Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

224 379. országos ülés 1894. november 15-én, csütörtökön. külföldre, mint a trencséni vagy nyitrai liszt, pedig Trencsén vagy Nyitra mégis csak köze­lebb van Bécshez, mint Zsombolya és joguk volna, a mennyiben közelebb vannak Bécshez, mint azok a vidékek, a piacznak ezt a közel­ségét felhasználni. Ha csak egyszerűen arról volna szó, t. képviselőház, hogy a malmok ezáltal biztosít­tassanak, nem szólnék semmit, az egész vidéken a termelő hátrányára nyomják le a vidéki mal­mok a gabonaárakat, hogy maguknak ezt a differenczíális tarifát az árakban kiegyenlít­hessék. Már most, t. ház, foglalkozzunk ezzel az őrlési kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) És itt, ha észrevenném akár azt, hogy terhére vagyok a t. háznak, akár azt, hogy unalmas dolgokat beszélek, nagyon szívesen félbe is fogom hagyni. (Halljnk ! Halljuk!) De még egyszer ismétlem: jó akaratnál egyéb nem vezet. Én ezen kérdés tárgyalásával szívesen akarom tájékoztatni azo­kat, akik tájékozva nincsenek, de szívesen foga­dom, ha magamat is rektifikálnak. Ezen őrlési kérdés kiindulási pontjában — nézetem szerint — a t. pénzügyminiszter úr egyszerűen tévedésben van. A mennyire örven­detes tudomásul veszem azon konczilians hangot is, hogy nem végleges álláspont az, a melyet tegnap elfoglalni méltóztatott, hanem a kapa­czitácziónak teret nyújt; a mennyire — hozzá­teszem — valóságos közgazdasági nyereség a t. pénzügyminiszter úrnak azon tegnapi enun­cziáeziója, hogy a paritásra alapított malomszá­mítás nem bír alappal; a mennyire szívesen veszem tudomásul továbbá azt, hogy a t. mi­niszterelnök úr épen ezen megindult mozgalom jogosultságát leginkább bizonyítva, már is elren­delte, hogy az egyéven túl terjedő vámhitele­zések a jövőre megszüntettessenek, és rníg export nem lesz, egyáltalán ezen behozatali eljárás kor­látoztassék ; a mennyire szíves örömmel konsta­tálom mindezt és köszönettel veszem tudomásul: épannyira kötelességemnek tartom kimutatni, — a mennyiben tőlem telik, — hogy a t. mi­niszter úr tegnapi beszéde egyrészt téves alap­ból indult ki, másreszt épen az ő beszédéből leszek bátor kimutatni, hogy az egész őrlési engedélylyel követett eljárás nem egyéb, mint visszaélés, nem egyéb, mint törvénytelenség, s e rendeletnek rút kijátszása. (Halljuk! Halljuk!) Mert miről van szó, t. ház? Hiszen nem nemzetközi szerződésekről beszélünk; a román szerződésnek ehhez a kérdéshez semmi köze, még a zárhatároknak sem. Habár igaz, hogy ezen vámmentes behozatal mintegy prémium a román búzának a kivitelre: a mi szempontunkból az 1 forint 50 krajczáros vámbiztosítás mégis mit jelent? Mi, mint gabonatermelő állam, felállítunk Romániával szemben egy agrár-vámot 1 forint 50 krajczárban. Miért? Mert a törvényhozás fel­ismerte annak a szükségét, hogy a román és orosz — de különösen a román — gabonával szemben a mi gabonánkat meg kell védenünk. S akkor mi történik ? Ezt a védvámot, agrár­vámot, kikészítési eljárás czímén egyszerűen kifirundczvanczigoljuk, kijátszuk, nem a ter­melők, nem a nagyipar, hanem — hozzáteszem — kizárólag a budapesti nagy malomipar érde­kében. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmon­dás jobbfelöl.) Majd kimutatom mindjárt. Már most, t. ház, ha egy kedvezményről van szó, a mely megosztható a termelő, az ipar és a kereskedelem között; ha arról van szó, hogy a kikészítési eljárás által a munka értékesítése biztosíttassék egy államban: akkor ez ellen sen­kinek kifogása nem lehet. Ha azonban' — és ez itt a kérdés — ezt a kedvezményt arra hasz­nálják fel, hogy ugyanazon termelési ágat, a melynek védelmére az törvénybe iktattatott, ki­játszsza és kizsákmányolja: akkor oly intézke­déssel állunk szemben, melynek eltörlése köz­gazdaságilag nemcsak helyes, hanem sürgős is. Már most a t. pénzügyminiszter úr tegnap azt mondja: mit akarnak azzal az azonosítási eljárással, hisz az azonosság a lisztnél épúgy, mint a felolvasztott vasnál, meg sem állapít­ható, ha csak finánczot nem állítunk a malomba, míg azt megőrlik? Hát elhiszem, hogy az azo­nosítási eljárás nehézkes, és hogy az azonosság megállapítása sok esetben fináncz odaállítása nélkül lehetetlen is, de nem erről van szó. Tet­szett volna ezt akkor megfontolni, a mikor az 1882. évi XVI. tcz. 10. pontja törvénybe iktat­tatott. Az a törvényszakasz, melynek alapján a rendelet kibocsáttatott, félreérthetetlenül így szól: A behozatali vámdíj alól mentesek továbbá: (Olvassa.) »01y árúk és tárgyak, — azt mondja a X. czikkely 2. pontja, — melyek kikészítés, kija­vítás, vagy feldolgozás végett hozatnak be a vámterületre, oly feltétel alatt, hogy a kikészí­tett, kijavított vagy megmunkált árúk és tár­gyak isméti kivitele a pénzügyi hatóság által előre meghatározott idő alatt történjék, és hogy a behozott, és ismét kivitt árúk azonossága biz­tosítható legyen.« Ha a pénzügyi rendelet máskép szólana, akkor az törvénynyel ellenkező, tehát törvény­telen rendelet volna. Addig, míg e törvény meg­változtatva nincs, senkinek sincs joga kikészí­tési eljárást megállapítani olyan árúra nézve, melynél az azonosság nem konstatálható. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ha tehát ..... (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: ... a lisztnél az azonos­ság nem konstatálható, ebből a törvény alapján

Next

/
Oldalképek
Tartalom