Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-388
388. országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. 5 A posta távírda és távbeszélő czíménél a kiadások emelkednek 795.100 forinttal, ezzel szemben azonban ezen czímnek bevételei emelkednek 1,205.000 forinttal. A legnagyobb emelkedés, lígy a kiadásoknál, mint a bevételeknél, természetesen a magyar államvasutaknál, és a vele kapcsolatban álló állami üzemeknél mutatkozik. A magyar királyi államvasutak kiadásai emelkednek 66 millió forinttal, míg a bevételek emelkedése 8 millió forinttal van előirányozva. Ezen nagyfontosságú tételeknek az; illusztrálására csak három pontot kívánok jelezni: Először azt, hogy az állam, miután ez idő szerint már körülbelül a legnagyobb iparos munkaadó az országban, — a mennyiben a vasútaknái 26.000, a többi üzemeknél pedig 6000 embert foglalkoztat, — ezen költségvetés keretében is több oly intézkedést visz keresztül, mely a munkások és az alkalmazottak legalsóbb kategóriája sorsának javítását czélozza. így az államvasutak által létesített munkáslakásoktól eltekintve, czélba van véve a vasúti személyzet gyermekeinek nevelése érdekében egy vasúti tápintézetnek a felállítása, czélba van véve topábbá az állami gyárakban alkalmazottak javára egy rokkant munkások ellátására szolgáló nyugdíjazási alapnak létesítése, mely czélra a jelen költségvetésbe 15.000 forint van felvéve. Végül bejelentette a kormány, hogy az 1895-ik év folyamán egy 120.000 forintnyi összeg fog a Budapesten és Fiumében, tehát az ország két legdrágább helyén alkalmazott legalsóbb fizetési fokozatú alkalmazottak lakbérilletményének feljavítására fordíttatni. Úgy hiszem, a törvényhozás- részéről csak rokonszenves fogadtatásra találhat az az irányzat, hogyha a szocziális törvényhozás útján a magánvállalkozásra bizonyos terheket rovunk, akkor az állam maga, mint: munkaadó is a munkásokról való gondoskodás tekintetében jó példával előljárjon. (Élénk helyeslés.) A második, a mit kiemelni kívánok, az, hogy az 1893., 1894. és 1895-iki költségvetésekkel, tehát három év alatt, a magyar államvasutak személyzete 4.310 új munkaerővel szaporíttatott. Ha a magyar államvasutak, még ezen személyzet-szaporítás daczára is, nem tartoznak a személyzettel legjobban ellátott vasutak sorába, mégis konstatálhatni, hogy ezen újabb szaporítás után elvesztik jogosultságukat a személyzet túlterheltetésére vonatkozó azon panaszok, melyek régebben úgy az alkalmazottak, mint a közönség körében sűrűn hangoztatva lettek. Harmadszor pedig kiemelni kívánom, hogy daczára ezeknek az évről-évre emelkedő több kiadásoknak, az államvasutak pénzügyi eredményei folyton kielégítőknek mondhatók. A költségvetés szoliüitásának, hogy úgy mondjam, a tükre, mindig megtalálható az előző évek zárszámadásaiban. Ha már most a rendelkezésünkre álló utolsó zárszámadást, az i 893-ikit szemügyre veszszük, akkor azt tapasztaljuk, hogy az államvasutak tényleges bevételei minden rovatnál csaknem kivétel nélkül jóval nagyobbak voltak, mint az előirányzat. Tapasztaljuk továbbá, hogy 1894 dk évben eddig konstatált eredmények szerint már a folyó évben fognak eléretni az államvasutaknál azok a bevételi összegek, melyek az 1895-iki évre preliminálva vannak. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezek után bátran állíthatni, hogy ezen nagy üzem, melyben csaknem egy milliárd forintnyi állami vagyon van befektetve, egy minden tekintetben fejlődő organizmusnak képét nyújtja, melynek közgazdasági szerepe ugyan soha kétségbe nem vonatott, de melynek pénzügyi helyzete is teljesen megnyugtató. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az utolsó pont, melyet kiemelni kívánok, vonatkozik a közutakra. Ezen czímnél a kiadások emelkedése 145.785 forint, a beruházások emelkedése pedig 98.000 forint. Kötelességem ezzel egyidejűleg bejelenteni, hogy a kereskedelemügyi miniszter a jelen költségvetéshez mellékelt indokolásban a közútakról és vámokról szolgáló 1890. évi I. törvényczikk 5. és 6. szakaszai alapján előterjesztést tesz az állami közutak hálózatának végleges megállapításáról, illetve az egyes törvényhatósági közútaknak állami, esetleg az egyes állami közútaknak törvényhatósági kezelés alá vétele iránti tamílmányok eredményéről. A kereskedelemügyi miniszter a költségvetés indokolásában, és a ])énzügyi bizottság előtt is kijelentette, hogy ezen kimutatást nem azért terjeszti be, hogy véglegesen megállapítottnak tekintessék és azonnal végrehajtassák, hanem oly czélból, hogy tájékozásul szolgáljon azon keretre, és azon irányra nézve, melyben közúti hálózatunkat a jövőben fejleszteni szándékozik. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) A pénzügyi bizottság ezen tájékoztató jelentése ily értelemben tudomásul vette, és azt a t. képviselőháznak hasonlóképen tudomásulvétel végett ajánlja. Ezek után van szerencsém a pénzügyi bizottság nevében a t. házat kérni, méltóztassék e költségvetés első tételét elfogadni. (Élénk helyeslés.) Perczel Béni jegyző: Drescher Ede! Drescher Ede: T. ház! (Halljuk!) Rövid felszólalásomnak czélja és tárgya nem a szőnyegen lévő budget egyik-másik tétele, hanem épen az, a mit számokban kifejezve benne fel nem találok: egy, a kereskedelemügyi miniszte-
