Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

381. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. 271 méltóztassék a Pázmándy Dénes t. barátom által felvetett indítványt megszívlelni, hogy bár elfogadjuk a kabinetii ódának a költségvetésben foglalt tételét, oda hatni igyekezzék a t. miniszterelnök úr, hogy itt is Magyarország önállósága és külön államisága, a magyar érdekek teljesen szabadon érvényesülhessenek, és ez az intézmény is valahára az alkotmányosság keretébe bevonassák. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Ha nem, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! Én csak egyet vagyok bátor megjegyezni, azt, hogy a kabinetirodát én közjogi jelentőségűnek el nem ismerem; (Helyeslés jobbfelől.) az ő Felségének személyes szolgálatára rendelt hivsUl, mely a teendők azon nagy halmazánál fogva, a melyeket ő Felsége személyesen méltóztatik ellátni, arra a ezélra van szervezve, hogy az ügyeket eléje terjeszsze; de véleményeket nem adhat, közjogi természetű fnnkeziót egyáltalán nem teljesít, hanem tisztán csak közvetítő szerepet játszik, minden meritórius beavatkozás nélkül. Ha bármely felvilágosításra, véleményadásra van szükség, ezt az alkotmányos kormány teljesíti és nem a kabinetiroda. Vagyok bátor megjegyezni, hogy ott is, •— Úgy tudom — majdnem fele számban vannak magyarok és osztrák állampolgárok alkalmazva. A mi azonban a kabinetirodának kettéválasztását, még formaszerinti kettéválasztását is illeti, ha mi azt köszönettel vehetjük, hogy ő Felsége annyit foglalkozik a közügyekkel, akkor tisztelettel kell meghajolnunk az ő kényelmének az érdeke előtt is, és nem megnehezítenünk ezt a foglalkozást, hanem megkönnyítenünk, már pedig a kettéválasztás ezt megnehezítené. Pázmándy képviselő úr azt kérdi, hogy minő befolyást gyakorolunk mi a kabinetirodában történő kinevezésekre. Bocsánatot kérek, semminemű befolyást nem gyakorolunk, mert nagyon természetesen ő Felségének legszemélyesebb joga az, hogy saját közvetlen környezetét megválaszsza. Felelősség igen is terhel bennünket, mint minden politikai kérdésben; ezt a felelősséget azonban nem csak úgy lehet gyakorolni, hogy ab ovo ilyen biztosítékokat szerez zünk, hanem úgy is, hogy akkor, ha bármi nemű inkonveniencziákat látnánk, akkor közbelépjünk. Ezeket voltam bátor megjegyezni, kérem a tétel megszavazását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Méltóztassék az ő Felsége kabinetirodája kiadásaira előirányzott 77.065 frtot elfogadni? (Elfogadjuk!) El fogadtatik. Schóber Ernő jegyző: (olvassa): Országgyűlés. Rendes kiadások : III. fejezet, 1 —4. czím és VI. fejezet, 1 czím. Kiadás. A főrendiház kiadásai : 60.490 forint. Elnök : Kíván valaki szólani a főrendiház kiadásaihoz? Méltóztatnak elfogadni? Elfogadtatik. Schóber Ernő jegyző: (olvassa): A képviselőház kiadásai: 1,670.468 forint. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : T. képviselőház ! A képviselőház kiadásainál a dologi kiadások között a nyomtatványi költségek 40.000 forinttal vannak előirányozva. Minthogy a t. képviselőház által ma elfogadott póthitel bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ez a 40.000 fit nem elégséges a nyomtatványi költségeknek a fedezésére, és mivel a gazdasági bizottságban igen alaposan foglalkoztunk ezen kérdéssel: én azon eredményre jutottam, hogy ha az igényeknek minden irányban meg akarunk felelni, a jövő esztendőre is szükség lesz a magasabb 50.000 forintnyi összegre. A budget realitása érdekében tehát bátor vagyok ajánlani, hogy a III. fejezet második czíménéi a dologi kiadásoknál a nyomdai költségekre előirányzott 40.000 frt helyett 50.000 frt tétessék. (Helyeslés jobbfelől) Elnök : Kíván valaki szólani ? Vörös János: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Az országgyűlés kiadásainál a magyar delegáezió kiadásra . . . Elnök: Kérem a t. képviselő urat, a delegáczió tételénél még nem vagyunk. Méltóztassék megengedni, hogy még most a kérdésnél maradjunk. A kérdés az, t. ház, méltóztatik-e a miniszterelnök úr javaslata érteimében a nyomdai költségekre előirányzott 40.000 forintot 50.000 forintre emelni. Ugron Gábor: T. ház! A mint méltóztattak hallani, a miniszterelnök úr indítványa indokát a nyomdai költségek szaporodásában találja. Hát, t. ház, minden reggel, mikor ide jövök, mindkét kezemet megtömik nyomtatványokkal, és különösen egy új reform-papirt (Derültség a szélső baloldalon.) szoktak kiosztani, melyen a ház napirendje, mindazon interpellácziók, melyek válaszra várnak és azon igeretek, melyek terminushoz kötött természettel bírnak, foglaltatnak. Hát engedje meg a t. ház, hogy határozatát kérjem ki arra, hogy szüntessük meg az irományoknak ezen mindennapi kiosztását, mert ez tisztára felesleges kiadás és nagyon elégséges, ha a jegyzék a folyosón a táblákon kifiiggesztetik. De hogy az ember örökké úgy