Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-382

288 382. orszigoi ülés 1894. november 19-én, hétfőn. Kívánja valaki, hogy a pénzügyi bizottság idevágó jelentése (írom. 712.) felolvastassák ? (Nem!) Ha nem, úgy azt olvasottnak jelen­tem ki. Perczel Béni jegyző (olvassa): Központi igazgatás, földtehermentesítési pénzalap magyar kir. igazgatósága és központi anyakönyvi osz­tály. Kiadás: Személyi járandóságok 412.232 frt. Elnök: Az előadó úr fog szólni. Berzeviczy Albert előadó: T. képviselő­ház! A midőn a belügyi tárcza 1895. évi költ­ségvetését a pénzügyi bizottság megbízásából és ezen bizottság jelentése alapján a t. háznak elfogadásra ajánlani szerencsém van, legyen szabad ezen költségvetésnek, a mely az összes tárezák közt a legnagyobb, tudniJlik 1.103.001 frt tiszta kiadási többletet mutat fel, indokolására és illetőleg jellemzésére a következőkre utalnom. (Halljuk! Halljuk!) A belügyi tárcsának ezen 1895. évi tete­mes kiadási többlete, eltekintve némely cseké­lyebb és lényegtelenebb változástól, főleg a kö­vetkező három kiadási csoportnak emelkedésére vezethető vissza. Először az állami anyakönyv­vezetési kiadások okozzák e többletet és pedig a központi igazgatás költségeinek czíme alatt 23.548 frt többletet, az anyakönyvi kiadások külön új czíménél pedig 275.847 frtnyi új ki­adást idéznek elő; továbbá a vármegyék köz­igazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainál mutatkozik 212.000 frt többlet és végűi a köz­biztonsági kiadásoknál, nevezetesen a rendes kiadások sorában, levonván a bevételek emelke­dését, 239.457 frtnyi tiszta kiadási többlet van, a vonatkozó rendkívüli kiadásoknál pedig 96.514 forintnyi többlet áll elő. A mi ezen kiadások csoportjának elsejét: az állami anyakönyveket illeti, méltóztatnak tudni, hogy az állami anyakönyvekre vonatkozó, immár legfelső szentesítés alá terjesztett, remél­hetőleg rövid időn törvénynyé vállandó törvény­javaslat természetes következését képezik e ki­adások, összegükre nézve megegyeznek azzal a kiszámítással, a melyet a t. belügyminiszter úr ezen törvényjavaslat tárgyalásakor előterjesztett. Ezen kiszámítás a dolog természeténél fogva nem lehet végleges és teljesen preczíz azért, mert csak a törvény meghozatala után lesznek a közigazgatási bizottságok arra felhívhatók, hogy az anyakönyvvezetői kerületek beosztására és az anyakönyvvezetői teendők mikénti el­látására nézve konkrét javaslatot tegyenek; de a kiszámítás mégis elég reális alapon nyugszik arra, hogy feltehessük, miszerint az e czímen tényleg igénybe veendő költségek az itt előirány­zott összeget jelentékenyen túlhaladni nem fog­ják. Megjegyzendő azonban, hogy mivel az anyakönyvi kerületek beosztása, az anyakönyvi hivatalok szervezése és az ezekre vonatkozó eljárási utasítások kidolgozása és kibocsátása, szóval az egész szervezet működésbe hozatala hosszabb időt igényel, a belügyminiszter úr nem számít arra, hogy ezen költségek az 1895. év szeptember elsejénél előbb igénybevehetők legye­nek s ez okból az 1895-ik évi költségvetésbe az egész évi szükségletnek csupán csak négy hóra eső részletét, vagyis a harmadrészét állította be, és így ezen kiadásoknak az 1896-ik évre meg­felelő emelkedése várható. A vármegyék közigazgatási, árva- és gyám­hatósági dotácziójának 212.000 frttal emelése a vármegyék közigazgatása körében tényleg ta­pasztalt szükségleten alapúi és a vármegyei adminisztrácziónak a jelenlegi alapon és a je­lenlegi rendszer keretében való javítását czélozza. A ki a vármegyei közigazgatást ismeri, az igazat fog nekem adni abban, hogy az e téren most észlelt bajoknak és hiányoknak nagy része, tudniillik azok, melyek magával a rendszerrel nem állnak összefüggésben, a személyzet elég­telenségére vezethető vissza. Ezen bajok tehát a személyzet megfelelő szaporításával, ott, a hol kell, a közigazgatási járások kisebbítésével, tény­leg orvosolhatók lesznek. Az ezzel járó személyi és dologi kiadásokra van a szóban forgó több­let előirányozva. Ezekkel az intézkedésekkel, azt hiszem, orvosolhatjuk a jelenlegi bajok egy ré­szét és semmi tekintetben sem prejudikálunk a közigazgatás küszöbön álló reformjának, mert a reform, illetőleg az ezzel életbe léptetendő új rendszer mindenesetre arra lesz utalva, hogy legalább egy ideig a régi iendszer személyzeté­vel dolgozzék és így ezen új rendszer életbe­léptetését meg fogja könnyíteni, ha minden pon­ton kellő számban találja meg az adminisztráczió által igényelt közegeket. A harmadik csoport, a mely a kiadások emelkedését főleg okozza, a közbiztonság intéz­ményének fejlődésével áll összeköttetésben és két részre osztható, nevezetesen az országos csendőrség és a fő- és székvárosi rendőrség lét­számának szaporítására. Az országos csendőrségnél 1895-ben a bel­ügyminiszter úr már nagyobb mértékben szán­dékozik a személyzet ama szaporítását végre­hajtani, a melyet a maga egészében az 1894. évi költségvetés előterjesztése alkalmával jelzett. A létszámemelésnek e gyorsabb végrehajtását igazolják az ország némely vidékein mutatkozott nemzetiségi villongások, továbbá az alföldi szo­czialií?ztikus mozgalmak, és végűi azon emberi és állati járványok veszélyei, a melyeknek az ország az utóbbi időben több ízben volt kitéve, és a melyek a csendőrségre, különösen az ország határszélein, terhesebb feladatokat hárítottak. Szemben ezen fokozott feladatokkal és azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom