Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-380
236 ®5fti országos ülés 1894. november 16-án, pénteken. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : T. ház ! Van szerencsém előterjeszteni az 1895. évi ujonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatot (írom, 730), továbbá a lefolyt 1894. évi egyéves önkéntesi tiszti vizsgákról és az öngyilkossági esetekről szóló jelentésemet. (írom, 731). Kérem a t. házat, méltóztassék úgy a törvényjavaslatot, valamint jelentésemet is a véderő-bizottsághoz előzetes tanulmányozás és jelentéstétel végett utasítani és előterjesztésein kinyomatása és szétosztása iránt intézkedni. Elnök: A törvényjavaslat és a jelentés ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a véderő-bizottságnak. T. ház! Következik a napirend: az 1895. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. A következő szónok? Bartók Lajos jegyző: Babó Emil! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Nincs itt! Bartók Lajos jegyző: Molnár Józsiás! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Nincs itt! (Felkiáltások jobb felöl: Tovább ! Halljuk! Halljuk!) Kivan még valaki szólani? (Felkiáltások jobb felől: Nincsen senki!) Senkisem kivan szólani ? A vitát ezennel bezárom. (Élénk éljenzés jobb felél.) Az előadó úr fog szólani. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Azt hiszem, megengedi a t. ház, hogy a költségvetési vitának pénzügyi részével ne foglalkozzam, .. . (Folytonosan tartó saj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Hegedüs Sándor előadó:.. . mert pénzügyi vita ez alkalommal tulaj donképen nem is volt. Ennek következtében kérem a t. ház engedelmét, hogy azon gazdasági kérdések egynémelyikével foglalkozzam, a melyek a vitának tulajdonképeni lényegét képezték. Mielőtt azonban azt tenném, kizárólag csak Horánszky Nándor t. képviselő úr pénzügyi fejtegetésére van egy megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Beszédének pénzügyi részével csaknem teljesen egyetértek. Ő ugyan élesebben és néhol szinezettebben adta elő a helyzetet, mint én, de azt hiszem, nemes kötelességet teljesített. Csak azt az egyet sajnálom, hogy midőn pénzügyi fejtegetéseit bevégezte, és egyetértőleg a pénzügyi bizottsággal] intelmeit a kormányhoz intézte, mégis a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó jelentését elégtelennek találta és a maga részéről szükségesnek tartotta tovább menni. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a mi a dolog lényegét illeti, a pénzügyi bizottság jelentése semmiféle tekintetben az ő felfogásától a költségvetéssel szemben való magatartására nézve el nem tér. De megjegyzem, hogy azt a következtetést sem politikai, sem pénzügyi tekintetből a jelentésből és a költségvetésből le nem vonhattuk, a melyet Ö, midőn azt mondja, hogy mi előttünk most már csak a deficzit vagy a teheremelés áll; mert azt hiszem, hogy a költségek között, kivált ha az 1893-iki költségvetést hasonlítjuk össze, vannak olyanok, a melyek tisztán a közszolgáltatások fokozása következtében növekedtek, a mely összeg 20 millió forintra megy. Természetes dolog tehát, hogy ennek az ellenszolgáltatásnak jövedelmei is vannak, a melyek a jövedelmeknek az adómegterhelés nélkül való fokozásával egy jelentőségűek. Ha tehát az 1893-iki eredményeket az 1895-iki előirányzattal hasonlítja össze, akkor ezen nagyobb szolgáltatásokat a pénzügyi bizottság tekinteten kívül nem hagyhatja, és épen azért nem láthatja oly sötéten a fejleményeket, mint azt a t. képviselő úr odaállította. Másfelől egy oly költségvetéssel és pénzügyi helyzettel szemben, melynek jelenlegi állapotával a képviselő úr annyira meg van elégedve, hogy csak óvatosságot kíván a kormánytól a pénzügyi bizottság nem vonhatta le azt a következtetést, hogy ezt a költségvetést nem szavazhatja meg; hanem mivel vele e tekintetben egyetért, természetes, hogy a költségvetés elfogadását ajánlotta a t. háznak, és én azt hiszem, hogy sokkal logikusabban és elfogulatlanabbal jártunkéi, mint a t. képviselő úr, a ki különben igen érdekes és alapos pénzügyi fejtegetését igen sok keserűségei tartalmazó politikai véggel zárta le, a melyhez én egyáltalában nem járulhatok, de a melynek fejtegetésébe szintén nem bocsátkozhatom. Engedje meg a t. ház, hogy a közgazdasági kérdésekre menjek át lehető rövidséggel és sok számadat idézése nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Sajátságos fordulat állott be, t. ház, a közfelfogásban és a közhangúlatban az utóbbi évek alatt, vagy — mondjuk — az utóbbi két évi-alatt. Eddig nem hallottunk egyebet követelményként felállítani, mint azt, hogy ipart teremtsünk, a kereskedelmet fejleszszük, hozzuk be az idegen tőkét, hogy az fruktifikálhassa az országot. Most egyszerre igen rövid idő alatt úgy tüntetik fel a helyzetet, mintha itten a mozgó tőke zsarolna, uralkodnék, minthu már iparos-ország volnánk és a földmívelés el volna nyomva, (Igaz ! Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy is van!) mintha itt a gyáripar fehér rabszolgákat tartana, és mintha mindenféle szigorral, korlátokkal és járommal a mozgó tőkét lekötni, — hogy úgy mondjam, — az országból kiűzni kellene, mert különben meg nem menthetjük a földmívelést. Azt hiszem, t. ház, hogy ez alapjában tökéletesen hamis felfogás (Igás! Úgy van! a
