Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-386

,440 386. országos ülés 189é. i közjogi helyzete teljesen rendezve nincsen. (Felkiáltások balfelöl: Elég hiba!) Fiume 1867 óta provizórium szervezet alapján áll. A provizórium az a törvényes alap, a mely neki egyrészt autónómikus jogait biztosítja, másrészt az államnak befolyását, intézkedési jogát Fiúméban és a fiumei ügyekben szabályozza. Ezen provizórium Fűimének a rendőrség kezelésére nézve autonóm jogot biztosít. Az én felfogásom az, hogy mindaddig, a mig a provizórium fennáll, tehát a fiumei kérdés teljesen megoldva, és ezzel a végleges törvényes állapot megalkotva nem lesz, addig nemcsak nem volna helyes, hanem talán a törvény szellemének sem felelne meg, hogy ezen provizórium egy része ilyen módon módosíttassák, alteráltassék, és pedig úgy, hogy ez Fiumének egyik jogát sértené, Fiúmétól ennek fontos jogát elvonni akarná. Felfogásom szerint addig, a míg a fiumei kérdés véglegesen tisztázva nem lesz, nem czélszerű, nem helyes, hogy a rendőrség az ottani autonómia köréből állami kezelésbe vétessék át. Czélszerűségi szempontok nem szólnak e mellett, mert — a mennyire én ismerem a fiumei rendőrség ügyeit — ott oly nagy hiányok nem fordultak és nem fordulnak elő, a melyek szükségessé tennék, hogy az állam ily radikális módon nyúljon Fiume autonómikus jogkörébe. Úgy tudom, hogy az igen ._tisztelt fiumei kormányzóságnak megvan, meg kell, hogy legyen a módja arra, hogy az állam érdekét közbiztonsági téren is megóvja, hogy a fiumei autonóm hatóságokra oly befolyást gyakoroljon, hogy azok kötelességüknek az állammal szemben és minden irányban megfelelhessenek. Ha ebben rejlenek a hiány, akkor annak nem a fiumei autonómia az oka, hanem kell, hogy oka az ottani állami közegekben rejljék. Máskép álhmd azonban a kérdés, t. ház, akkor, ha a fiumei kérdés egyszer véglegesen meg lesz oldva. Akkor igenis lehet gondolni arra, vájjon a rendőrség államosítása szükséges-e, lehet foglalkozni ezen kérdéssel, mert nézetem szerint amúgy is teljes fabula rasa előtt állunk majd akkor, a mikor a törvényhozásnak módjában lesz megállapítani, hogy hogyan és mikép intézkedjék, mikép rendezze ez ügyeket. Addig azonban, ismétlem, mig a provizórium fennáll, nem helyeselhetném, sőt tiltakozom az ellen, hogy a fiumei rendőrség államosítása, kiszakítva, külön intézkedés alapját képezze. Ezt kívántam felemlíteni, kérve az igen t. miniszter urat, hogy erre nézve nemcsak nekem, hanem főleg Fiume lakosságának megnyugtatást adni méltóztassék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végűi, t. ház, minthogy épen a közbizton sági kérdéseknél voltam kénytelen felszólalni, legyen szabad még egy ügyet felemlítenem. Végtelen sajnálatomra a napokban egy oly szeorember 23-án, pénteken. rencsétlenség történt Fiumében, a melyet pár szóval felemlíteni direkte kötelességemnek tartora. (Halljukl Halljuk!) Méltóztatik tudni a lapokból, t. ház, hogy három nappal ezelőtt az állam által épített fiumei kormányzósági palota egy része bedőlt, és hogy ez alkalommal 14 munkás súlyosan megsebesült, kik közül időközben 5 el is halt. Teljesen meg vagyok győződve arról, sőt a lapokból is értesültem, hogy a hatóságok ott a szükséges inquizicziót, a vizsgálatot kezdeményezték és elrendelték, és meg vagyok győződve, hogy a vizsgálat a legnagyobb erélylyel fog folytattatni, végrehajtatni. Bizonyára ki fog derülni, hogy van-e hiba, és ha van, meg vagyok róla győződve, hogy a hibás a kellő büntetését meg fogja kapni. A kérdés ezen oldalára nem is akarok reflektálni, hanem a t. ház figyelmébe ajánlom, hogy egy állami építkezésnél munkaközben történt Szerencsétlenség alkalmával 14 súlyosan érintett család közül 5 máris elvesztette fentartóját, és kezeim közt lévő adatok szerint—sajnos — valószínűleg még többen fogják családfejüket, kenyéradójukat elveszteni. Mint értesülve vagyok, azok a munkások, a kik e borzasztó katasztrófánál elpusztultak, talán egynek kivételével mind családapák, 3—7 gyermekük is volt. Ezek az államnak tett szolgálataik közben vesztették el életöket, illetőleg a családok kenyéradójukat, azért appellálok a t. kormány méltányosságára, igazságérzetére, midőn felkérem, hogy méltóztassék valamikép e családok felsegélyezéséről, támogatásáról gondoskodni. (Helyeslés balfelöl.) Ezt vagyok bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani, t. ház, a közbiztonsági alapnál? Senkisem? A vitát bezárom. A belügyminiszter úr fog szólni. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! A fiumei rendőrség ellen, különösen azért, mert a fiumei kikötőben nagy lopások történtek, melyeket a fiumei rendőrség meggátolni nem tudott, ismételten panaszok merültek fel, és e bajok orvoslása végett kollegáin, a kereskedelmi miniszter úr hozzám fordult. Előttem tehát kétségtelennek látszik, hogy a fiumei rendőrség mai szervezetében nem képes feladatának megfelelni, és hogy ezen állapotot egyetlen kikötő-városunk érdekében orvosolnunk kell. Az orvoslás módja iránt azonban eddig még nincs határozat. Ez idő szerint tehát csak azt jelenthetem ki, hogy a bajt orrosolni kell, de az orvoslás módjáról még nem nyilatkozh atom, (Helyeslés jobbfeUl.) Gr. Batthyány TivMar: T. ház! Sza*