Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

370. országos ülés 1894. október 18-án, csütörtökön. 73 kőzni fog; adtam be egy interpellácziót a primási birtokok bérbeadása tárgyában. A t. kultusz­miniszter úr nagyon jól érzi magát ott, a hol ül, (Nagy derültség.) és nem törődik azzal, hogy a harmincz napi határidő már letelt. Azzal kezdi alkotmányos fankczióját, hogy oda se hederít annak, hogy a házszabály harmincz napi határidőt állapít meg a válaszadásra. Lehet, hogy az inter­pelláló személye iránti kiesinylés is közrejátszott a pszeudo szent-lelkek tanácsa folytán, de az mellékes dolog, t. ház, mert a házszabályok iránt tartozó tisztelet felette áll minden kérdés­nek, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és én kérem a t. miniszter urat, adjon nekem alkalmat arra, hogy ezen vádat, a mely a főrendiházban emeltetett, kissé körülményesebben is szellőztet­hessem, hogy bebizonyítsam itt a ház előtt, hogy igenis, ezen vallásalapok nem is oly nagyon az állam czéljaira szoktak felhasználtatni, mint inkább nem ritkán korteskedésre. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Fenyvessy Ferencz: Ott van az ellen­őrző bizottság! Polónyi Géza: Én nem vagyok annak tagja, t. képviselő úr! Fenyvessy Ferencz : Ott van Horánszky! Polónyi Géza: Én nem vagyok Ho­ránszky. (Nagy derültség. Nagy zaj) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Polónyi Géza: Mivel már közbeszólni méltóztatott a t. képviselő úr, áttérek erre a kérdésre. Az autonómia kérdése, mintegy lidércz kísért a parlament termében; anteczedencziái vannak, a melyeket én az igen t. képviselő úr emlékezetére bízok, és felkérem, tanúskodjék vagy mellettem, vagy ellenem a szerint, a mint az igazságot adom elő, vagy nem. Mikor az egyházpolitikai vita megindult t. báz, akkor az államkormány programmjába az autonómia fölvéve nem volt. Kérdést intéz­tünk a kormányelnök úrhoz, hogy tulajdonké­pen mi az oka annak, hogy ilyen nagy terje­delmű egyházpolitikai akczióba minden fel van véve, csak a katholikus autonómia nem? Erre a t. miniszterelnök úr volt szíves azt a magya­rázatot adni, hogy ő egyszerre egy szájból hi­deget és meleget nem fújhat, és ennélfogva, minthogy a katholikus autonómia bizonyos méi tők­ben ellentétben áll a nemzeti autonómiákkal, nem tartotta volna czélszertínek. Később, t. ház, az autonómia kérdése élénk megbeszélés tárgyát képezte — és hozzáteszem pártkülönbség nél­kül — a t. képviselők közt. Végül, hogy e te­kintetben ne csak akadály ne gördíttessék az egyházpolitikai javaslatok elé, de másrészt, hogy a képviselőház demonstrálhassa azt, hogy e kérdésben egyértelműség uralkodik, kölcsönös traktácziók útján megállapodtunk egy határo­KÉPVH. NAPLÓ 1892—97 XX. KÖTET. zati javaslatban, a melyet Fenyvessy igen t. képviselő úr volt szíves benyújtani. Ez a hatá­rozati javaslat, mely 1893. máreziuz 17-én, tehát másfél évvel ezelőtt szavaztatott meg, úgy szól: »Utasíttatik a kormány, hogy törvényes ügykörében tegyen előterjesztést ő Felségének az iránt, hogy a katholikus autonómia létreho­zatala tárgyában szervezőbizottság vagy gyűlés összehívására az engedély mielőbb megadassák.« Ezt a »mieiőbb«-öt hangsúlyozom, mert körül­belül ez a szó volt az, mely körííl a legtöbb differenczia volt, mindegyikük többet és többet követelt, mig végre a kormánynyal való elő­zetes megállapodás mellett ez a »mielőbb« szó fogadtatott el. 1893. évi márczius hó 17-ike óta a »mieíőbb« mily stádiumba került tegnap'? Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy a katho­likus autonómiára vonatkozó lépéseket, illetőleg kezdeményezést nyugodtabb időkre tartja fenn. (Derültség a szélső baloldalon.) Még egy tényt kell itt konstatálnom annak a férfiúnak érdekében, a kinek szavahihetősége, tiszteletet parancsoló alakja e parlament minden tagja előtt ismeretes." Ez gróf Csáky Albin, a t. kultuszminiszter úr volt elődje. Őhozzá kérdés intéztetett bizalmas úton is többek által, hogy mikor szándékozik az előzetes intézkedéseket megtenni. Gr. Csáky Albin minden félreértés ki­zárásával kijelentette, hogy miután a primás elnöklete alatt összehívott bizottság a kongresz­szus összehívására vonatkozó javaslatot már be­küldte, o épeu most dolgozik a felséghez inté­zendő felterjesztésen, és szeptember havára a kongresszust össze fogja hívni. Halljuk azt gyakran, t. ház, hogy a t. mi­niszterelnök úr a szolidaritással kérkedik; lehe­tetlen feltennem, hogy gr. Csáky Albin ezen kérdésben Ígéretet tehetett volna, ha nem állt volna teljes szolidaritásban a miniszterelnök úrral és társaival. A t. közoktatásügyi miniszter úr, midőn tárczáját elvállalta, világosan kijelentette, hogy magáévá teszi elődjének javaslatát, politikáját és természetesen fel kell róla tennem, hogy ma­gáévá teszi azon kötelezettségeket is, melyeket elődje elvállalt. Ha azonban mi itt ily nyilat­kozattal találkozunk, hogy ezen pozitív ígéretet, mely a parlament egyhangúlag elfogadott hatá­rozatának végrehajtására vonatkozik, oly kije­lentés váltja fel, hogy e kérdés megoldása nyu­godtabb időkre hagyatik, akkor engedje meg a t. kormány, hogy az általa tett nyilatkozatok jóhiszeműségében minden katholikus kétkedjék, a ki azon biztos tudatban cselekedett az egy­házpolitikaikérdésekben, — bármely párthoz tar­tozzék, — hogy ez a kérdés megoldatik és nem odáztatik el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom