Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

370. országos ülés 189i. október lS-án, csütörtökön. 57 szokásaink, tradiczióink egészen különböznek az amerikaiaktól; a teljes vallásszabadság e mai napig még csak egyedül Amerikában valósíttatott meg. Igen, de azok a viszonyok nem léteznek nálunk, a melyek Amerikában léteznek. Hazánkban az államot az egyháztól ma még egészen elválasztani nem lehetne a nélkül, hogy a legnagyobb konvulzióknak ne tennők ki hazánk közéletét. így pedig a teljes vallásszabadságról szóló törvényt megalkotni nem lehet. De ha most mindjárt nem lehet megalkotni a teljes vallásszabadságról szóló törvényt, eszélyes eljárás lenne-e oly törvényjavaslatot el nem fogadni, a mely törvényjavaslat egy lépést tesz ismét a teljes vallásszabadság felé. Nézetem szerint ez az eljárás nem lenne eszélyes. A polgári házasságról szóló törvényjavaslatot ép azért szavaztam meg, mert számos előnyein kivűl azon előnynyel bir, hogy a két intézmény hatáskörét egymásiól elkülöníti; tehát egy lépést tesz a teljes vallásszabadság felé. A jelen törvényjavaslatot is azért fogadom el, mert a felekezetnélkűliségről szóló III. fejezet szintén egy nagy lépés a teljes vallásszabadság felé. Azonban bármiként óhajtom és bármenynyire czélszerűnek tartom is az állam és egyház elkülönítését, a teljes vallásszabadságot nálunk még ma nem tartom megalkothatónak, mert előbb hazánkban sok oly viszonyt kell törvényileg szabályozni, a melyek szabályozatlansága annak megalkotását ma még lehetetlenné teszi, így törvényileg kellene szabályozni, hogy a legfőbb kegyári jog meddig terjed; törvényileg kellene szabályozni a »jns patronatus« t, az egyház védj ogot, mert az csak nem maradhat örökre úgy, mint ma van, hogy nálunk a katholikus egyházat még a más vallásúak is kötelesek fentartani, ha esetleg valamely szabad királyi város polgárai, vagy oly ingatlan birtokuk van, a melyről azt mondják, hogy századokkal ezelőtt a jus patronatus volt hozzákötve; törvényileg kellene szabályozni a minden felekezetek ellenében megalkotandó felügyeleti jogot, tudni illik azt, hogy a végrehajtó hatalomnak meddig terjed a hatásköre, a mikor felügyeletet gyakorol; ez még ma nincs törvény által szahályozva. Míg ezek a törvények megalkotva nem lesznek, addig a teljes vallásszabadságról szóló törvényt hazánkban megalkotni teljes lehetetlenség. A haza bölcse, Deák Ferencz, 1873-ban Julius 28-án a képviselőházban tartott beszédében kijelentette, hogy ő az amerikai rendszert, vagyis az állam és egyház elkülönítését, tehát a teljes vallásszabadságot tartja legczélszerííbbnek; de ha ezt a czélt rögtön el nem érheti, pártol minden oly javaslatot, mely e czél felé vezet, ellenben nem pártol semmi olyan javaslatot, mely e czéltól eltávolít. Csekélységemnek is ez a nézete; én is azért pártolom a házasság szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot. (Élénk derültség.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Kőrösi Sándor.* ... a vallás szabad gyakmdatáról szóló tövényjavaslatot . . . Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Kőrösi Sándor: Azért pártolom a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot, mert az egy lépést tesz a teljes vallásszabadság felé. A főrendiház vitatkozásaiból és az itt történt felszólalásokból azt észleltem, hogy e törvényjavaslatban a »lapis offensonis«-t a felekezetnélküliség jogi állása képezi. Én pedig ezt tartom a törvényjavaslat legértékesebb, légiiberálisabb részének, mert ebben a lelkiismeret szabadsága van kimondva és az egyénnek megengedtetik az, hogy valamely létező elismert, vagy bevett vallásfelekezetből szabadon kiléphessen a nélkül, hogy valamely más vallásfelekezetbe átlépni kényszeríttetnék. Hiszen ha ezt a fejezetet kihagyjuk, azt kérdem, mi marad ebből a törvényjavaslatból ? A bevett és elismert vallásokról szóló I. és II. fejezet. Úgyde a bevett vallásokról eddigi törvényeink is rendelkeztek. Elismert vallásfelekezetté eddig is alakúihatott valamely vallásfelekezet, ha hitczikkelyeit és szervezetét a törvényhozásnak bemutatta és a törvényhozás azokban államellenes inteneziót nem látott. Hát ez eddig is meg volt engedve, és ha most a III. fejezetet a javaslatból kihagyjuk, az bizony nézetem szerint igen csekély értékkel fog birni. De nem volt és nincsen törvényünk ma sem arról, mi történjék azokkal, a kik a bevett vagy elismert vallásfelekezetekhez nem tartoznak. Az állam nem tűrheti azt, hogy polgárainak egy része, százezrek törvényen kívül álljanak és az állam jogvédelmében ne részesüljenek. Ezt az állam nem teheti. Ma tényleg, mint ezt már tegnap Wlassics t. képviselőtársam is megjegyezte, vannak nazarénusok, baptisták az országban a nélkül, hogy róluk törvény rendelkeznék. Hát mit csináljunk ezekkel, ha viszonyaikról törvényt nem alkotunk ? Ma már csak meg nem égethetjük őket? Bizonyára a legczélszerübb törvénynyel szabályozni azt a viszonyt, melyben ezen felekezetitélktíliek más vallásfelekezetekkel és az állammal szemben állanak. Többen és köztük gr. Apponyi Albert képviselő úr azt hozták fel, hogy ezen felekezetnélküliségnek törvénybe iktatása időelőtti és sok körülmény közt veszélyes. Bátorkodom erre azt kérdezni: helyesebb-e azokat törvényenkivtíli állapotban tovább is meghagyni, mint az ő viszonyukat, szemben az állammal és más vallásfelekezetekkel, törvényben szabályozni? Azt