Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-385

385. országos ülés 1894, november 32-cn, csütörtökön. 33 j telket addig adja a nemzetnek, mig azon a nemzeti színház épülete áll, és hogy a telekkel, ha a színházat bármikor onnan eltávolítják, az örökösök rendelkezhetnek. E kérdést tehát előbb tisztázni kellett. S minthogy Grassalkoviclmak egyenes örökösei nincsenek, hosszas tárgyalás indult meg a jogilgyek igazgatóságával, a közalapítványok igazgatóságával, mely minden sürgetés daczára csak most november elején ért véget. Most a dolog tisztázva van és további intézkedéseket lehet tenni. A másik kérdés a kolozsvári nemzeti színház kérdése, nevezetesen azon, több oldalról hangoztatott óhajtás, hogy a kolozsvári színház ne adassék többé bérbe, hanem vétessék állami kezelésbe, és hogy annak az épületnek jobb karba helyezése iránt a kormány intézkedéseket tegyen. En úgy tavaly, mint az idén szándékoztam a kolozsvári színházat állami kezelésbe vétetni; ez azonban jelentékeny költséggel jár, a mostani bérlőtől megváltandó díszletek, az új díszletek beszerzése és az épületnek jobb karba helyezése czímén. Kénytelen voltam az állami háztartásban megóvandó egyensúly érdekében akkor, midőn ugyancsak a vezetésemre bízott tárcza körében a csendőrségre, a rendőrségre és más égetően szükséges kiadásokra olyan jelentékeny többletet kell igénybe vennem, meghajolni, és ezen költségek igénybe vételéről ez évre lemondani. Minthogy azonban a jövő évben már nem lesz szükség, hogy csak egy tételt említsek, a csendőrség költségeinek oly jelentékeny szaporítására, ennélfogva vagy a jövő, vagy valamely közelebbi költségvetésben a kolozsvári színházra egy nagyobb összegnek felvétele lehetséges lesz, és ez által Kolozsvár jogosult igényének elég lesz téve, (Általános helyeslés.) mely igényt sohasem haboztam teljes mértékben elismerni, s melyet csak a pénzügyi helyzet miatt nem birtam eddig kielégíteni. Teljesen osztozom abban a nézetben, hogy a budapesti nemzeti színház érdekében a vidéki műintézetek felállítása múlhatlanúl szükséges, mert természetes, hogy a kezdő művészek nagyobb szerepekben nem léphetnek fel a nemzeti színházban, hanem előbb vidéki színpadokon, és ha valamely nagytehetségű művész idő előtt jut a nemzeti színházba, az neki csak hátrányára van, mert a nemzeti színházban nagyobb szerepekben nem alkalmazható, s tehetsége a szűkebb körökben való alkalmaztatása által el fog csenevészni. Magas nívóra emelni művészetünket csak úgy lehet, ha az ország különböző pontjain nagyobb igényeknek megfelelő mííintézeteink lesznek, és ezek közt a kolozsvári mindenesetre a legelső helyet, foglalja el. (Általános helyeslés.) Ezzel kapcsolatban felelni kívánok arra, a mit Hegedüs Sándor t. képviselőtársam a Karolinakórházról felhozott. (Halljuk! Halljuk!) A Karolina-kórház 14 különböző alapítványból fentartott közkórház, és szoros kapcsolatban áll a kultuszminiszter űr gondozására bizott tudományos egyetem érdekével, mert az orvosi fakultás kórház nélkül nem állhat fenn, és a budapesti orvosi fakultásnál is az a baj, hogy nincs kapcsolatban közkórházzal. Én hajlandó vagyok a Karolina-kórházat az összes alapokkal együtt átadni. (Helyeslés.) Erről néhány héttel ezelőtt t. barátomhoz, a kultuszminiszter úrhoz ily értelmű átiratot is intéztem, és a dolog természete szerint kénytelen voltam kikötni azt, hogy az ő kezelése alatt is ezen kórház azon alapítványi levelek értelmében kezeltessék, a melyek meghatározzák azon alapok természetét és felhasználási módját, melyekből ezen kórház fentartatik. Részemről tehát ez a kérdés be van fejezve. Ha a t. kultuszminiszter úr ugyanezt az álláspontot fogja elfoglalni, és az intézetet mint közkórházat fogja kezelni, részemről semmi nehézség nem lesz, hogy a kórház az alapokkal együtt az ő kezelésébe adassék át. Volt azután még a vidéki színészetről is szó, nevezetesen arról, hogy a 10.000 forintnyi segélyezés arra a czélra nem elegendő, és Pázmándy képviselő úr felemlítette, hogy például Eraneziaországban mily jelentékeny segélyben részesülnek az egyes vidéki színházak, de egész helyesen hozzátette, hogy az illető városok részéről. T. képviselőház, én is azt hiszem, hogy itt is az illető városoknak kell első sorban áldozatokat hozniok. Mert azt nem ismerhetem el, a mit Pázmándy t. képviselő úr mondott, hogy azok mindenféle kiadásokkal túl vannak terhelve. Igaz, hogy némely város épített állandó színházat, és ezzel a színészetnek nagy szolgálatokat tettek. Igaz az is, hogy ez a szubvenczió nagyobb összegre felemeltetvén, elégséges volna, hogy egyei? városokban, a hol ez különösen kívánatos, mint például Temesvárott vagy Szebenben, állandó magyar színház tartassák fenn. De, t. képviselőház, ez is az államháztartás egyensúlyával függ össze, s addig, a mig nagyobb összeget nem vehetek fel, én ezt a 10.000 frtot nem használhatom fel abban az értelemben, mint például itt szóba hozatott. Nekem azt fel kell használnom arra, hogy egyes, különösen nemzetiségi vidékeken nehéz viszonyokkal küzdő színtársulatokat segélyezzek. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem tekinthetem ezt a 10.000 forintot szubvencziónak. a melyet két vagy három színház között oszthatok fel, hanem csak úgy tekinthetem, . . . Pázmándy Dénes: Könyöradornáuynak!