Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

S81. országos ülés 189á. november 17-én, szombaton. 263 jelentem, hogy én ezt lényegileg az udvartartással összefüggőnek nem tartom, és hogy én ennek megoldására nem is vállalkoztam. (Zaj a szélsőbalon.) Itt oly jogi kérdésekről van szó, a melyek jogrendünkkel is összefüggnek, s a melyeket csak úgy mellesleg miniszterelnöki hatáskörömbenjnem oldhatok meg, mert oly kérdésekre vonatkoznak, a melyek évek hosszú során tartó tanulmányozást igényelnek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ha tehát itt valaki jóhiszemfíleg tesz Ígéretet és igyekszik azokat beváltani, azonban a gyors megoldást, a mint egyik vagy másik képviselő úr képzeli, a ki talán — bocsánatot kérek — nem foglalkozott annyi alapossággal az ügygyei, a körülmények teszik lehetetlenné: ezt ne méltóztassanak úgy interpretálni, hogy azt fogom beváltani, a mit a t. képviselő utak kivannak, vagy pláne, hogy ez kiterjedhessen olyan jogszolgáltatási körökre, a melyekre nézve ígéretet soha nem tettem, amire nézve az én minőségemben nem is vállalkoztam. (Helyeslés jobbfelöl.) Minthogy pedig, t. képviselőházait megtörténtek azon intézkedések, melyek első sorban kell, hogy megtörténjenek, jelesen a közjogi kérdésekben a magyar zászlós uraknak külön szereplése létesíttetett; minthogy továbbiakra nézve is igen lényeges változások történtek, bár Pázmándy Dénes képviselő úr ma a magyar nyelven való érintkezést igen kicsinyli, pedig a magyar nyelven való érintkezés nem olyan kicsinylendő dolog, mert ez a dualizmusnak tényleges kifejezése; minthogy az udvartartás körében magyarok is fokozatosan mind nagyobb számban alkalmaztatnak, mert nem lehet ezeket úgy alkalmazni, hogy nem tudom, hány egyént elbocsássanak és ezek be nem gyakorlott, ahhoz nem értő másokkal pótoltassanak; minthogy arról győződtem meg, hogy fokozatosan alkalmaztatnak úgy a tisztviselők, mint a szolgaszemélyzet körében magyarok ; minthogy itt nemcsak előhaladásnak, hanem határozottan államjogi helyzetünknek megfelelő irány inaugurálásámtk a bizonyítékaival találkozunk: kérem, hogy a költségvetési tételt elfogadni méltóztassanak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kíván még szólani valaki? Bartók Lajos jegyző: Gróf Apponyi Albert! Ugron Gábor: T. ház! (Zaj jobbfelől) Elnök: Kérem, szorosan véve a dolgot, a t. képviselő úr szólott már egyszer, de gondolom a t. ház megengedi. (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Nem a tárgyhoz szólott!) Elnök: A tárgyhoz szólani csak egyszer lehet! Ugron Gábor : Felszólaltam a tanácskozás rendjéhez, de nem a kérdéshez! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem szólani. Ugron Gábor: T. ház! Á t. miniszterelnök úr azzal kezdte heszédét s azt hangsúlyozta beszéde folyamán többször is, hogy nem tudja, hogy én miért kívánom, hogy ő szóljon és a felvilágosításokat megadja, miután e tárgyban már többször nyilatkozott. A t. miniszterelnök úr beszéde folyamán többször ismételte azt is, hogy tárgyalások vannak folyamatban. Egyszerűen csak ezen nyilatkozata, hogy e tárgyalások befejezve nincsenek, feljogosít bennünket arra, hogy az egy év előtt történt nyilatkozattal meg nem elégedve, felvilágosítást kérjünk, hogy vájjon azok a tárgyalások már tényleg mire vezettek? Nagyon természetes, hogy a t. miniszterelnök úrra nézve kellemetlen, hogy egy év múlva is csak ugyanannyit mondhat, mint a mennyit egy évvel azelőtt mondott; daczára annak, hogy a tárgyalások folytak és daczára annak, hogy mégis akkora vívmányokat ért el, milyeneket 350 év óta sohasem értek el, azért mégis bocsásson meg a miniszterelnök úr nekem, hogy sokkal jobb vélenaénynyeí voltam az ő akczióképességéről, mint a milyent bebizonyított. Igaz, hogy felszólalásában csali egyetlen egy új elmélettel jutalmazott. Ez az elmélet pediglen a terminushoz nem kötött ígéreteknek az elmélete. Ez az elmélet az egész udvartartás kérdésére világot vet. Mert miként különböztet a miniszterelnök úr? Úgy, hogy azt mondja, nem akarok külön udvartartást, mert azt még veszélyesebbnek tartom, hanem igenis akarok magyar udvartartást. De azt kérdem én, ha magyar udvartartást és külön udvartartást nem akar, akkor mit akar ? Azt akarja, liogy egészében mindenütt magyar udvartartás legyen, mert hogy külön ne legyen és hogy mégis magyar legyen az udvartartás, az csak akkor lehet, hogy ha teljesen magyar lesz az udvartartás. A kérdés lényege az, hogy a királyi hatalom Magyarországon nem képez közös ügyet. A királyi hatalomnak természete az, hogy a nemzetnek szuverenitását fejezi ki s az külön attribútumokkal bír Magyarországon. Egészen mások azon módozatok, a melyekkel a királyi hatalom gyakoroltatik Magyarországon, mint a melyekkel gyakoroltatik Ausztriában. Egészen mások azon feltételek, a melyek közt a királyi hatalom gyakorlása átvétetik Magyarországon, mint Ausztriában. Ezen külön királyi hatalomnak, a mely a nemzet szuverenitását, is képviseli, nagyon természetesen egy külön magyar udvartartásban kell nyilvánulnia. Mert mi az a királyi udvar tartás? En nem értem ez alatt a királynak belső udvartartását, mert az oly kérdés, a mely felett még sokat lehet beszélni, hanem értem azon udvartartást, a melyben a királyi hatalom a magyar nemzetnek fényével és ragyogásává]