Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-394
j 58 3í> á. országos üle's 189á. deczcmber 3-án, hétfőn. lítjuk össze, akkor kitűnik, hogy 1892-ben 14 millió hektoliter volt a felesleg, vagyis 14 millió hektoliter olyan búza termeltetett, a mely sem a belföldön, sem a külföldön fogyasztó közönségre nem talált. Igaz, hogy ezek csak egy év adatai, és hogy voltak olyan évek, a mikor felesleg nem volt. Azonban az Egyesült-Államok 1866-ban termeltek 52 millió hektoliter búzát, 1878 ban ezen mennyiség már felemelkedett 149 millióra, és 1892-ben aiár 185 millióra, tehát ^6 év alatt a termelés mennyisége megháromszorozódott. Ausztrália termelt 1879 ben 9 millió hektolitert, és 1892-ben már 12 milliót; Magyarország termelt 1877-ben 28 milliót, és 1892-b<m már 51 milliót; tehát ez is majdnem megkétszereződött, A többi államok is ugyanily irányzatot mutatnak. Minthogy pedig a népszámlálási Statisztika nem tanúsítja azt, hogy a népesség ugyanily nagy arányban szaporodik, mint a búzatermelés, kétségtelen, hogy általában felesleg van. Ezen adatok indokolják azt, hogy búzakivitelünk különösen 1888 óta folytonosan csökken, nevezetesen a 80-as években — a nagyon kedvező 1890-ik évet már kivéve — átlag 7 millió métermázsát tett kivitelünk. Ez lassaukint leszállott hat millió, és 1892-ben már négy millió métermázsára. Nem állítom, t. ház, hogy tisztán a túltermelés az oka bajainknak; nagyon jól tudom, hogy ebben igen nagy része van a spekuláczió üzelmeinek is. Azonban, ha nem volna állandó nagy készlet búzában, — az egész világot értem —, akkor, azt hiszem, a legkörmönfontabb spekuláczió sem volna képes folyton lefelé nyomni az árakat. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy a kivitt búzáért befolyt összeg 1 Jh— 1 /i részét képezi azon jövedelemnek, melyet Magyarország a külföldre vitt mezőgazdasági termékeiért a külföldről kap, — beleértve a lisztet, olajat és ezukrot is — akkor be fogjuk látni, milyen nagyfontosságú reánk nézve ez a búzakérdés, különösen akkor, ha figyelembe veszszük, hogy egyéb mezőgazdasági termékeink ára is folyton lefelé száll, — a gyapjúnak ára alig van, talán az egy zab tartotta magát, — ha tekintetbe veszszük azt, hogy mily nehézséggel küzd állattenyésztésünk és kivitelünk, hogy a fillosera pusztítása egész vidékeket megfosztott keresetforrásaitól; hogy továbbá az élelmiszerek — hús, szesz, sör és bor — folyton drágábbakká lesznek: akkor nem mondhatja senki túlzottnak azon állítást, hogy ha ez a helyzet még évekig tart, a mezőgazdasággal foglalkozók megbuknak. (Közbeszólás balról: A bérlők!) Első sorban megbuknak a haszonbérlők, azután következnek a kis- és középbirtokosok. (Kösbensgólás a báloldalról: As összes birtokosság !) Én azt hiszem, az utolsó órája és ütött annak, hogy ezen kérdéssel foglalkozzunk. (Helyeslés a baloldalon.) De hát az nagy kérdés, hogy miként segítsünk? Az igen t. földmívelésiigyi miniszter úr, ha jól emlékszem, négy tételben foglalta össze a feladatot; nevezetesen, hogy többet kell termelni, vagyis a föld termőképességét fokozni, át kell menni még jobban a külterjes gazdálkodásról a belterjes gazdálkodásra, és hogy olcsóbban termeljünk és termelésünket jobban értékesítsük. Ez mind áll, a kérdés csak attól függ, hogyan oldatnak meg tzen feladatok, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) és már abban hibáztatom a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy a megoldási módokat és különösen a legfőbbet, nagyon soványan és fukar szóval adta elő. (Ig«z! a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy mindezek fölsorolása túlhaladná egy országgyűlési beszéd keretét, túlhaladná erőmet, azért engedelmükkel csak egyes főbb kérdésekkel fogok fog.alkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha a belterjesebb gazdálkodásra akaruuk átmenni, (Halljuk! Halljuk!) mindenesetre sokkal inkább kell fokozni a gazdasági szakismereteket, és itt a kormányra egy igen szép hivatás vár, a mennyiben jobban elő kell mozdítania, pártolnia a gazdasági egyesületeket, a községi iskolákra és tanítóképzőkre kell figyelmét fordítania, mert a községi iskolákban tanúinak a gyermekek Ausztráliáról, Amerikáról, a rhinoczeruszról, némelyikben még mithológiát is, hanem arról, a mi a miodennapi életre kell, hogy hogyan kell gyümölcsfát, vagy állatot tenyészteni, hogyan kell a konyhakertet ellátni, arról ugyan keveset tudnak. Azután a föklmívelésí iskolákat is reformálni kell, jobban, a praktikus életnek megfelelően kell azokat szervezni, (Helyeslés a baloldalon.) s én azt gondolom, a t. kormány már maga is meggyőződhetett arról, hogy ezek nem felelnek meg a czélnak, mert hisz a földmívesek gyermekei közül alig van köztük növendék, többnyire cselédek, és más ilyenek gyermekei tanúinak ott, pedig nem az a czél, hogy ott gazdasági cselédeket képezzünk, a milyenek onnan tényleg kikerülnek. Azt hiszem, ezen adatok, melyeket a t. minisztériumnak szintén ismernie kell, mutatják, hogy nem egészen helyes nyomon haladnak ezek szervezésével. (Igás! Úgy van! balfelől.) Az intenzív gazdálkodásra továbbá okvetlenül nagy forgó tőke szükséges; azzal pedig a magyar gazda, úgy a kis-, mint a középbirtokos, de sokszor a nagybirtokos is nem bir, és a mai viszonyok közt alig lehet arra kilátás, hogy a szükséges forgó tőkét jövedelméből szerezze meg. Még a nagybirtokos igen előnyös
