Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

244 §80. országos ülés 1894. november 16-án, pénteken. Elnök: Bujanovics Sándor képviselő úr kíván szavai értelmének helyreállítása végett szólani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Bujanovics Sándor: T. ház! Én is szavaim értelmének helyreállítása érdekében kérek a házszabályok értelmében Bzót. Az előadó úr az én múltkori igénytelen beszédemnek oly értelmet tulajdonított, hogy ha az igaz vagy való volna, akkor én nem ide, hanem a Lipótmezőre vagy az Angyalföldre való volnék. Azon értelmet tulajdonította ugyanis beszédemnek, hogy én azt jelentettem ki, hogy miután mezőgazdasági bajainkat nagynak találom, ne foglalkozzunk semmi egyébbél, zárkózzunk el minden egyéb követelmény elől, ne tegyünk semmi egyebet, csak is ezzel az egy tárgy gyal, csak is ezzel az egy ügy gyei foglalkozzunk. Hivatkozott at. előadó úr arra, hogy beszédemben azt is mondottam, hogy épúgy, a mint akkor, midőn pénzügyeink rendezetlensége volt irányadó szempont, csak a pénzügyi rendezés volt egész politikánkban a vezérlő főszempont, ma is a gazdasági életünkben előforduló bajok szanálása iránti törekvés legyen az irányaaó és főszempont. Ezt így mondottam és így értettem. De hogy ebből azt a következtetést lehessen kivonni, mintha én már most elzárkóznám minden elől, és nem akarok semmit, csak azt, hogy mi egyébbel ne foglalkozzunk, csak mezőgazdasági bajainkkal : no hát, t. ház, én sokkal jobb véíeménynyel viseltetem a t. előadó úr éles felfogása iránt, semhogy föltételezzem róla, hogy beszédemnek valóban ezen értelmet is tulajdonította. Hizelgek magamnak egyébiránt azzal is, hogy a t. előadó úr is sokkal jobban ismer engem, semhogy ezt feltételezte volna rólam. Polémiájának ezen részét és ekként ellenem felállított okoskodását nem tekinthetem tehát egyébnek, mint olyan formának vagy figurának, melylyel polémiáját tetszetősebbé kívánta tenni, és a mely, nem akarom mondani, a gyengébbek félrevezetésére volt szánva. (Helyeslés a baloldalon.) Beőthy Ákos: Előadói fantáziájának liczencziája volt az. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az előadó úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Mindkét személyes kérdésre, engedje meg a t. ház, hogy egész röviden és tisztelettel nyilátkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselő úr megint a dividendákat fejtegette. Én azon tételt állítottam fel, és ezt fenn is tartom, hogy a ki ma fekteti pénzét részvényekbe . . . Polónyi Géza: Ma! (Zaj a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor előadó: Én ezt mondottam, s nem tehetek róla, ha t. képviselőtársam mást értett. (Nagy zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Rosszabb a prókátornál!) Elnök: Csendet kérek! Hegedüs Sándor előadó: Nem tehetek róla, ha egyszer azt mondottam, hogy a ki ma fekteti pénzét részvényekbe, annak azon malmok csak 5*2 és 6"6°/o-ot adnak. (Úgy van! jobb felől.) Ennek következtében tehát nem lehet beszélni arról, hogy valami nagyon zsíros volna a dividenda. A mi pedig Bujanovics Sándor t. képviselőtársam felszólalását illeti, most ő értett félre engem, mert én az Ő beszédének nem tulajdonítottam azt az élesen abszurd értelmet, a melyet ő kiolvasott szavaimból. Én tehát azt hiszem, hogy nem is tételezi fel rólam, hogy én itt a gyöngébbek, a minők különben nincsenek is, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) félrevezetésére ilyesmit mondtam volna, mert én azt mondottam, a mit a képviselő úr beszédéből világosan ki lehet olvasni, hogy valamint régen csak a deficzit elenyésztetése volt a főszempont, melynek mindent alá kellett reikdeíni, úgy most a földmívelés van ebben a helyzetben. Erre azt mondottam, hogy semmiféle nemzetgazdasági érdeket a másiknak alárendelni nem kell, hanem parallel, arányosan kell menni, és ez arányosságot nem csak a költségvetésből kell megítélni, mert akkor kedvezőtlen színben tűnik fel a földmívelés, hanem mindazon tényezők köréből, a melyek annak rendelkezésére bocsáttattak, mindazon befektetésből és szükségletekből, melyek évek hosszú során át a földmívelés javára föl voltak véve. Ezt mondtam. (Helyeslés jobb felől!) Elnök: Molnár képviselő urat illeti a zárszó! Molnár József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár a t. miniszterelnök úr nem nagy súlyt helyezett arra, hogy az eddig folytatott közgazdasági politika elleni aggályainkat eloszlassa, sőt nézeteink rendszeres megczáfolását sem tűzte ki feladatául, mégis élek a zárszó jogával, és ezt főleg abból a szempontból teszem, hogy a t. miniszterelnök úrnak az általam mondottakra adott észrevételeit néhány rövid szóval tiszta világításba helyezzem. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminiszter úr nekem szemrehányást tett azért, hogy a nagy és szegényebb osztály súlyos megterheltetéséről szólottam és ugyanakkor nem említettem fel, hogy ő az egyenes adók tervezett reformjánál a létminimumot adómentesnek kívánja megállapíttatni. A kérdés azonban, t. ház, nem úgy áll, a mint azt a t. miniszterelnök úr felállította, mert midőn én e súlyos megterheltetésről beszéltem, akkor nem az adóreformról szólottam, hanem azt emeltem