Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-398
258 3 * 8, országos ülés 1894. deczeraber 7-én, pénteken. Most hiába van szűk vagy bő termés, mert azért az árak mindig egyformán alacsonyak. És ezzel szemben hiábavaló a földmívelők minden küzdelme, holott csak mint mellékest jegyzem meg, hogy nálunk a termést lábán árusító gazdák ismeretlenek, sőt ellenkezőleg egy székely gazda nagyobb gondot fordít az ő 50—100—200 métermázsája lehető legjobb áron való értékesítésére, mint itt egy kiseb gabonakereskedő. Például a báromszéki gazdák látják, hogy szűk termésük volt, a búzaárak pedig alacsonyak, ép ezért nem viszik mindjárt piaczra búzájukat, hanem tartózkodnak. A szepsi-szentgyőrgi, kézdi-vásárhelyi, brassói piaczon közvetlen aratás után alig fordul elő háromszéki búza nagyobb mennyiségben. A gazdakö/,önség pénzszükségletét marhaállományainak megcsonkításával, és más javai értékesítésére, sőt kölcsön útján is fedezi. De azért a búzaárakra még sem tudnak befolyni, azok állandóan alacsonyak. És ez igen természetes, mert azon idő alatt, míg a háromszéki gazdák tartózkodnak, a kereskedelem és román búzával dolgozó nagymaimok szintén gondoskodnak arról, hogy a fogyasztó közönség hiányt ne szenvedjen. A háromszéki gazdaközönség természetesen nem tudja az eseményeket világosan belátni, és nem is tudhatja annak eredményeit mérlegelni a min egyátalában nem lehet csodálkozni, hiszen a mint látjuk, kormányunk sem tudja bírálni a román búza hatását; a háromszéki búzatermelők a kismalmok részéről összeegyezést gyanítanak, és szidják a malmokat azon hitben, hogy azok az okai annak, hogy nem lehet a búzánál jobb árt elérni. E közben az idő napról-napra telik, minden egyes nap közelebb visz az aratáshoz. A háromszéki gazdák aratás után úgy látták, hogy a termés a rendes fogyasztó terűlet szükségeinek sem lesz elég, és a gazdáknak igazuk volt. Igen, de azóta több hónap telt el, és a háromszéki gazdaközönség búzájának nagy része még mind hombárban van, egyes helyeken még a tavali termés is, az uj termés is közeledik, utóvégre elegendő hely sincs a búzakészlet megtartására. A gabona romlandó portéka lévén, kezdetét kell, hogy vegye a kinálat, és úgy márcziusbau megkezdődik a kinálat, és folyton fokozódik egészen aratás előttig oly mérvben, hogy utóvégre a háromszéki búza még Budapesten 1 frt. 50 kr. szállítási díj melleit is versenyképessé válik. Ez a sajnálatos eredmény az utóbbi időben különböző variácziókban ugyan, de folyton ismétlődik. A mint ezen példákból látjuk, a háromszéki gazdaközönség tartózkodásával csak annyit érhetett el, hogy aratás felé még olcsóbban árúit, mint az őszön árúi hatott volna. Régen Kézdi-Vásárhelyen például csaknem minden egyes csekély tőkével rendelkező ember — úgyszintén Brassóban is— búza-spekuláns volt, a malmok alig voltak képesek a sok búza-spekulánstól búzához jutni. Ma már háromszéki bíizát előre spekuláczióra vásárló ember nincsen, a míümok kényelmesen vásárolhatják búzaszükségleteiket, mert ma ugyan senkisem koczkázíatja pénzét a búzánál elérhető nyereségért, mert tudja, hogy annak a román búza versenye miatt nagyobb ára nem lehet. Azt hiszem, t. ház, hogy a száraz tényállásnak híven megfelelő ezen példák által elég világosan bemutattam azt, hogy mennyire felel meg a román búza vámmentes behozatala a háromszéki gazdák érdekeinek. A háromszéki gazdák helyzetéhez pedig az összes ma^yaiországi gazdaközönség helyzete úgy hasonlít, mint egyik tojás a másikhoz. Épen azért, méltóztassék meggyőződve lenni, t. ház, itt is hiábavaló lenne így minden intézkedés, hiábavaló az agrárbank, a közraktárak felállítása, akár minden községben is egy, mert valameddig az idegen búzának ingyenes és szabad behozatala által a természetes verseny kifejlődése meggátoltatik, valameddig: nem engedtetik meg, hogy a verseny a búza iránti szükséglet és kereslet arányában természetes úton-módon alakuljon, mindaddig tehetnek bármit, mert azért Magyarországon soha semmi körülmények között a búzával nagyobb árakat a világpiaczi áraknál elérni nem lehet. (Igaz! Úgy van I a hal- és szélső baloldalon,) Pedig, t. képviselőház, mikor iparunkat a közös vámterület által feláldoztuk, akkor egyszersmind meggátoltuk a magyar nemzet számbeli szaporodhatásának lehetőségét is. Mikor pedig a számbeli szaporodás lehetőségét meggátoltuk, koczkára tettük egyszersmind a magyar nemzet fenmaradhatását. Ily óriási áldozat árán mi természetesebb, mint az, hogy a magyar képviselőháznak minden egyes tagja elvárhatja a t. kormánytól, hogy legalább a törvényeket, a nemzetközi szerződéseket úgy, a mint a nemzet érdekei is megkövetelik, megtartsa, és ne engedje meg, hogy ilyen furcsa utakon a magyar gazdaközönség Jegvitálísabb, legfontosabb érdekei kijátszhatók lehessenek. Részemről, t. ház, szinte lehetetlennek tartom, hogy jelenlegi kormányunk ma már be ne látta volna, hogy 1879-ben, mondhatom, hasonló gondatlanság miatt és kellő széttekintés hiányában, az ezüstveretésnek indokolatlan korlátozása által mily óriási mérvben fokozta a magyar állam és magyar állampolgárok,, tartozásainak belértékét, és ezáltal mily óriási terheket rótt a magyar földmívelés és az egész magyar nemzet vállaira. Épen ezért, mert lehetetlen, hogy ezt ma már maga a magyar kormány is
