Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

70 370. országos ülés 1891. október 18-án, csütörtökön. nának, amiért hirtelen olyant proponáltak, a mit maguk sem akartak megtenni ? (Derültség hal felöl.) Ez iránt is kérek felvilágosítást. Ezzel azonban a kérdés véglegesen elintézve nincsen. Mily helyzettel állunk szemben? Az igazságügyi bizottság azt mondja, hogy a gyermekek vallásáról szóló diszpozicziókat vegyük be itt. A miniszterelnök úr azt mondja, változatlanul fogadjuk el a javaslatot és küldjük vissza a főrendiházhoz úgy, a mint az a képviselőház által szövegezve van. Es most jön egy harmadik. Igen t. barátom Horánszky Nándor nyiíjt be egy határozati javaslatot, a mely egy kifejezést változtat, és azt mondja, fogadjuk el szóezerint, a mit a miniszterelnök úr mond, csak a »változatlanul* szót hagyjuk ki. Megvallom őszintén, t. ház, hogy ezt nem értem; mert ha a »változatlan« szó kihagyatik, azért az eredmény mégis csak az lesz, hogy változatlanul megy vissza a javaslat. Konkrét ellentétes indítvány nem lévén, igen természetes dolog, hogy ha a képviselőház azon határozati javaslatot fogadja el, a melyet Horánszky Nándor t. barátom benyújtott, az eredmény mégis az, a mit a miniszterelnök úr határozati javaslata tartalmaz. T. ház! Megengedem, sőt konstatálom ezen határozati javaslat hona fides-ét, a mely valószínűleg így okoskodott: én deklarálom azt, hogy a fclekezetnélkűliséghez hozzá nem járulok, ennélfogva nem járulok a »változatlan« kifejezéshez sem, hanem proponálom azt, hogy a javaslat küldessék vissza a főrendiházhoz, az majd módosítja a javaslatot a felekezetnóikíüiség kérdésében és ha majd még egyszer- visszajön, akkor fogjuk majd elfogadni változatlanul. Bocsánatot kérek, ez a parlamenti tárgyalás formáiba — nézetem szerint — helyesen be nem illeszthető. Akármint vélekedjenek azok, a kik a'felekezetnélkűliséget elvi szempontból elfogadhatónak nem tartják, vagy azok, a kik közé magamat is számítom, s a kik ezen javaslatot elvi szempontból nem tartják kielégítőnek: szerény véleményem szerint sem egyik, sem másik határozati javaslathoz hozzá nem járulhatunk, hanem nekünk — részemről legalább — követelni kell a javaslat részletes tárgyalását. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mert, t. ház, örvendetes tény gyanánt kell konstatálnom, hogy a mai és a tegnapi tárgyalások folyamán Magyarországképviselőházában az iránt, hogy a vallásszabadság törvény által biztosíttassák, és a felekezetek közötti egyenlőség törvény útján hajtassák végre, véleménykülönbség nem merült fel. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Es én azt hiszem, t. képviselőház, hogy azon magasztos eszme diadalát ünnepélyesebben előkészíteni nem lehet, mintha konstatáljuk, hogy ezen kérdésben e parlament kebelében véleménykülönbség nincs. (Közbeszólás a jobbóldalon: Dehogy nincs!) A mi vélemény különbség közöttünk van, az egészen más kérdésre vonatkozik. Az én tiszteletteljes meggyőződésem az, hogy ezen törvényjavaslat a gyakorlati szükség kielégítését magában nem tartalmazza, és a helyett, hogy a vallásfelekezetek között annyira óhajtandó békét létesítené, újabb harczok csíráját veti el, újabb küzdelmek magvát szaporítja. Én,t. ház, a függetlenségi és 48-aspárt tagja lévén, azon elvi alapon szegődtem ezeu párthoz, hogy nekünk, meggyőződésünk szerint, követelnünk kell az országban minden felekezet számára nemcsak a vallásszabad gyakorlatát, — a mely oly értelemben volt meg Magyarországon, mint a hogy talán sehol sem, mert nálunk keresztelési kényszer sem létezett és nálunk léteznek már a felekezetnélkűliek számára való polgári anyakönyvek — tehát nemcsak a vallás szabad gyakorlatát, hanem — a mire én nagy súlyt fektetek — a felekezetek közötti teljes egyenlőséget, is azon elvi alapon vigyük keresztül törvényhozásilag, hogy vallásos meggyőződésót mindenki szabadon követhesse, Istenét mindenki tetszése szerint imádhassa, ha az illető vallás tanai az állam parancsoló törvényeinek eleget tesznek és az állam tiltó törvényeibe nem ütköznek. T. ház! Ezen elv mellett mi az 1848: XX. tcz. alapján állunk és állottunk; annak konzequens végrehajtását követelni soha meg nem szűntünk és nem is szűnünk meg. Már most, t. ház, a kérdés az, vájjon az előttünk fekvő, »a vallás szabad gyakorlatáról* czímzett törvényjavaslat 'megfelel-e vagy sem ezen magasztos elveknek? En, t. ház, azok után, a miket Ugron Gábor t. képviselőtársam e tekintetben kifejtett és a miket Horánszky Nándor t. barátom elmondott, nagyon rövid lehetek annak kimutatásában, hogy ezen törvényjavaslat senkit, a ki igaz és őszinte híve a felekezetek közötti teljes egyenlőségnek és a vallás igaz szabadságának, ki nem elégíthet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szükséges dogmatikus vitatkozásokba bocsátkozni azon a téren, hogy az igaz vallásszabadságnak nagyobb akadálya nem lehet, mint a reeepta religiók elméletének felállítása. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annak az államnak a törvényhozása, a mely felekezet és felekezet, vallás és vallás között különbséget állít fel, elismert és bevett felekezetek elméletét hirdeti, mindenről szólhat, csak arról nem, hogy az igaz vallásszabadságnak és a felekezetek közötti egyenlőségnek híve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, oly thézis, a mely felett — hála legyen az égnek — vitatkozni nemcsak nem lehet, de nem is kell. T. ház! Röviden akarom álláspontomat