Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-393

|20 393. országos ülés ISSMt. deczember 1-én, szombaton. géhez tétessék hozzá: és liogy a társaság által létesítendő vígszínházban évenkint ötvennél több nem magyar nyelvű szini előadás nem tartható; ezen szini előadások megtartásához pedig minden esetben a belügyminiszter engedélye szükséges.« (Heyledés jobbfelöl.) Bátor vagyok még magyarázatképen megjegyezni, hogy tudatosan és szándékosan használtam e kifejezést, »nem magyar nyelvű előadások*, mert e kifejezés »idegen nyelvű előadások « nézetem szerbit félremagyarázásokra szolgáltathatna okot. Esetleg eszébe juthatna valakinek azt mondani, hogy nem idegen nyelv az, a mely a haza lakossága egy részének anyanyelvét képezi, példáiil a német, román, szerb. Mivel pedig mi a magyar nyelvű előadásoknak akarjuk ezt a' felsőbbségét, ezt a fölényét feltétlenül biztosítani, ennélfogva minden félremagyarázás kizárása okából leghelyesebb, hogy a »nem magyar nyelvű előadások« kifejezést használjuk. Bátor vagyok a t. háznak módosítványomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Méltóztatnak a módosítvány felolvasását kívánni? (Igen! Nemi) A módosítás tehát fel fog olvastatni. Perczel Béni jegyző (olvassa a módosítványt). Papp Elek jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Csak azért szólalok fel, hogy bizonyos tényeket konstatáljak, és hogy igazoljam Horváth Gyula képviselő urnak tegnap hangoztatott ama vádjait, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásánál nem érvek állanak érvekkel szemben, hanem egyéb tekintetek. (Halljuk! Halljuk!) Én nem tudom, nem is keresem, kire vonatkoztak az ő szavai, de azt hiszem, nem a javaslat pártolóira; de hogy igaza volt neki, azt rögtön bátor vagyok konstatálni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezen javaslatot a közigazgatási bizottságban tárgyaltuk, én az ellen felhoztam mindazon aggodalmaimat, a melyeket tegnapelőtt a házban volt szerencsém felhozni. Á részletes tárgyalásnál módosítványt adtam be abban az irányban, hogy biztosítsam ennek a színháznak a magyar előadásokat, és hogy csak kivételesen engedtessék meg a jelesebb külföldi művészi erőknek vagy jelesebb társulatoknak fellépése. A belügyminiszter úr e módosítványomat nem fogadta el. Akkor szóba hoztam, hogy talán meg kellene határozni a törvényjavaslatban, hogy mi a maximuma az engedélyezhető idegen előadásoknak, és arra kértem a t. kormányt és a bizottságot, hogy ha az én módosítványomnak szövegezése nem kielégítő, dolgozzunk ki új módosítást, de biztosítsuk azt, hogy ez a színház nem fog gátat vetni a főváros magyarosodásának, hanem azt inkább elő fogja mozdítani. A miniszter úr ezt sem fogadta el. Nagyon természetes tehát, hogy ezt a bizottságnak kormánypárti képviselő tagjai szintén nem fogadták el. És ime, mi történt? Most Berzeviczy Albert t. képviselő úr előáll egy lényegében ugyanazt tartalmazó indítványnyal. (Halljuk !Halljuk !) A közigazgatási bizottság ülése és a ház ülése közt semmi különös inczidens nem történt. Az első ülésen Szederkényi Nándor képviselőtársam és én szólaltunk fel, ugyanazon érvekethoztuk fel, a miket a bizottságban. Azután még Bartók Lajos t. képviselőtársam szólalt fel, és bíirtnily jeles és lendületes volt is beszéde, nem képzelem, hogy tisztán az ő érvei téríthették a t. miniszter urat és a szabadelvű pártot más meggyőződésre. Hát mi az oka ennek a Pál-fordúlásnak ? Az, hogy a mit egy ellenzéki képviselő indítványoz, az rossz, a mit pedig egy kormánypárti képviselő indítványoz, az jó. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A termelő, ha beküldi borát, akkor az hitvány lőre; de mihelyt egy ismert, kedvelt firmának etiquettejét ragasztják az üvegre, akkor az már finom csemegebor. (Élénk tetszés és derültség balfelöl.) Két korona-tanura hivatkozom, a belügyminiszter úrra, és előadó úrra, hogy ez úgy történt. Hát, t. ház, — bocsánatot kérek — (Halljuk! Halljuk!) de ez egy sötét pont a mi politikai életünkben. (Igaz! ügy van! bafelöl.) Sokszor hangoztatta már az ellenzék ezen vádat, de eltagadták; most pedig minden szégyen nélkül dokumentálják, hogy Magyarországon csak a párturalom dolgozik. (Igaz Úgy van! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy ez a korrupczióuak előmozdítására nagyon alkalmas eszköz, (Helyeslés balfeVSl. Mozgás jobbfelöl.) és megbotránkozom ezen eljáráson, melyet azért tartottam szükségesnek szóba hozni, hogy jövőre ilyen dolgok ne történjenek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Papp Elek jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem vagyok abban a helyzetben,hogy Berzeviczy Albert t. képviselőtársam indítványát magamévá tehessem és elfogadhassam. Makfalvay G-éza t. képviselőtársam helyesen beszélte el a bizottságban történt dolgokat. 0 valóban ezeket ott indítványozta. Én azonban már ott sem fogadtam el ezeket, és nem járultam azokhoz. (Halljuk! Halljuk!) Én a magyar egységes kultúrának védelmére állok itt és védelmezem azt a legutolsó pillanatig és pontig. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha ezen nemzeti kincsünket meg akarják rabolni, hát mi védelmezzük azt, és bár mengengedem, hogy e házban vannak olyanok, a kik opportimitásból készek megelégedni a kevesebbel, de én az egésznek védelmére a legutolsó pontig állok itt. (Helyeslés a szélső baloldalon.)