Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
450 *^'* országos illés 1894. november 24-én, szombaton. volna, mi sem természetesebb, mint az, hogy a kultuszminiszter iparkodott a prímásnak e tekintetben segítségére lenni, és ez utóbbinak azon kérésére, a melyet hónapokkal a választások megejtése előtt a kultuszminiszterhez intézett, ezen csekély 50.000 forintot kiutalványozta. ("IIelyeslés jobb felöl.) Hogy ezen 50.000 forinttal szembeállíttatik, mint valami pontosan vezetett számadásban, az, hogy állítólag két képviselőválasztás körülbelül ugyanannyiba került: ez nem bizonyítéka annak, hogy az 50.000 forint erre a czélra fordíttatott volna. (Úgy van! jobb felől. Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Hogy egyes egyén és hogy különösen a primás ö eminencziája a pénzt, a mire szüksége van, mire fordítja, azzal egyedül lelkiismeretének köteles beszámolni, erre vonatkozólag azonban itt a képviselőházban sem tárgyalások alá vetve nem lehet, sem pedig számolni nem tartozik. (Úgy van 1 jobb felöl. Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) T. ház! Még egy ügyet hozott fel a t. képviselő úr, tudniillik a kenderesi harmadik számú bértagnak bérbeadási ügyét. Helyes adatokban sorolta fel azt, hogy ezen bérlet kiadása alkalmával árlejtés tartatván, heten is voltak, a kik arra pályáztak, és a hét közül ketten: Strausz Ede és Mezey Béla voltak azok, a kik közt a kérdés eldöntésre került. Kétségtelen az, hogy hivatalbeli elődöm Mezeyre vonatkozólag kellő informáczióval nem bírván, S transznak kívánta a bérletet odaadni; de később, midőn Mezeyre vonatkozólag olyan értesülést nyert, . . . Polónyi Géza: Kitől? B. Eötvös Lóránd vallás- és közokta tásügyi miniszter: A mely Mezeyt, mint bérlőt, megbízhatónak mutatta, a bérletet a többet igérő Mezeynek adta ki. Hivatalbeli elődöm e tekintetben csalódott. Az informácziók, melyeket e tekintetben Mezeyre vonatkozólag szer zett, nem voltak helyesek, a meDuyiben Mezey október elején csakugyan csődött mondott, és a bérletből kilépett. Ezen bérletkilépésből azonban a vallásalapra semmi néven nevezendő kár nem származott, mert a bérösszegek kaucziók által voltak biztosítva, valamint azokból megtéríttettek az építkezési költségek is, melyekre kötelezve volt. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső laloldalon.) Természetesen október elejétől kezdve a bérlet újabb kiadása nem lévén lehetséges, most feles gazdaságban fog a bértag kezeltetni. (Nagy zaj.) Azt hiszem, hogy a t. ház már türelmetlen is. (Halljuk! Halljuk!) Röviden előadtam feleletemet azokra vonatkozólag,, a miket Polónyi Géza t. képviselő úr mondott. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk!) Nem mulaszthatok el azonban még egyet; (Halljuk! Halljuk! jobbfélöl.) azt tudniillik, hogy nem inteni, hanem kérni akarom a t. képviselő Urat arra, hogy olyan magánügyeket, és oly tisztelt 'egyének magánügyeit ne hozza elő ezen képviselőház előtt nyíltan és rosszaló alakban, mint azt ma tette. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a balés szélsőbalról: Persze, helyes volt! Nagy zaj. Elnök csenget.) T. ház! A magyar embernek természete az, hogy opponáljon, de a magyar embernek nem lehet a természete az, hogy mindenáron gáncsoljon, és hogy mindent, a mit nagynak és tiszteletreméltónak tekint, sárral dobáljon. És, t. ház, Magyarország herczegprimásácak széke olyan magas állás, a melyre egyforma tisztelettel és nemzeti büszkeséggel tekint ennek a hazának nemcsak minden katholikusa, hanem protestáns, és bármely vallású tagja is, (Úgy van! jobb felől. Nagy zaj és nyugtalanság balfelöl. Elnök csenget.) mert ezen primási szék integráló részét képezi magyar nemzetünk büszkeségének. És annál kevésbbé helyes, ha gyanúsítással illettetik azon férfiú, a ki most ül a primási székben, és a ki e hazában párt- és felekezeti különbség nélkül mindenkinek tiszteletét ki tudta vívni a maga számára, és a ki a vallás iránti ragaszkodása mellett a haza és király iránti hűségben mindnyájunk példányképe. (Zajos éljenzés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Perczel Dezső képviselő úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy daczára az idő előhaladóttságának, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) miután Polónyi képviselő úr egyenesen megnevezett, nagyon rövidre szorítva, nyilatkozzam arra, a mit ő mondott. (Halljuk! Halljuk!) A szent-ágotai bérletre vonatkozólag tökéletesen igaz az, a mit előadott; csakis abban tévedett, mikor azt mondta, hogy én azért bocsátottam vissza a miniszter rendelkezésére a bérletet, mivel értesültem, hogy a közvélemény egy része az ellen felzúdult. Én a delegáczió összeülése alkalmával azt hallottam, és pedig a legmegbízhatóbb forrásból, — a melyet meg is nevezhetek, — hogy a 15-ös bizottságmik jegyzője, b. Rudnyánszky József urbi et orbi azt hirdeti, hogy a kormány Perczeinek minő kedvezményeket nyújt az alapítványi javak bérbeadásánál. Reám ez az egy hang — nem a közvélemény — elég volt, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) hogy személyes és politikai reputáczióm érdekében a miniszter rendelkezésére visszabocsássam a bérletet. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: T. ház! (Zaj. Halljuk!
