Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
387. országos illés 1894, november 2á-én } szombaton. 437 másodszor pedig egy pár megjegyzést óhajtok az elmondottakhoz fűzni, A nemzetiségi kérdés, t. ház, új fázisba lépett 1892-től kezdve, mikor az igen t. belügyminiszter úr Zsombolyán azt a híressé vált beszédet tartotta. Azóta, t. ház, [az igen t. belügyminiszter úr mindenütt, minden nyilvános szereplése alkalmával a nemzetiségi viszonyokat állította előtérbe, de itt a t. ház előtt behatóbban sohasem nyilatkozott. Én azért ragadtam meg ma az alkalmat, hogy arra kérjem a t. belügyminiszter urat: nyilatkoznék alaposabban; mutassa meg, miben állanak azok a nemzetiségi aspirácziók, és mutasson azokra a módokra, a melyek által azok orvosolhatók. De, t. ház, most is ott vagyok, a hol előbb voltam. Én itt a legjogosúltabb fórum előtt az igen t. belügyminiszter úrtól egyáltalán semmitsem hallottam. Az igen t. belügyminiszter úr kitért . . . (Nagy zaj és felkiáltások : Ez nem személyes kérdés !) Elnök : Csendet kérek! Sierbán Miklós: • • .a kérdés elől, és ha jól értettem, engem gyanúsítva, azt mondotta, hogy én nem a közbéke és egyetértés szempontjából beszéltem itt a házban. Nem tudom, jól értettem-e a belügyminiszter urat, de ha jól értettem, akkor kénytelen vagyok ezt határozottan visszautasítani. Nekünk, t. ház, a legnagyobb panaszunk az, hogy a törvények nem hajtatnak végre. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a személyes kérdésnél maradni. (Nagy zaj.) Sierbán Miklós: Engedelmet kérek a t. háztól, hogy behatóbban foglalkozhassam ez ügygyei. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a személyes kérdésnél maradni. (Nagy zaj.) Csendet kérek, t. ház! Sierbán Miklős: Kérem a t. házat, méltóztassék nekem, mint egyedül álló embernek megengedni, hogy félreértett szavaimat helyreigazíthassam. (Helyeslések. Nagy zaj.) T. ház! Megköszönvén jószívűségüket, bátor vagyok néhány megjegyzést tenni a belügyminiszter úr nyilatkozatára. Elnök: T. ház! Mindenekelőtt ki kell, hogy jelentsem, hogy a képviselő uraknak a házszabályok nem adják meg a jogot, hogy a házhoz ily alkalmakkor közvetlen kérést intézzenek. Azt csak az elnök útján tehetik. Én ezt a kérdést nem tettem fel, következésképen nincsen a képviselő úrnak joga oly engedélyt megköszönni, a melyet a ház meg nem adott. (Egy hang a baloldalon: Kéri az elnököt, hogy tegye föl a kérdést!) Sierbán Miklós: T. ház! Az igen t. belügyminiszter úr a válasz elől kitért, és a nemzetiségi törvény háta mögé bújt. Én, t. ház, a bajok forrását a törvények meg nem tartásában látom. Azt hiszem, t. ház, hogy az alkotmányos élet legfőbb alapigazsága az, hogy a törvények tartassanak tiszteletben akár az egyesek, akár a kormány részéről. Nem tudom, t. ház, és nem is akarok foglalkozni azzal, hogy mennyiben felel meg a nemzetiségi törvény úgy a nemzetiségek aspiráczióinak, valamint az állam fogalmának, de én és a nemzetiségek azt várjuk, hogy addig, a mig a törvény ő Felsége által szentesítve van, hajtassék az végre; ha pedig nem jó az a törvény, akkor törtíltessék el. (Helyeslés a haloldalon.) És ha az igen t. belügyminiszter úr tömlöczbe zárja azokat, a kik a törvényt meg nem tartják, mi is követeljük, hogy a belügyminiszter úr és az egész kormány respektálja a létező törvényeket, és konzequens legyen az utolsó ráczióig. Azt mondtam, hogy a bajoknak legnagyobb kútforrása a dualizmus idejétől kezdődik, és azt mondtam, hogy nem annyira a dualizmus, mint antiak alkalmazása a kormányok részéről kútforrása a bajoknak. Az igen t. belügyminiszter úr speczialiter a románoknak szemére veti a passzivitást. A legnagyobb bajt a kölcsönös meg nem ismerésben keresem és találom. Hányszor és hány alkalommal kértük mi az újságokban és népgyűlésekben, és hangsúlyoztam én itt is, hogy méltóztassék a választási törvényt revideálni, liberális szellemben megváltoztatni, hogy mi is a parlamentbe jussunk? Mert valakit behívni a házba, és előtte az ajtót becsukni sem nem méltányos, sem nem igazságos. Biztosítom a belügyminiszter urat, hogy ha a választási törvény liberális szellemben revideáltatik, nem lesz passzivitás; a románok is bejönnek a házba, és nemcsak a házon kívtíl, hanem itt is fogjuk dolgunkat elintézni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Ápponyi Albert képviselő úr reflektált azon szavaimra, hogy a nemzetiségi kérdés internaczionális. Én annyit mondtam, hogy tudjuk, hogy Magyarország a hármasszövetségnek egy erős oszlopa. Hogy mi annak a feladatnak kellőleg megfelelhessünk, szükséges, hogy itt a hazában a közös egyetértés és béke uralkodjék. Ez az, a mit én ezzel kifejezni akartam. T. ház! Valamint sehol sincs a túlzásnak jó vége, engedje meg Pázmándy Dénes képviselőtársam, hogy azt a vádját, hogy a román gimnáziumokban hazaellenes és hazánkivú'li aspirácziók fejlesztetnek, egyenesen visszautasítsam. Elnök: A vita be lévén zárva, és a tétel meg sem támadtatván, méltóztatnak hozzájárulni, hogy azt elfogadottnak jelentsem ki, Sierbán Ernő jegyző (olvassa).- Xz ország-