Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-367

20 367. országos ülés 1894, október 9-éa, kedden. esik. Én ugyan bizton remélem és meg vagyok győződve, t. ház, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban is megfelelő lépések fognak közelebb tétetni az aranykészletük kiegészítése iránt, de azon aranykészletek, melyekkel mi már is biruuk, nemcsak a további akczióra, hanem azt merném mondani, a végleges rendezésre is képesítenek bennünket, a 48 millió rezervált, összegből legalább azon kis részt: hat millió forintot, mindenesetre már szükséges vasúti beruházásokra vélek fordíthatónak. Ez iránt egyébként külön előterjesztéseket leszek bátor tenni, csak is a fináncziális kép hü és átfogó feltüntetése végett voltam bátor ezeket most felemlíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak külön előterjesztést teendek, t. ház, a lottójövedék korlátozása, megszüntetésének előkészítése iránt, s erre vonatkozó jelentésemet már a napokban leszek bátor a t. háznak benyújtani. (Helyeslés jobb felöl.) Kifejezésre jut ez, t, ház, a költségvetésben is, mert ép azért, hogy a játékszenvedélyt fokozatosan korlátozhassam s a betéteket apaszthassam, ez úton a lottójövedék megszüntetését előkészíthessem: a lottó-bevételeket 300 ezer forinttal apasztottam e költségvetésben, a nélkül, hogy a kiadásokat is leszállítottam volna. Ha — kerek összegben szólva — átlag 50 százalék nyereséget tételezek fel, ez 600 ezer forint erejéig képesít arra, hogy a játékszenvedélyt korlátozzam; miután azonban az itt felolvasott bevételi kimutatások szerint 386 ezer forinttal több folyt be eddig a lottójövedékből az idén, mint az előző években: azt hiszem, a 600 ezer forintot messze meghaladó összeg erejéig sikertílend a játékszenvedélyt korlátozni, szűkebb körre szorítani és ez által a lottó megszüntetését a gyakorlati életbe átvinni, azt előkészítenünk. Visszatérek most megint azou eszmemenetre, a hol azt fejtegettem, hogy nemcsak takarékosságra, hanem óvatosságra is van szükségünk, hogy fináncziális rendezettségünket megóvjuk. Azon felsorolt nagy szükségletekkel szemben, melyeket az imént részletesen, ha nem is ismertettem, de melyekre utaltam, még egy harmadik tényezővel kell a teendőket kiegészíteni. Az óvatosság, takarékosság határán túl a kellő időben elő keli készíteni állami bevételeink fokozását. Állami bevételi forrásaink közül az egyenes adókból nagyobb bevételekre alig számíthatunk, mert igaz ugyan, hogy az utóbbi évek zárszámadási eredményei szerint az egyenes adók tényleg az előirányzatnál 4—5 millióval többet eredményeztek és az is igaz, hogy a f. évi befizetés még kedvezőbb, de eltekintve a mezőgazdasági viszonyok kétségtelen visszahatásától már azon számítás szerint, melyet az I adóreformra vonatkozó munkálatomban tettem, és 1 mely — úgy tudom — azon memorandumban is benne foglaltatik, melyet a ház t. tagjai közt kiosztattam az egyenes adók a reform keresztülvitelével mintegy 4—5 millióval kevesebb jövedelmet eredményeznek. Az eddig beérkezett szakvéleményekből következtetve, ha az érdekelt körök mind kifejezésre juttatják óhajaikat és érvényesítik igényeiket, a mi iránt most a tél folyamán megtartandó enquéte után fogunk teljesen tiszta képet nyerhetni, én igen tartok attól, hogy e jelentékeny több-bevételek daczára legalább átmenetileg egy-két évig még az egyenes adók előirányzott összegére is alig számíthatunk. Tehát az egyenes adókból jövedelmi többleteket a jövő évekre nem igen helyezhetünk kilátásba. A bélyeg- és jogilletékek és a kereskedelmi tárcza körében a távírda és a vasutak, valamint a gyárak jövedelme mérsékelt fokozódásban vannak. Ezekből nagyobb bevételekre egész joggal lehet számítani. Nagyobbak lesznek e bevételek, mert ezekre a közgazdasági viszonyok is kevésbbé vannak visszahatással, mint az egyenes adókra. Hasonlóképen reménylem, hogy a dohányjövedékből is lehet mérsékelt jövedelmi többletekre számítani, de mindezen ágaknál semmi merész intézkedés nem vezetne arra, hogy ezek lényegesen nagyobb jövedelmet eredményezzenek, sőt én pénzügyi politikai szempontból igen aggályosnak tartanám, hogy akkor, midőn jövedelmi forrásaink egyik legkiadóbb ágát, az egyenes adókat megbolygatjuk, egyúttal itt is különleges intézkedéseket a reform által tegyünk. Itt tehát kiadóbb jövedelmekre megint nem lehet számítani. Marad a harmadik nagy bevételi kör: és ez a fogyasztási adók, melyekre nézetem szerint a súlypontot fektetnem kell. És itt a feladat kettős, t. ház, először a közös vámterületen belől a fogyasztási területnek kell biztosítani az itt elfogyasztott czikkek utáni jövedelmet, amint ezt tettük a szeszadóra nézve és másodszor gondoskodnunk kell arról, hogy ez a jövedelmi forrás kiadóbb legyen. E czél nálunk annyival könnyebben elérhető, mert hisz a fogyasztási czikkek legjelentékenyebbjei: a czukor, sör és szeszre a termelési adókon kívül még külön úgynevezett belfogyasztási adóink, illetőleg a szeszre nézve külön italmérési adónk is van, a mely adók nem a termelésnél, hanem a szabadforgalomban való felbecslés útján szedetnek és a hol a felbecslésnél a fogyasztási czikkek egy jelentékeny része adó nélkül marad, úgy, hogyha egy új szisztéma szerint együtt szednők e fogyasztási adókat a termelési adókkal, jelentékenyebb többletre számíthatnánk az adótétel minden emelése nélkül azon egyszerű okból,