Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

238 380. országos ülés 1894. november 16-án, pénteken. hogy ne jöhessenek létre ily Schlussbriefek és ily spekulácziók? Azt mondta Bujanovics Sándor t. képviselő társam, hogy ő agrárius s hogy ő erre büszke. Én tisztelettel hajlok meg büszkesége előtt, de kötelességem megjegyezni, hogy akkor, mint törvényhozó, egyoldalúlag fogja fel hivatását. Bujanovics Sándor: Olvassa el, hogyan értettem ! Hegedüs Sándor előadó: Megmondom, kérem. 0 tudniillik czélúl mondta. Hogy hogyan érti, erre vonatkozólag beszédének végső passzusában azt mondja: régebben minden feladat arra volt irányítva, hogy a deficzit az államháztartásban elenyészszék ; most mindent arra kell fordítani, hogy a földművelés bajai orvosoltassanak, . . . Bujanovics Sándor: Azt nem mondtam! Hegedüs Sándor előadó:... és 8 ennek alárendel mindent. Bocsánatot kérek, sem az egyik, sem a másik állítása nem ment az elfogultságtól. Nem áll az, hogy ebben az országban valamely időszakban csakis a deficzit elenyésztetése lett volna az államháztartás feladata. Azokban a nehéz években, a mikor adóemeléssel és takarékossággal, nagyon sok igénynek a megtagadásával államháztartásunknak rendezésén dolgoztunk, akkor is a nélkülözhetetlen vízszabályozási, vasútépítési, kulturális szükségletekről gondoskodtunk, és minden érdeknek, habár szűken, habár kis mértékben, de arányos kielégítéséről erőnkhöz képest iparkodtunk gondoskodni. Azt hiszem, épen úgy, a mint akkor ez nem volt kizárólagos czél, . . . Bujanovics Sándor: Ki mondta azt? Hegedüs Sándor előadó: . . . most sem lehet kizárólagos czél, minden más tényezőnek és feladatnak a kizárásával, a földművelési érdekek ápolása. Bujanovics Sándor: Hogy ez legyen a főszempont, ezt mondtam, és ezt fentartom. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Bujanovics Sándor: Nem azt mondtam, hogy kizárólag. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegedüs Sándor előadó: Hanem igenis mindig párhuzamosan és arányosan kell a nemzetgazdasági tényezőket fejleszteni, de abban a fejlesztésben — bocsásson meg t. képviselőtársam — magából a költségvetésből még azokat az arányokat kiolvasni nem lehet, mert, mint volt szerencsém említeni, a íöldművelés és mezőgazdaság sokkal kisebb mértékben és sokkal kevesebb alkalommal jön összeköttetésbe — és természeténél fogva kevesebb alkalommal jöhet összeköttetésbe — a költségvetéssel, mint a többi nemzetgazdasági tényezők, különösen nálunk, a hol épen megfordítva, a többi nemzetgazdasági tényező van még fejletlen állapotban. Mert a mezőgazdaságnak fejlesztésére olyan tényezők folynak be, a melyek felett ez a költségvetés nem rendelkezhetik: azoknak az intenzív felszerelése és ez által a gazdaságnak okszerű berendezése és így a költség és hozam közötti aránynak a javítása, ez a lényege a mezőgazdaság feladatainak most; már pedig ezeknek a feladatoknak a megoldására sem ebben a költségvetésben, Sem semmiféle kormány által felállítandó költségvetésben tényezőket, eszközöket a t. képviselő úr találni nem fog, csak a mi a közvetett hatást illeti, és ez a közvetett hatás van a forgalom biztosításában, a vizszabályozásban, a hitelemelésben és a törvénykezésnek megfelelő alkalmazásában. Ezek azok, melyek részben a költségvetésben, részben a törvényhozás kezeiben vannak, és a melyekről gondoskodni kell. De mikor iparfejlesztésről, a kereskedelem előmozdításáról, a szakképzés előmozdításáról van szó, természetes dolog, hogy egy tétlen és tájékozatlan társadalommal szemben az államnak kell irányadólag közbemarkolnia és folytonosan az új irányokra az eszközöket legalább eleinte nyújtania, és ebből lehet magyarázni igen természetesen azt, hogy ezen a téren több tevékenység látszik lenni most eme tényezőknél, mint a földművelésnél. (Halljuk!) De, t. ház, nem is állunk oly rosszul még a földmívelés körüli teendők tekintetében sem. Ezt én abból látom, hogy milyen orvosszerekkel állottak elő t. képviselőtársaim, Polónyi és Bujanovics; mert az 8 propoziczióikból látom azt, hogy mégis valami lényeges feladatot a kormány és a törvényhozás nem mulasztott el. Nézzük csak, miket panaszolnak ők fel és miket proponálnak. Bujanovics t. képviselőtársam elmondja először a mezőgazdasági szeszgyárak a helyzetét. Tagadhatatlan, azok rossz helyzetben vannak, és t. képviselőtársam az orvoslást először a felvidékre nézve sürgette, a hol ez igen lényeges tényező. Azonban, t. ház, hogy ezen mezőgazdasági szeszgyárak érdekébea nem történt volna semmi, azt hiszem, azt t. képviselőtársam sem állítja, mert ebben a költségvetésben is adóprémium czímén 1,350.000 frt van felvéve a mezőgazdasági szeszgyárakra s ezzel szemben az ipari és kereskedelmi közvetlen czélokra 722.000 forint szerepel a költségvetésben. Hát ezen egy tétel kétszeresét adja annak, a mit összesen ipari és kereskedelmi czélokra fordítunk. Igaz, elismerem, részben a gyáraknak szer-