolás órája. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ettől irtóznak önök, t. szabadelvűek, és ezért kiabálják ránk, hogy agráriusok vagyunk, és mindenféle vádakkal illetnek. Bevádolnak bennünket, mint az ipar és kereskedelem ádáz ellenségeit. Csak magamat veszem: én agrárius vagyok, ... Polónyi Géza: Helyes! B. Andreánszky Gábor : . . . annál inkább, mert itt nem létezik önök szerint más, mint agrárius, vagy börziáner és bank-direktor. Sok dolgom volt kereskedőkkel és iparosokkal, de tessék felmutatni egyet, a kivel szemben üzleteimben ellenséges szándékot mutattam volna, a kivel csak pereltem volna. A jóravaló gazdának az iparosra és kereskedőre szüksége van, annak boldogulását irigység nélkül nézi, a mint én örvendek azon, ha haszonbérlőim is boldogulnak, ha esetleg oly nemzetséghez tartoznak is, melyet különben nem nagyon kedvelek. (Derültség balfelöl.) Ez feleletem a t. miniszter urnak azon hangsúlyozásában lappangó gyanúsítására, hogy mi agráriusok a kereskedőknek és gyári iparosoknak ellenségei volnánk. De igenis ellenségei vagyunk a börzeiizeluieknek, azoknak, a kik búzánkat ily alacsony árra le tudták nyomni, és satellesüknek, a bőrzesajtónak, mely boldogulási szándékunkat csírájában el akarja fojtani. Hát az ipar és kereskedelem elleni támadás az, ha mi oly érdekképviseletet kérünk, a minővel az iparosok és kereskedők az ipar és kereskedelmi kamarában birnak? (Helyeslés balfelöl.) Hiszen nem ellenséges szándékból csináljuk mi ezt azok ellen, de az önvédelmi ösztön vezet minket, nem is annyira az iparral és kereskedéssel, mint a kormány rossz gazdasági kormányzatával, és a börze túlkapásaival szemben. Kézetem szerint a gazdasági egyesületek összealkotásuk miatt nem felelnek meg ezen czélnak, mert azoknak minden tisztességes ember tagja lehet, a ki az egyleti díjat lefizeti, és így oda a nem gazdasággal foglalkozó ügyvédek, hivatalnokok, iparosok, boltosok bejönnek, és azok előtt legtöbb esetben mindig csak a székvárosnak külön érdeke lebeg, igen ritkán a földbirtokos érdeke. De azonkívül ezen egyesületekben a kisbirtok abszolúte nincs érdekelve, pedig a kisbirtok érdekei, ha nem is ellentétesek a közép- és nagybirtokosok érdekeivel, de gyakran lehet, hogy mások, és ezeknek képviseletet kell adni. Még kevésbbé felelnek meg ennek a megyei gazdatanácsok, mert a míg főispánok állnak a megye élén, addig az egész; megyei autonómia és önkormányzat mindig inficziálva lesz a pártpolitika által, addig ott is fogjuk látni azokat a Mädchen für Alles féléket, azokat a kiérdeoaült korteeeket, a kiket mindig látunk ép úgy, mint egy szegényes színházban, a hol a kóristák majd mint főpapok, majd mint katonák, majd mint nép, majd mint rablók jelennek meg (Derültség balfelöl.) mindig más és más ruhában, de mindig azzal a végtelen unalmas pofával. (Derültség. Úgy van! balfelöl.) Egy komoly íöldmívelési képviselet csakis kizárólag gazdálkodással foglalkozó birtokosokból és haszonbérlőkből állhat, a kik azután a legszabadabb választás útján alakítanák meg azt. T. ház! Azon elvek, melyeknek most szószólója voltam, meg vagyok arról győződve, hogy utat fognak törni maguknak. Egy bölcs államférfiú feladata, hogy ezen elveket békés úton érvényre jutassa. A jelen XIX. század a pírja szélén áll; nemsokára sírba fog szállani, és vele együtt sirba fog szállani az a gonosz és svihák szellem, (Derültség, Úgy van! lalfelöl.) mely a szellemi téren szabadságot hirdet, de erkölcsi és lelkiismereti kényszert teremtett, vagy akar teremteni, mely a közgazdasági téren szabadkereskedő és védvámos egyszerre, mely adópolitikájával a szegény embert a végkimerülésig megadóztatja, míg a íeggazdagabbakat adómentesen hagyja, mely a polgárok millióit koldusokká teBzi, hogy néhány nábobot neveljen. Sirba fog szállani ez a szellem, s hiába fog az ellen küzdeni a t. igazságügyminiszter úr, hogy abból fel ne támadjon, meg lesz az halva örökre és annyira eltemetve, hogy még csak kisérteni sem fog többé kijárni. (Derültség és tetszés balfelöl.) A jövő század feladata lesz pedig a társadalom mély sebeit behegeszteni a méltányosság, a humanizmus és a valódi jogegyenlőség és minden szolgaságot kiölő balzsamával. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés balfelöl.) Papp Elek jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: Kettős szempontból nehéz a helyzetem, nehéz pedig azért, mert előttem vagy 15 képviselőtársam, kik szólásra fel voltak jegyezve, letöröltették magukat, vagy nincsenek jelen, én pedig még nem vagyok egészen el-