Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-387

444 *& m országos ülés 1894. november 2é-én, szombaton. hanem egy miniszteri határozat által irányított testületé, vagyis nem alkotmányosan, önkor­mányzatilag működő kongresszusé. Ha a t. miniszter úr ezen kivűl állást akar foglalni a tekintetben, hogy a parlament, mint ilyen, mondja ki, hogy az autonómiák mily ha­táskörben mozoghatnak, tehát nemcsak a katho­likus autonómia, hanem az összes felekezeti ön­kormányzat mily törvényes korlátok közt mozog­hat: úgy e téren szívem legmélyebb belsejéből üdvözlöm őt, mert nekem legfőbb czélom, hogy itt ne csak az egyenjogúság elvén létesüljön egy autonómia, hanem egyúttal már vétessenek re­vízió alá azon önkormányzatok is, a melyeknek sánezaiból mostanáig a nemzet, a haza és az alkotmány ellen visszaélések űzettek. Nos, t. képviselőház, ha így egy véleményen leszünk nemcsak a katholikus autonómia, hanem minden felekezet autonómiájával szemben, méltóztassék a törvényhozási demarkaczionális vonalat meg­állapítani, hogy meddig terjedhet, hol kezdődik és hol végződik az állam főfelügyelet! joga, akkor e téren is tudomásul veszem a miniszter úr válaszát annyival inkább, mert kötelességem, mint lovagias embernek, beismerni azt, hogy azon tény ntán, a mit mi nem tudtunk, és a mely az ország közvéleménye előtt titok volt, hogy a püspöki kar rút játékot űzött velünk, és mi, a kik megbíztunk a püspöki karban, csalódtunk, mert az a püspöki kar hátunk megett a kor­mánynál egészen más álláspontot foglal el, — erről nekünk tudomásunk nem volt, és bona fide sürgettük a miniszter úrnál az autonómia léte­sítését, — meg vagyok nyugodva, midőn a t. miniszter úr ily dokumentumra támaszkodva ha­lasztást kér. De mindenesetre jó lesz tudomásul venni a katholikus közönségnek, hogy az a püspöki kar, mely velünk szemben támogatja az autonómiát, hátunk megett megtesz mindent arra, hogy azt lehetetlenné tegye. (Mozgás a szélső­balon. Felkiáltások: Gyalázat!) T. ház! Már most méltóztassék megengedni, hogy áttérjek beszédem befejező részére. (Hall­juk ! Halljuk!) Múltkori beszédemben azt a kife­jezést használtam, hogy a katholikus autonómia létesítése már azért is sürgősen szükséges, mert ezen vallásalapok nem ritkán korteskedés czél­jaira szoktak felhasználtatni. A t. volt államtit­kár úr, Berzeviczy Albert igen t. képviselőtár­sam egy másik ülésben azt mondta, hogy ezt addig, míg be nem bizonyíttatik, ráfogásnak nyil­vánítja. Tudom, hogy ezt semmi más iutenczió­val nem tette, mint azzal, hogy saját álláspont­ját szalválja, mint olyan, ki egykor politikai felelősséggel járó állást töltött a kultuszminisz­tériumban. Én ígéretet tettem, hogy ezen inter­pellácziómra adandó válasz alkalmával fogom a a rendelkezésemre álló adatokat a t. háznak be­mutatni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbalon.) Egész tisztelettel türelmet kérek a t. háztól, meg kell azonban jegyeznem, hogy túlságosan fokozott kíváncsiságukat előre is csillapítsam. A magam részéről a legtávolabbról sem vezettetem azon szándék által, melyet nekem Berzeviczy Albert t. képviselőtársam imputált, mintha én ezen ada­toknak felsorolásával talán az egyéni tisztességet akarnám érinteni akár az egyik, akár a másik irányban. Én magam részéről már egy ízben kijelen­tettem, hogyha maga Cato ülne ebben a szék­ben, — vagy hogy az önzés mentségét hozzam föl, és talán a példa világítóbb legyen, nem azért, hogy Catóhoz akarnám magamat hasonlítani, — de ha magam volnék is kultuszminiszter, igen valószínűnek tartom, hogy én is politikai elv­társaimnak és barátaimnak szivesebben adnék jó bérleteket, mint dühös ellenfeleimnek. Én tehát nem az egyéneket, hanem a rendszert magát akarom ostorozni ezen adatok felsorolásával, és ki untatni azt, hogy a mostanáig űzött bérleti rendszer nemcsak korteskedésre használtatott fel, hanem — engedje meg nekem a t. ház, — hogy a parlament tekintélyének, hogy úgy fejez­zem ki magam, emelésére sem igen volt alkal­mas. Mondhattam volna negatívumot, de én ezzel teljesen megelégszem. Most térjünk rá az adatokra. (Halljuk! Halljuk!) Foglalkozzunk első sorban a primacziális bérlet kérdésével. Ez visszavonatott; tárgy­talanná vált épúgy, mint egy másik bérlet, mely csak néhány nap előtt vált tárgytalanná. (Egy hang bal/elöl: Melyik ?) Majd megfogom ezt is mondani. De, t. ház, mielőtt a konkrét, közhitelű okiratokra térnék reá, ezeket, mint szimptómákat fel kell említenem ezen állításnak megvilágítására. A prímás, mint a miniszter úr mondja, 93.000 holdnyi birtokot 360.000 forintért akart bérbeadni, az adón kívül, tehát nem is egészen 4 forintért holdankint. A ki ismeri azokat a bir­tokokat, az meditálhat a felett a miniszteri állí­tás felett, hogy 100.000 frttal többet jövedel­meztek volna ezek a birtokok, mint a 10 évi átlag szerint jövedelmeztek; mert ezek a 10 évi átlagok — csak figyelmeztetem a miniszter urat — valószínűleg az adókivetés alapjául szolgáló jövedelembevallások alapján készültek. Már most nem vitatom azt, hogy jó lett volna-e a bérlet az összeg szempontjából; hanem mit tapaszta­lunk? Azt, hogy a prímás 1894. évi május hó 28-án írta alá ezen szerződést, és mint a mi­niszter úr mondta, már május hó 31-én benyúj­totta a minisztériumnak; s mégis június havában, tehát midőn már a szerződés alá volt írva, tesz egy előterjesztést a prímás az esztergomi káp-

Next

/
Oldalképek
Tartalom