Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-381
381. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. 273 áldozatokat is kívánunk tőle, az — méltóztassanak elhinni, — csakhamar oda fog vezetni, hogy igen sok arra hivatott ember talán be nem vallott anyagi körülmények miatt nem vehet majd részt a delegáczionális tárgyalásokban. Nincs itt oly jelentékeny összegről szó, hogy azon nagy érdekekkel szemben, melyekért méltányosnak tartom ezen költségek megajánlását, tekintetbe jöhetne, és azért én az eddig követett gyakorlatnak megfelelőleg az előirányzatnak egészben leendő elfogadását ajánlom. (Helyeslés,) Elnök: Méltóztatik elfogadni, t. ház ? Különben a tétel nem indítványnyal, hanem csak kijelentéssel támadtatván meg, a 26.000 forintos tételt elfogadottnak jelentem ki. (Helyeslés.) Schóber Ernő jegyző (olvassa).- Az állami közös függő adóságot ellenőrző bizottság kiadásai 7.000 forint. Elnök: Kíván valaki szólani ? Ha senki, a 7.000 forint elfogad tátik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Nyugdíjak a főrendiháznál 2.938 forint. Elnök: Méltóztatnak elfogadni, t. ház? (Helyeslés.) Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Nyugdíjak a képviselőháznál 15.838 forint. Elnök: Kíván valaki szólani? Ha senkimegszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Állandó országház építésére az 1884. évi XIX. tczikk alapján. Beruházások: I. fejezet 850.000 forint. Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senkb sem, a 850.000 forint megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa) .- Közösügyi kiadások. Rendes kiadások: IV". fejezet. Rendkívüli kiadások: I. fejezet. 26,504.967 frt. Molnár Antal jegyző: Vörös János! Vörös János: T. ház! Sajnálattal konstatálom, mint a magyar képviselőháznak egyik tagja, hogy az 1867. törvényben lefektetett tételes intézkedések folytán a közösügyi kiadások czímén beállított tételeket egyes részleteiben, vagy általánosságban bírálat tárgyává nem tehetem és épen ebből kifolyólag midőn mégis felszólalok, egy szomorú kötelességet teljesítek. Midőn ezt teljesítem, úgy érzem magamat, mint a midőn egy temető mellett megy el az ember, a hol kedvesei fekszenek. Itt el van hantolva a magyar képviselőház többségének azon joga, hogy oly tényezőket, oly kiadásokat vonhasson bírálat alá, melynek bírálata egy önálló független parlament tagjait feltétlenül megilletik más önálló államokban. Ezen számtétel mindenesetre egy epitáfium, és midőn azt olvasom, a reménységnek és feltámadásnak idejét óhajtanám arról leolvasni. Igaz, hogy az 1867 iki törvényalkotók ezen ieménységet a nemzetnek még megadták, kiEÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX, KÖTET. mondván, hogy a magyar nemzet függetlenségének joga a 67-es alapon lesz visszaszer* zendő és visszaszerezhető; szomorúan kell azonban konstatálnom, hogy a jelenlegi kormányelnök úr, midőn ál! ásat e házban elfoglalta, határozott kijelentést tett arra nézve, hogy a jelenlegi alkotmányos kereteket kitágítani nem engedi és ez a szabadelvű pártnak helyeslésével találkozott. Midőn tehát e tételt bírálom, csak általánosságban a párt megbízásából annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy tekintettel e vigasztalan helyzetre, e tételt egészében a költségvetés keretéből törölni óhajtom, és erre kérem a t. házat is. De bátor vagyok e tétel beállítását illetőleg még tovább menni. (Halljuk! Halljuk!) Az a bizottság, mely e tételt a delegáczióban megajánlotta és elfogadta, a képviselőháznak olyan bizottsága, mint akármelyik bizottság. Szó volt már arról, hogy a háznak minden bizottsága kötelességének tartsa azt, hogy a házzal tudassa azon előnyöket, hasznokat, melyeket mint ilyen megbízott, a képviselőház és a haza érdekében a delegáczióban kivívni képes volt. Szomorúan kell konstatálnom, hogy a ház ezen bizottsága mindig elzárkózott az ily jelentéstétel kötelezettsége alól. Van sok oly dolog, a melyeket e bizottság a külügyi albizottságban hangsúlyozhatott volna, azok létesítése iránt követ előleg léphetett volna fel. E házban többször hang súlyoztattak oly kérdések, melyek megoldatlanok: a közös czímerek, a közös hajózási lobogó kérdése, a melyekben a mi önálló állami jelvényeink kifejezésre még nem jutottak és mind a tárgyalások során, mind a t. házban a bizottság jelentésének hiányában mindezen fontos kérdésekről teljesen tájékozatlanok vagyunk. Én azt hiszem, hogy midőn itt felszólalok és a tétel törlését kérem, a t. ház általános helyeslésével találkozhatom, midőn azon óhajtásomat fejezem ki, hogy utasítsa a t. ház egyúttal a delegáczionális bizottságot, hogy jövőben mindenkor e tétel beállításánál működésének eredményéről külön jelentést tegyen le a ház asztalára. Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök : Kivan még valaki szól ani ? Ugron Gábor: T. ház! A közösügyi intézmények használnak jelvényeket, és ha valaki a külföldön megfordul, mindenütt azt tapasztalja, hogy a kétfejű sas, meg a sárga fekete szín, mind a nagy követségeknél, mind a konzulátusok által használtatnak. Magyarországnak különállása és ezen intézmények közössége meg nem engedheti azt. hogy ezen külképviselet, a mely nemcsak Ausztriát, hanem Magyarországot is a külföldön reprezentálja, csak egy állam jelvényével és színével legyen feldíszítve, hanem itt a 35
