Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-394

39i. országos ülés 1894. gét, melynek a mezőgazdaság hatalmas fölvirágzását és fellendülését köszönhette. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, t, ház, hogy ezt az áldozatot az angol mezőgazdaság hosszú éveken keresztül megérezte a jövedelem apadásában ; de az is igaz, hogy megmentette jövőjét, mert azután még sokkal energikusabb tevékenységre lett sarkalva, és a mezőgazdaság tulaj donképeni fölvirágzása és úttörése Angliában ezen időponttól kezdődött. Látjuk Amerikát, az igazi életrevalóság tekintetében a népek mintaképét, mely minden erővel arra törekedett, hogy mindenekelőtt egy hatalmas fogyasztási és vásárlási képességgel biró ipart teremtsen meg. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Hát, t. ház, én ezt tapasztalati ténynek tartom, és mindezt csak azért említettem fel,. hogy kifejezést adjak annak, hogy — felfogásom szerint — közgazdasági politikánkat ezen álláspontból kei! elbírálni. Újabb időben, t. ház, egy — mondjuk — mozgalom indult meg azok köréből, helyesebben azok körének egy részéből, a kik magukat a mezőgazdasági érdekek képviselőinek tartják. Ezen mozgalmat, t. ház, valamint minden ahhoz hasonló mozgalmat ép azon fontosságnál fogva, melyet mi a mezőgazdaságnak tulajdonítunk, különös figyelmünkre kell méltatnunk. Keresnünk kell annak igazságát, és ha megtaláltuk s a mozgalom irányát, czélját, eszközeit helyeseknek tartjuk, kell, hogy mindnyájan egy értelemben melléje álljunk. De ha azt látjuk a vizsgálatból, hogy kiindulási pontjában, czéljában és eszközeiben a mozgalom nem helyes, akkor ismét kötelességünk annak ellenállani, és azt esetleg czélszerű, czélhoz vezető irányba terelni. Ezen mozgalom mindenekelőtt konstatálni törekszik azt, hogy Magyarország mezőgazdasági válság előtt áll, vagy talán már benne is van a válságban, és kutatva ennek okát, arra az eredményre jut, hogy ezeknek a válságos viszonyoknak közvetlen oka terményeinknek, különösen pedig búzánknak nagyon is alacsony fokra sülyedt árában rejlik, és tovább kutatva a búzaárak alacsonyságának okát, ezt ismét a kormány közgazdasági politikájának hibás és tévesztett voltában leli, és azért ostromolja ezt a politikát, és ennek révén a kormányt. Azt mondják, hogy a kormány azon politikája, melynek folytán egyes államokkal kereskedelmi és vámszerződések köttettek, melyek alapján a malmoknak őrlési kedvezmény czímén vámhitel engedélyeztetett, okozza azt a csapást, mely bennünket a búzaárak alacsonyságával ért. Az elsőre, t. ház, csak ismétlem, — mert újat e tekintetben mondani nem tudok, de felesleges is, — hogy hiszen a román és olasz vámszerződés azon vámviszonylatokon, melyek KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXL KÖTET. déczemljer 3-án, hétfőn. J5g gabonaforgalmunkat ezen államokkal szabályozzák, niitsem változtattak, azok a vámtételek vannak ma is érvényben, mint azelőtt. Tehát e szerződések közvetlen okául a búza olcsóságát tekiííteni nem lehet. Sokkal nagyobb mederben, és sokkal hevesebben folyik a vitatkozás pro et contra a másik kérdésre nézve. T. ház ! A számcsoportozatok egész légiója és egész taktikája a következtetéseknek fejtetik ki e téren mindkét oldalról. Én a számok és következtetések ezen útvesztőjébe nem akarok belejutni, t. ház, de megállok egy ténynél, melynek igazsága még eddig a vitatkozás mindkét irányában érintetlen maradt, és ez az, hogy azon búzamennyiség, mely külföldről, legnagyobb részben Romániából a magyar piaczokra kerül, a belföldi termelésnek legfeljebb 4

0

;

o-át képezi. És köztudomású, t, ház, hogy minőség tekintetében a román búza a magyar búzával nem versenyezhet. Ezt a különbséget kifejezik nagyon élénken a piaczi jegyzések, hol látjuk, hogy egy, másfél, sőt néha két forinttal jegyeztetik a román búza alacsonyabban. Lehet, hogy nagyon egyszerű a gondolkozásom e tekintetben, t. ház, de én nem tudom felfogni azt, hogy ily alárendelt mennyiségű és minőségű búza a magyar búza árát befolyásolni, vagy épen lenyomva tartani képes legyen. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás balfelöl. Elnök csenget.) Nem tehetek róla, t. ház, egy nagyon egyszerű f hasonlatot hozok fel ennek illusztrálására. Úgy tekintem a dolgot, mintha példáiil egy marhavásárra fel van hajtva 100 — 150 darab jóminőségű magyar marha, mely különben tisztességes áron kelne. Egyszerre csak^felhajtanak 4— 5 darab hitvány hegyi riskát. Ennem hiszem, t. ház, hogy ez a hitvány néhány darab marha az árakat befolyásolhatná, melyeket különben a szép magyar jószággal el lehetett érni. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) De, t. ház, nem ismételve azt, hogy hiszen nekünk még nem áll hatalmunkban az, hogy gabonaárunkat a belföldi piaczon szabályozzuk; áttérek arra, hogy a búzaáraknak ez a nagy lesülyedése nemcsak nálunk észlelhető, hanem általában mindenütt a világon, a hol búza van forgalomban, s azt hiszem, hogy ez általános árcsökkenéseknek általánosak kell, hogy legyenek az okai is. Nem tudom, hogy miért kell ennek épen Magyarországra nézve specziális okait keresni? Én ezt nem értem, t. ház, és el sem is fogadom. Ezekhez ráadásul felemlítem, hogy egy politikai és közgazdasági napilap, mely köz- és mezőgazdasági kérdésekkel élénken foglalkozik 20