Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

369. országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. Ao ez-e az a garanczia, a melyben reményét helyezi a t. kormány? Gratulálok hozzá. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. kormány nagyon helytelenül számít, midőn azt hiszi, hogy ennek a törvényjavaslatnak hatása ezen statisztika javítására befolyással fog birni. A jelen törvényjavaslatnak hatása a ma élő nemzedéken fog első sorban nyilvánulni. A mostani nemzedékről pedig el merem mondani, hogy a 30 éven felüli lakosságnak legalább fele írni, olvasni nem tud. Hát ezen közönséggel, ezen néppel szemben akarják-e, uraim, tövényileg eltörölni a felekezeti istenségnek fogalmát? Ez képtelenség. Vagy talán azt hiszik, hogy van olyan hatalmas néptanítói karunk, a mely e tekintetben a népet fel tudja világosítani és megnyugtatni? Nem, t. képviselőház. E tekintetben is rendkívül nagy tévedésben méltóztetnak lenni. A 300 forinttal agyonállamsegélyezett tanítónak van első sorban szükségük a felekezeti istenségben való hitre, hogy erőt adjon neki, nem akkor, midőn az ifjú nemzedéket az elemi tudás forrásához vezeti, hanem akkor, midőn a jószívű emberek kegyelméből élvezett feles földjén krumpliját kapálja, nehogy télen családja az éhenhalástól elveszszen. Ennek a nemzedéknek ez a reform túlságosan radikális, ez a nemzedék nincs arra megérve. Ennek az lesz a következése, a mit már is hangoztat a nép, hogy »az urak el akarják törülni az istent«. Az ilykép elvetett magból támadnak azután az állam-felforgató szoczializmns és anarchizmus tanai. (Helyeslés a szélső halóidalon.) En, t. ház, ehhez szavazatommal nem járulhatok, hanem kérem a t. kormányt, hogy a törvényjavaslatnak a felekezetnélkűliségre vonatkozó részét hagyja ki a javaslatból, a t. vallásés közoktatásügyi miniszter urat pedig arra kérem, méltóztassék figyelmére méltatni az elemi oktatás statisztikáját, legyen rajta, hogy álljanak elő a nemzetben azon műveltségi viszonyok, a melyeket ő is előfeltételként állít fel az ily reform behozatalára, a mely előfeltételek nélkül ezen törvényjavaslatból a nemzetre áldás helyett átok fog hárulni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: WJassics Gyula! Wlassics Gyula: T. ház! Nem voltam elkészülve arra, hogy a vitában résztvegyek; de mivel annak idejében én voltam szerencsés az igazságügyi bizottság nevében a javaslatot a t. háznak ajánlani, kötelességemnek tartom különösen arra, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam mondott, igen röviden néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Röviden szólhatok annál is inkább, mert az első tárgyalás alkalmával volt szerencsém a kérdésnek úgy közjogi, mint egyházpolitikai oldalát tőlem telhetőleg megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam tudniillik úgy állította fel a kérdést, KEPVH. NAPLÓ 1892—97. XX. KÖTET. mintha mi egy doktriner-tételnek bálványozása és logikai levezetése kedvéért ragaszkodnánk annyira az úgynevezett felekezeten kívüliséghez. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy doktriner-tételek levezetése nem tartozik a gyakorlati törvényhozás feladatához, hanem tudjuk azt is, hogy minden legdszlatorius gondolatnak, minden alapelvnek van olyan essentialis sarktétele, a melyhez ragaszkodni kell, mert különben maga az elv elvtelenséggé s annak tartalma üres szóvá, kopott burokká válik. Épen így vagyunk a jelen törvényjavaslat nagy alkotmányjogi alapelvével, mert a ki a vallás- és lelkiismereti szabadságot a magyar alkotmányba be akarja czikkelyezni, az nem engedhet abból a tételből, hogy szabadságában legyen valakinek a bevett és elismert vallások bármelyikéből kilépnie a nélkül, hogy más ily vallásfelekezetbe belépni köteles legyen. Azért ragaszkodunk mi ehhez oly szívósan, mert arról van szó, hogy a magyar alkotmányba heczikkelyezzük a vallás- és lelkiismereti szabadságot. (Helyeslés jobb felől. Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Az anarchiát!) Én azt hiszem, a vallás és lelkiismereti szabadsághoz érdemes ÍR szívósan ragaszkodni, és bocsánatot kérek a kifejezésért, de lealázónak tartanám erre a politikai és parlamentáris szabadelvűségére büszke országra nézve azt, hogy ennek képviselőháza ilyen elkésett időben, midőn másutt már e kérdés feledésbe is ment, még mindig a felett vitatkozzék, hogy a vallás- és lelkiismereti szabadság integráns részének tartja-e azt, hogy valaki szabadon kiléphessen s ne legyen köteles belépni valamely bevett vagy elismert vallás-felekezetbe. Ugron Gábor: Van szabadság, de bírsággal! (Mozgás jobb felől.) Wlassics Gyula: Bocsánatot kérek, ha mi ezt a sarktételt a törvényjavaslatból kitöröljük, akkor hozhatunk ugyan törvényt esetleg az új vallásfelekezetek alakulásának feltételeiről, de — engedelmet kérek — azt a törvényhozási alapgondolatot, azt a nagy törvényhozási czélt, a melyet e képviselőházban annyiszor sürgettek és a melyet e törvényjavaslat is maga elé tűzött, megvalósítani nem fogjuk. (Úgy van! jobb felöl.) Ez nem doktrinarizmus, ez lényeg, a melyhez ragaszkodnunk kell, mert különben elejtettük az elvet, elejtettük a tartalmat és vallás- és lelkiismereti szabadság helyett törvénybe iktatnók a felekezeti kényszert. (Ügy van! jobb felöl.) Egyébiránt honnan ez a borzalom és végtelen idegenkedés az úgynevezett felekezetenkivűlállástól, mikor az úgyszólván Nyugat-Európa minden államában megvan s itt Magyarországban az elv még contra legem is utat tört magának? Nézetem szerint annak oka a kiindulási pontnak hamis világításba helyezése és a következményeknek túl színezésű rémlátása. (Úgy van! jobb felől.) 5