Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

hí 8Í0. országos ülés 18M. október 18-án, csütörtökön. bátor körvonalozni, ez idő szerint a mi viszonyaink között ezélszerűen megalkotandónak nem tartom, óhíijtom azonban, hogy egy, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény alkottassék, a mely nem érinti senkinek az erkölcsi és hitbeli felfogásait, viszont azonban azon állami autorizálást, azon állami approbálást, melyet a törvényjavaslat a felekezetnélkűliségre felkarol, elejti. E szempontoknak kidomhorítását, e szempontoknak megóvását tűzi ki czélúl határozati javaslatom, melyet tehát elfogadásra ajánlok. (Élénk helyeslés. Olvassa.) ^Mondja ki a ház, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházzal újból közöltetni határozza.« (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Kőrösi Sándor: T. képviselőház ! Az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalásában betegségem miatt részt nem vehettem és csupán szavazatommal járultam azok elfogadásához. A főrendiház által visszaküldött, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslathoz pedig, ugyancsak betegségem miatt, még csak szavazatommal sem járulhattam. Méltóztassék tehát nekem megengedni, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy most, bár gyenge, beteges állapotban, de mégis elmondhassam nézetemet és röviden indokolhassam adandó szavazatomat. (Halljuk ! Halljuk!) Erre annyival inkább reménylem az engedélyt a t. háztól megnyerhetni, mert azt tapasztaltam, hogy a t. ház sok egészséges képviselőtársamnak beteg nézetét is egész figyelemmel meghallgatta. (Éélnk derültség jobbfelöl.) Elfogadom (Zaj. Elnök csenget.) a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot; de elfogadom a miniszterelnök úr által a tegnapi napon benyújtott határozati javaslatot is, csonkítatlanúl, semmiféle szavak kihagyásával, mi által jelzem egyszersmind azt, hogy előttem szólott Horánszky t. képviselőtársamnak határozati javaslatát nem fogadom el. Hozzájárulok pedig e törvényjavaslat elfogadásához azért, mert azt jelenlegi hazai viszonyainknak megfelelőnek találom és azt hiszem, hogy ez a javaslat a nemzet összakaratának, közérzületének mai napon még megfelel. Ugron Gábor t. képviselőtársam a tegnapi napon kijelentette, hogy ő a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot nem fogadja el, mert az nem a teljes vallásszabadságról rendelkezik. Ugron Gábor: Nem azt mondtam! Azt mondtam: általánosságban elfogadom, de egészében nem! Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak a képviselő urak közbeszóíani. Kőrösi Sándor: Tehát általánosságban elfogadja, de részleteiben úgy fogadja el, hogy abból semmi sem lesz. (Elénk derültség jobb felől) Ugron képviselő úr (Zaj. Elnök csenget.) a tegnapi napon a teljes vallásszabadságról beszélt s azt mondta, hogy ebből a javaslatból a teljes vallásszabadság hiányzik. Hát ebben igaza van; ez a törvényjavaslat bizony nem a teljes vallásszabadságról, hanem csak a vallások szabad gyakorlatáról rendelkezik és a kettő között — azt hiszem, nem kell itt kifejtenem — nagy a fogalmi különbség. Hanem azért, t. képviselőtársam, mert ez a törvényjavaslat sem a teljes vallásszabadságról rendelkezik, el kell-e vetni a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot, mikor ez a javaslat egy lépést tesz a teljes vallásszabadság felé? Az új idők iránya kétségkívül a teljes vallásszabadság felé tör. A művelt népek jelesei, a nagy gondolkozó fők ma azon vitatkoznak, hogy az államot az egyháztól el kell választani, mert a teljes vallásszabadság csak ez esetben alkotható meg. A sok gondolkozó fő közül elegendő, ha itta nagy hírű franczia tudós, Laboulaye egy művét idézem, a »Le parti liberal« ezímű művét, melynek 45. lapján ezeket mondja: »Az evangélium a szeretet és béke törvénye; mind a mellett attól a naptól kezdve, hogy Konstantin az egyházat az állammal egyesítette, az evangélium az, a melynek nevében annyi lelkiismeretet elnyomtak, és annyi millió embert megöltek, száműztek és üldöztek. A vallás nevében több vért ontottak, mint a politika nevében. Ha az egyház és állam nem keverték volna össze érdekeiket és szenvedélyeiket; ha a fejedelem nem kölcsönözte volna hóhérjait a papnak: látott volna-e a kereszténység oly bűnöket, melyek megbecstelenítették és meggyöngítették a vallást ? Vájjon megpecsételték-e ezek az állam és egyház egyesülését? Nem. A régi házasság nem egyéb, mint örökös czivakodás. Az egyház gondnokság alá helyezte a fejedelmeket; a fejedelmek leigázták az egyházat. A pápák letették a császárokat; a királyok elkergették, börtönbe vetették a püspököket. Háromszáz év óta nem telt el Francziaországban húsz év, hogy a papság harezban ne lett volna az állammal.« íme, így írnak jeles tudósok; így gondolkoznak az állam és egyház viszonyáról és arra a konzequencziára jönnek, hogy ezt a két intézményt egymástól teljesen el kell különíteni, mert mindnyájan azt tartják, hogy a teljes vallásszabadság csak ott létesíthető, a hol az állam az egyháztól el van különítve. De úgy van ez nálunk ? Nincs. Különösen a római katholikus egyház máig még igen szoros viszonyban van az állammal; intézményeink, társadalmi