Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-378
878. országos ülés 189i. Wekerle Sándor mi iszterelnök és pénzügyminiszter: Nem is igen lehet azokat szabályozni, t. képviselő úr;-higyje el, igen sokan foglalkoznak már azzal, hogy lehet-e szabályozni. Méltóztassék megvárni a konklúziót. Minálunk igenis a tőzsde megtette a korlátozó intézkedéseket a tekintetben, hogy a játékszenvedély a határidő-üzletben mértéken túl ne menjen. Visontai Soma: Nem tett meg semmit a világon! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: A mennyiben a tőzsde már évekkel ezelőtt kimondotta azt a megítélhetőségre nézve, hogy reális tőzsdei üzletnek csak az olyat tekinti, mely bejegyzett kereskedők és hi vatásszerííleg gabona-eladással foglalkozók, tehát mezőgazdák, vagy béilők között köttetik. Ez a korlátozó intézkedés ma is fennáll és ennek a korlátozó intézkedésnek az az eredménye volt,... Visontai Soma: Ezt sohasem mondták ki, csak a fedezetre nézve! (Nagy saj. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: De igen, még azt is kimondta, hogy a tőzsdében kell kötni! (Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A tőzsde azt mondotta ki: »hogy a gabona-ha táridő-üzlet olynemű gyakorlását, mint az legújabban bizonyos czégek részéről minden rangú hivatástalan egyénekkel úgyszólván iparszerííleg íízetik, kárhoztatja, s hogy különösen az oly ügyleteket, melyeknél bármely czímeu vagy néven az ügylet tartama alatt nyújtandó fedezet vagy ráfizeted (Zuschuss) kötelezettsége köttetik ki, reális kereskedelmi ügyleteknek nem tekinti, s ennélfogva a tőzsdebiróság ezentúl nem fog megítélni oly követelést, mely gabona-határíigyletek fedezet hiányában eszközölt lebonyolításából származik«. Visontai Soma: Tehát csak a fedezetre vonatkozik! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Legyen kissé nyugodtan a képviselő úr! Nemcsak a fedezetre, hanem a kötő személyekre is vonatkozik. (Helyeslés jobb felől.) Másodszor: 1889. február 15-én a következőket mondta ki a tőzsdetanács: »A tőzsdetanács úgyis, mint a tőzsdei választott biróság teljes ülése közzéteszi, hogy a múlt évi deczember 6-án hozott azon teljes ülési határozat, melynek értelmében a tőzsdebíróság oly követelést, mely gabona határidő-ügyleteknek pótfizetés hiánya miatt eszközölt lebonyolításából származik, meg nem ítél«, . . . Visontai Soma: Csak a fedezetre vonatkozik ! november 14-én, szerdán. g} [ Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Hiszen kérem csak akkor szoktak pörölni, ha nem fedeztetik! (Derültség jobb felől.) . . . »nem vonatkozik oly kötésekre, melyek bejegyzett kereskedők közt, vagy oly személyekkel jöttek létre, kik gabona eladásával, vagy vételével hivatásszeruleg foglalkoznak«. T. ház! Oly kérdés ez a határidőüzlet, a melynek szabályozásával más államok is foglalkoztak. Gróf Károlyi Sándor képviselő úr tegnap felemlítette azt az amerikai antiopczionális bill-t, mely most ott tárgyalás alatt van, és Anglia, Németország is foglalkozik e kérdéssel. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy igenis, feladatunk az lehet, hogy ezen ügyet figyelemmel kisérjük, és ha a megoldásnak oly módozatával találkozunk, a mely az üzleti viszonyok és érdekek sérelme nélkül ennek korlátozását lehetővé teszi, azzal aztán mi is foglalkozzunk. (Helyeslés.) Most, t. ház, méltóztassék megengedni, mivel úgy is felszólalok még, a később felszólalásom során talán lesz alkalmam Horánszky Nándor képviselő úr beszédének politikai részére is kitérni, hogy most felszólalásomat befejezve, a költségvetést elfogadásra ajánljam. (Hosszan. tartó élénk helyeslés jdbbfélol.) Elnök: Az idő előre haladt. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a holnap délelőtt tiz órakor tartandó ülésben folytassuk a tanácskozást, még pedig a költségvetés tárgyalását? (Helyeslés. Zaj.) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Most Urányi Imre képviselő űr van jogosítva interpelláczióját megtenni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek! (Zaj.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni és meghallgatni Urányi Imre képviselő úr interpelláczióját. (Halljuk! Halljuk!) Urányi Imre: T. képviselőház! A legutóbbi időben nagy súlylyal nehezedett a sors keze Máramaros vármegyére. Mint méltóztattak a hírlapokból is értesülni, egész sorozata az elemi csapásoknak sújtotta a megyét. Szeptember közepén az időelőtt bekövetkezett fagyok a népnek egyik legfőbb élelmi czikkét, a tengerit teljesen megrontották; később az esőzések, felhőszakadások a megmaradt egyéb terményeket, zabot, burgonyát teljesen tönkretették, az ezek folytán bekövetkezett árvizek a lakosoknak nemcsak terményeiben, de házaiban, ingó vagyonában, marhaállományában tetemes kárt okoztak. Mindezen csapások olyanok, melyeket megakadályozni emberi erőnek nem állhatott hatalmában ; azon károk megtérítése, a melyek e csapások által okoztattak, senkitől nem követelhető, legfeljebb a könyörületes szívekhez appellálhatunk, hogy azok segítsenek a nyomorba jutott lakosságon. Én hiszem is, hogy Magyarország nem fogja elhagyni, elveszni engedni azon htí 27*
