Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

381. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. 257 Azt hiszem, hogy tárczája megfelelő képviseletéről gandoskodva van, mivel én miniszterelnöki minőségemben különben is jogosítva vagyok azt minden előleges bejelentés nélkül képviselni, de a ház iránti tiszteletből folyólag külön felkértem az elnök urat arra, hogy legyen szíves e körülményt külön felemlíteni. Én tehát indokot nem látok arra, hogy az ő Felsége személye körüli miniszter tárczájának tárgyalása elhalasztassék és kérem azt ma tárgyalni. (Helyeslés jobbfelöl.) Bartók Lajos jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Azt gondolom, hogy azok. a miket a t. miniszterelnök úr szíves volt előadni, okok lehetnek arra, hogy az 8 Felsége személye körüli miniszter tárczájának tárgyalása elhalasztassék, de arra, hogy egy jelentőségében fontos természettel bíró kérdés felvettetvén, e házban azon kérdés tárgyalása elől akként térjenek és térhessenek ki, hugy a miniszter urak saját tárczájuk tárgyalása alkalmával a házb m ne legyenek: azt hiszem, ez ok még sem lehet, mert igaz, hogy csak a tételek megszavazásáról van a szó, de igaz az is, hogy ezekkel kapcsolatban politikai természetű kérdések vette'nek és vettethetnek fel, a melyekre vonatkozólag minden miniszternek a saját tárcsáját képviselnie kell. Ha, a miniszteri felelősség abban állana, hogy a kormány feje minden egyes tárezánál képviselheti a politikát, akkor tul-ijdonképen a felelősség nem az egyes minisztere ket, hanem a koimányn k a fejét érinti minden alkalommal, a mi az 1848. évi törvényeknek úgy természetével, mint kifejezett rendelkezéseivel ellentétben áll. (Úgy van! balfelöl.) Én, tehát t. képviselőház, épen abból a szempontból, hogy a miniszteri felelősséget saját belső tartalma és természete szerint tartsuk fenn, és azzal szemben e<ry olyan prejudicziózus elvi kijelentést, mint a minőt a t. miniszterelnök úr kijelentése tartalmaz, kielégítőnek ne tartsunk : a magam részéről oda volnék bátor konkludálni, hogy mindaddig, míg az o Felsége oldala melletti t, miniszter úr nincsen abban a helyzetben, hivatalos elfoglaltságánál fogva, hogy saját tárczáját e házban képviselhesse, íüggeszszük fel a táreza tárgyalását. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök : T. ház! A kérdés az, méltóztatnak-e hozzájárulni Ugron Gábor képviselő úr azon javaslatához, hogy tekintettel az ő Felsége személye körüli miniszter távollétére, a mennyiben a sor reá kerülne, ne tárgyaltassék tárczája, vagy pedig hozzájárulni ahhoz, hogy tárczája az elnöki jelentés tudomásul vételével, a menynyiben a sor reá kerül, ma tárgyaltassék ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik az KÉPV. NAPLÓ 1892 — 97. XX. KÖTET. elnöki jelentést tudomásul véve, hozzájárulnak ahhoz, hogy, akadályoztatva lévén az ő Felsége személye körüli miniszter a házban megjelenni, a tárczát mégis tárgyalni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség, t. ház, és így a táreza költségvetése, a mennyiben a sor reá kerül, tárgyaltatni fog. Kezdődik a tárgyalás, t. ház. Olvastatikaz első tétel. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Királyi udvartartás. Rendes kiadások. I. fejezet. Kiadás. A királyi udvartartás költségei 4,650.000 foúut. Bánó József! Bánó József: T. képviselőház! Azt hiszem, méltóztatnak velem abban egyet érteni, h.iíry mióta az 1867-iki kiegyezés megtörtént, (Halljuk!) fontosabb és nevezetesebb tárgya alig volt a törvényhozásnak, mint az úgynevezett egyházpolitikai kérdések. A minisztériumnak nehezebb feladata alig volt, mint ezen törvényjavaslatoknak tárgyalása és keresztülvitele. Azt hiszem, méltóztatnak velem abban is egyetérteni, hogy itt az akadályok nemcsak alul voltak, hanem felül is, mert azt mindenki tudja, hogy a fejedelmet megnyugtatni e részben igen nehéz felad it volt; azt mindenki tudja, hogy a fejedeb'mnek aggályait eloszlatni és őt arra bírni, hogy ezen törvényiavaslat előterjesztésére előzetesen megadja a beleegyezését, és aztán, hogy az eleje szentesítés alá becsáttassék, ez valóban igen nehéz és súlyos feladat volt. És mégis, t. képviselőház, azt látjuk, hogy a min szteriuni ezen feladatot megoldotta, és azon ponton van, hogy, habár mai napig szentesítve nincsenek is a törvényjavaslatok, de minden pillanatban várja azoknak szentesítését; a minisztérium és az egész párt már szinte örül annak a pillanatnak, a midőn ez be fog következni. (Egy hang johbfelől; As egész orssíg! Ellenmondás balfelöl) íme, t. képviselőház, ebből mi következik? Következik az, hogy a nehéz kérdéseket is meg lehet oldani, ha arra komoly akarat van és én azt mondom, t. képviselőház, hogy bár ezen törvényeket én szintén rosszaknak és szerencsétleneknek tartom, hanem minden rossz oldalnak van egy jó oldala is, és ez a jó oldala az lesz, és csakis, egyedül ez a jó oldala lesz, hogy ha ezen törvények szentesítve lesznek,a miniszterek ezentúl nem állhatnak elő azon érvvel, a mivel — fájdalom — 25 év óta igen gyakran találkoztunk a fontos törvényjavaslatoknál, hogy ott fenn a fejedelem aggályait eloszlatni nem lehet. Mert ha, t. ház, ebben a fontos ügyben a fejedelem aggályait el lehetett oszlatni, akkor én azt hiszem, hogy nincs oly nehéz kérdése ennek a törvényhozásnak és nincsolyaspirácziója a nemzetnek, hogy — ha az akarat megvan — a fejedelem aggályait eloszlatni ne lehessen. (Igás! Úgy van! balfelöl.) 33