Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-386

88(5. országos ülés 1894. november Ü3-án, pénteken. 415 a kormányrendelet már 1888 ban kötelezővé tette a községekre nézve a fecskendők és egyáltalában a tűzoltó-szereknek egy év alatt leendő beszerzését, igen sok község van ma is, a hol a tűzoltó-szerek hiányoznak. A községek maguk sem gondoskodtak kellőleg arról, hogy ezen tűzoltó-szerek alkalmas helyen, pormentes szertárakban helyeztessenek el. Tűzoltósága van ez idő szerint a papíron, 12,000 község közül hazánkban 3000 községnek, de tényleg 1000 községnek sincsen. Hivatásos, illetve fizetett csapatja van Budapest, Szabadka, Szeged és Aradnak, több városban van önkéntes csapat és néhány fizetett ember; a községek önkéntes és köteles csapatokkal birnak. Azonban igen kevés csapat vehető komolyan számba. Mert az önkéntes csapatok a községekben rendesen néhány év alatt szétzüllenek, nem gyakorolnak, nem tartanak rendszeres szolgálatot, szóval — tisztelet a kevés kivételnek — a községek tűzbiztonsága érdekében megkívánt fokon nem állanak. A köteles tűzoltóságok nálunk még csak a keletkezés stádiumában vannak, és ámbár itt az emberanyag nagyobb fegyelem alatt tarható, félő, hogyha kellő felső nyomásnak nem lesz kitéve, . . . Elnök : (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni, t. képviselő urak. Óváry Ferencz: ... a községek beléletében az ügy iránt mutatkozó indolenczia behatása alatt szintén elkallódnak, mint az önkéntes egyletek legtöbbjei. Ez utóbbiak egy-két^ évig buzgón járnak el, lassan azonban a tagok száma leapad felényire, sőt annyira, hogy a község nagyságához képest elégtelenné lesz. A tiszti rangok nagyon felszaporodnak, csupi aranysallang, és munkáskar alig marad. Ehhez járul, hogy gyakorlatokat nem tartanak, a tisztek maguk is a szakképzettségben elmaradnak; szakképzett tisztek hiányában néha laikusokat alkalmaznak, nincs kedv, nincs ambiczió, s sokszor fel is oszlik a csapat, vagy hallgatagon beszünteti működését. így van ez még városokban is! Vannak egész vármegyék, hol megfelelő ttízoltócsapat alig van. Mert a legtöbb törvényhatóság kevés pressziót gyakorol a községekre, viszont a községek nem képesek eligazodni, mert nem tudják, miként fogjanak a csapat szervezéséhez, mit tegyenek, vegyenek, és végűi mikép képezzék azt ki. Beszereztettek a vármegyék utján drága szerek, de azok gondozásához, kezeléséhez nem ért senki a községben, és félő, hogy mire hozzáértenének, nemcsak hogy még le sem törlesztették azoknak nem csekély árát, hanem hogy az máris hasznavehetetlenné lett^ a bíró színjében, és a község újat venni lesz kénytelen, kivált hogyha az első gép amolyan szakszerű átvétel nélkül a nyakába küldött nagyhangú budapesti czégtől beszerzett piaczi munka volt. Mindezen bajokon csakis a tűzrendőri törvény megalkotásával segíthetünk. (Úgy van! Úgy van!) De minő legyen ezen törvény ? Mielőtt véleményt nyilvánítanánk, vizsgáljuk meg néhány külföldi törvényhozás területén a tűzoltóságokat, s az alkotott törvényeket. Angliában a tűzoltóság fizetett, vagy önkéntes, de mindkét esetben a község és biztosító társaságok által javadalmazott. A felügyelői intézmény meg van honosítva. Francziaországban a tűzoltást törvény szabályozza. A tűzoltóság katonai szervezetet nyert, fegyvert^visel, és rendőri, sőt katonai szolgálatot is teljesít. A község szervezi a lakosság számának megfelelő arányban; a tiszteket a prefektus előterjesztésére a köztársasági elnök nevezi ki. A legénységet képezik az önként jelentkezők és a hadsereg tartalékosai. Minden departmentbe a prefektus kinevez egy felügyelőt, több department részére a belügyminiszter nevez ki főfelügyelőt. Németország minden államában ki van mondva a kötelezett tűzoltóság, ott, a hol önkéntes nem alakúi megfelelő erőben. Mintaszerű e tekintetben Württeniberg, a hol az 1885. évi tűzrendészeti törvény előírja, hogy mindea községben —- az önkéntes egyletek mellett is — köteles tűzoltóságnak kell lenni; honnan vétessék azok fentartási költsége, és mikép gyakorolja az állam országos és járási felügyelők által az ellenőrzést. Előírja továbbá, hány és milyen legyen a tűzoltó-szer, milyen legyen a tűzoltóság szervezete és beosztása, hány tiszttel birjon különböző lakosságú városokban; végűi, hogy a biztosító társulatok milyen támogatásban részesítsék a tűzoltói intézményt. Ezen törvény eredménye az, hogy ma Württemberg minden községe megfelelő tűzoltósággal bir, de meg az is, hogy az évenkint befolyt összegekből több kisebb község közös vízvezetékkel lett ellátva, vagyis a kellő vízkészletről is történik gondoskodás. Ausztriában az önkéntes egyletek virágzanak, kivált Csehországban, és a biztosító társulatok tiszta nyereségük két százalékával járulnak hozzá. Felügyelői intézmény van Tirolban és Csehországban. Csak e kevés felhozott külföldi példából is látjuk, hogy a tűzrendészet költségeihez külföldön a fűzbiztosító társulatok mindenütt hozzájárulnak. Nálunk azonban — bár a legjövedelmezőbb vállalatok ezek — rendszeresen még sem járúlJ nak hozzá a tűzoltás költségeihez. Pedig maga-