Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

379. országos ülés 1894. november 15-én, csütörtökön. 215 az országot a maradandóság biztositékával egy cseppet sem kecsegteti, az köztudomású. Másrészről szemfényvesztésnek kell tekintenem az egész pénzügyi egyensúlyra vonatkozó dicsériádát azért is, mert az eredményt nemcsak az elért külső siker szempontjából kell vizsgálni, banem azon eszközöli és módok szempontjából is, melyek révén az eléretik. Már pedig ha ezen eszközöket meg fogjuk vizsgálni, ha figyelembe veszszük a majdnem brutális eljárást, a mely a mi adózási rendszerünk különböző ágaiban megnyilatkozik, akkor könnyen meg fogjuk érteni azt az éles, nagy ellentétet, mely a hivatalos feldicsérés szemfényvesztő csilláma és a gyakorlati élet szürke valósága között létezik. Hiába minden furfang és mesterkedés, az élet igazságát letagadni nem lehet és az élet megvesztegethetetlen morálja soha sem fogja magára disputáltatni azon Macehiavelli-féle elvet, hogy a czél szentesíti az eszközt. Hegedüs Sándor előadó: Ez a jezsuiták jelszava! Vajay Zoltán: Ntm! Macchiavelli mondotta ; csak rájuk fogják a jezsuitákra. Tévedésben méltóztatik lenni az előadó úrnak! Nagyon komoly és mélyreható, gazdasági állapotainkat mélyen érintő okok magyarázzák meg azt a szomorító jelenséget, hogy az ország munkás polgárai sem az annyira földicsért pénzügyi fölöslegnek, sem a zárszámadásban kimutatott millióknak nem tudnak örülni, sem a jelen állapot tartható voltában nem tudnak hinni. Mert hiába tette Darányi Ignácz képviselő úr, most már elkésve, azt a figyelmeztetést, hogy óvakodjunk a nemzet zömének önbizalmát megrendíteni. Az már régen megrendült s nincs arra szükség, hogy mesterséges szuggesztió által megrendítsük. Az ország nagy- és kisbirtokosai egyaránt érzik, hogy a kiegyezés óta a kormányoknak közgazdasági politikája olyan volt, mely az ország fentartó elemét képező mezőgazdasági érdekeket teljesen figyelmen kivííl hagyta és elhanyagolta, és e mellett a 25 évi tartós, mély béke daczára megfelelő ellenértékűi sem a közterhek arányosabb elosztásának szabályozásáról, sem megfelelő adózási eljárásról, sem tisztakezű gyors, becsületes közigazgatásról, sem gyors és olcsó igazságszolgáltatásról, sem tanügyünk felvirágoztatásáról, sem a kiviteli ipar létesítéséről nem gondoskodott. Tisztán fiskális érdek szemmeltartása volt minden eddigi kormánynak fővezéri ő elve, s csupán a deficzitek nagysága tekintetében különböztek egymástól. Jelenlegi pénzügyminiszter úr homlokát köríti az érdem koszorúja a deficzit eltüntetéséért, sőt fölöslegekkel is tündöklő produkczióiért. Az indirekt adóknak gróf Apponyi Albert t. képviselő úr által évek hosszú során át sürgetett helyesebb kihasználásának igazán brutális alkalmazásával, eltűnt a deficzit, van felesleg is, de ez nem bir az állandóság és maradandóság jellegével; már pedig az egyik főszempont minden ország költségvetésénél, hogy állandó bevételi forrás legyen. Nálunk ez megszűnt. S ez nagyon természetes is, mert ha egyszer valakinek az erszényét a zsebéből kimetszették, ugyanazon erszényt többé elsauzsirozni nem lehet. Az ország is ily zsebmetsző pénzügyi politika objektuma volt régtől fogva, különösen a regalemegváltás alkalma és idejétől. (Egy hang a jobboldalról: Papzsák!) Ezen heroikus pénzügyi érvágás és mai adózási rendszerünk megteremtették azon szomoní állapotokat, a melyek most előttünk fölmerülnek, és a melyek a jelent teljesen vigasztalannak, a jövőt bizonytalannak tüntetik fel. A mezőgazdasági válság szóba hozatott itt már több szónok úr részéről és e szónokok közül különösen gr. Károlyi Sándor képviselő úr két konkrét tervezetet is említett, melyeknek figyelembe vétele mellett a nyomott, olcsó gabonaárakon némileg segíteni lehetne. Szóba hozta a malmok számára juttatott, őrlési engedély szabályozását és egyúttal a kész fedezet hiányában spekuláló börzejátékosoknak megrendszabályozását. Mindezen két tervezetre nézve a t. pénzügyminiszter úr tegnapi felszólalásában igyekezett bizonyítani, hogy sem a malmok őrlési engedélyének megszorítása, sem pedig a börzének szabályozása nem képezi azt a panaczeát, melytől méltán remélhető gabonaáraink emelkedése. Azonban akkor, mikor ezt a t. pénzügyminiszter úr kijelentette, nem tudom, minő következetességgel, mégis kilátásba helyezte, hogy tekintettel némely malom nagy készletének felszaporodására, intézkedést tett az iránt, hogy azon malmoknak vámhitele az ő tudta nélkül meg ne hosszabbíttassék, a melyeknek nagy készleteik vannak. Ha a malmoknak külföldről beözönlő gabonakészleteinek felszaporodása csakugyan befolyásolja a gabonaárak alakulását, akkor talán mégis igazuk van azoknak, a kik azt állítják, hogy a romániai és külföldi búzának a malmok által nagy mértékben történő vásárlása árainkat lenyomja; ha pedig nincs igazuk, ha ez áralakulásainkra nézve közönbös, akkor nem értem, hogy a miniszterelnök úr miért helyezte kilátásba azt az intézkedést, hogy a nagy készlettí malmoknak vámhitelét meghosszabbítani az ő tudta nélkül nem fogja engedni. Mert szervezeti, okozati összefüggés van e kettő közt. Rám legalább a miniszterelnök úr okoskodása a logika helyes törvénye szerint azt a benyomást tette, hogy ő belátja ugyan, hogy baj van, saj->