Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-385
385. országos ülés 1894. nn hogy a főváros által a filharmonikusok részére nyújtandó 3.000 forintnyi szubvenczióra vonatkozó határozatot nem hagytam jóvá, és ezt úgy tüntették fel. mintha ez által a filharmonikusok léte veszélyeztetve volna. , T. ház! A filharmonikusok egylete már 40 év óta működik, a mint egészen helyesen említette fel Bartók Lajos t. képviselőtársam, és ezen idő alatt nem volt szüksége szubvenczióra. Most először jött abba a helyzetbe, hogy azt mondja, hogy neki szüksége van 3.000 frt szubvenczióra, holott 40 évvel ezelőtt, mikor a város sokkal kisebb volt s a lakosság sokkal kevésbé volt vagyonos, szubvenczió nélkül is képes volt megélni. E mellett méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy a fővárosnak anyagi helyzete igen kedvezőtlen, sőt a főváros nagy deficzitnek néz elébe. Tudom, hogy azt fogják erre mondani, hogy 3.000 frt nem pénz. De még minden rossz gazda úgy védekezett, hogy ez meg az a csekély kiadás més: nem ront meg engem. Hanem a sok apró kiadásitól lesz azután a deficzit. (Igás! Ügy van! jobb felől.) Egyébiránt én úgy tudom, t. ház, hogy a főváros újabb felterjesztést akar e tárgyban tenni, s akkor én újra megfontolás tárgyává teszem a kérdést, azt alaposan meg fogom vizsgálni, és ha csakugyan a filharmonikusok léte függne ettől a 3.000 forinttól, hajlandó vagyok utólagosan is a fővárosnak határozatát jóváhagyni. De ehhez az ügyhöz azt a következtetést fűzni, hogy én a művészet iránt semmi érzékkel nem birok, azt hiszem, mégis nagyon messzemenő dolog. Ezzel, t. ház, azt hiszem, megemlítettem mindazon főbb kérdéseket, a melyek itt szóba hozattak, és nagyon kérem a t. házat, méltóztassék a tételt megszavazni. (Helyeslés jóbbfelől.) Elnök: A tanácskozás be van fejezve. A kérdés az: méltóztatik-e megszavazni az előirányzott 215.000 forintot; igen, vagy nem? (Igen!) Különben a tétel meg sem támadtatott, és így azt elfogadottul jelentem ki. Folytatjuk a tanácskozást. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A m, kir. operaház 315.000 frtos kölcsönének törlesztésére 19.750 frt. Elnök! Megszavaztatok. Schóber Ernő jegyző (olvassa) : A budapesti nemzeti színház állami javadalmazása 53.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti színház 450.000 forintos kölcsönének törlesztésére 38.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. ember 32-én, csütörtökön. 333 Schóber Ernő jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti színház nyugdíjintézetének segélyezésére 14.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa) .• A kolozsvári nemzeti színház állami segélyezésére 20.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti színházi alapok jövedelméből a színház segélyezésére 27.300 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A magyar szinész-egyesűlet segélyezésére 5.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A vidéki magyar színészet segélyezésére 10.000 frt Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Bevétel. A nemzeti színházi alapok jövedelméből 27.300 forint. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Közegészségügyi kiadások és bevételek. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek: III. fejezet, 3. czím. Kiadás. Egészségügyi tanács 8.000 frt. Pap Samu! Pap Samu: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki elfogulatlanul ítéli meg az ország közegészségügyi állapotát, lehetetlenség, hogy ezen a téren is el ne ismerje azt a fokozatos haladást, mely hazánk kulturális és gazdasági viszonyaiban általában tapasztalható, úgy, hogy nézetem szerint nera jogosult az a túlsötét szín, melyben a közegészségi viszonyainkat sokan festeni szokták. A dolog természetében fekszik, hogy a javulás a közegészségügy terén, a megfeszített munka daczára, csak nagyon lassú ütemben nyilvánulhat, a minek okát abban kell keresni, hogy a közegészség, inkább mint bármi egyéb, szoros kapcsolatban van a lakosság intellektuális állapotával, ízlésének és életigényeinek fejlődésével. Kétséget nem szenved, hogy egy erélyes közigazgatás a közegészségügy javítására sokat tehet, de mindaddig, míg a közigazgatásnak a nép előítéletével, tudatlanságával, szokásaival, babonáival kell megküzdenie, mindaddig, míg a közigazgatás czéltudatos intézkedéseit nem támogatja a nép belátása és felvilágosáltsága, mindaddig, míg ellenkezőleg a nép ellenszegüléssel megnehezíti, sőt ha lehet titokban meghiusítja a, közigazgatás törekvéseit, általános és nagyobb mérvű javulást a közegészségügy terén alig várhatunk. Az eddigi sikereket legnagyobb részben azoknak a férfiaknak köszönhetjük, kik, mint a