Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-378
190 878. országos ülés 1894, november 14-én s szerdán. nak elmondottam azokat a dolgokat, a melyek, közbevetőleg legyen mondva, azzal végződtek, hogy a könyvelő sikkasztás miatt megszökött, a melyek a mintapincze intézményét aláássák, s azon szép intézményt, a melyet Szerény magam boldogult Miklós Gyulával és b. Kemény Gábor egyetértésével a dolog ismeretével kontempláltunk, hová sülyesztette a kormány, mert a mire eddig a kormány rátette a kezét, az soha nem ment előre, hanem mindig hátrafelé ; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon!) értvén minden alatt alkotmányos dolgainkat, az 1867-iki kiegyezés tekintetében követett eljárását, általában mindent. Mondhatom, hogy a kormánynak nagyon szerencsétlen keze van mindenben. így ebben is. És, t. ház, mit csináltak a miníapínci-ében az újabbi időben is? Abban a mintapmczében, mely azért állíttatott fel, s melyre azért áldozott az ország, hogy utat törjön a finom, kitűnő magyar bornak a viiágpiaczon s versenyezhessen a franczia borokkal. Az a magas politika, mely szerint mindig nem hozzáértő embereket, hanem olyanokat tesznek az igazgató-tanácsba, a kiknek egyike mérnök, másika egyetemi professzor, harmadika miniszteri tanácsos: itt is kifőzte a levet akkép, hogy a mintapinczének hitelét külföldön annyira aláásta, hogy ha valaki azt mondja, hogy a mintapinczében kezelt borai vannak, tőle a külföldön ugyan nem vesznek. Ezt magam mondhatom, mert számtalanszor megpróbáltam. A mintapinczét azért állították fel, hogy utat törjön a magyar boroknak, hogy versenyezzenek a franczia, a rajnai és más európai borokkal. Már most azt szeretném tudni, hogy Chateau Iquem, a Chateau Lafitte és a Chateau Margaux-val hogy fog egy literenként 45 kros magyar bor versenyezni akkor, a mikor a külföldi kereskedelemnek finom bora van. Hogy lehet ily viszonyok közt azt kívánni, hogy e kereskedelem menjen oda a mintapinezébe, és új piaczok szereztessenek. — Erre több figyelem és gond volna fordítandó, hanem hát az egyházpolitika, úgylátszik, nem hagyott a kormánynak erre elég időt. (Derültség a szélsőbalon.) Újra fenyegettetünk, t. ház, és arra elnémul az egész közönség Magyarországon, adóleengedéssel. Ismerjük a kormánynak adóleengedését, a melylyel úgy leszünk, mint a regáléval, hogy az állam mentől többet kisajtol a közönségtől, megtölti az állampénztárt és dicsekszik a szuperpluszszal. Azért fél mindenki attól az úgynevezett adóelengedéstől. Én figyelemmel kisértem azt az adóreform-memorandumot s azt találom, hogy az nem adóelengedést, hanem dóemelést czéloz. Méltóztassék arra gondolni, n ogy mi igazság van abban, hogy akkor, mikor a kataszter megállapíttatott, a gabona átlagára körülbelól 10 frt volt. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: 9 frt! Szalay Imre: Mondjuk 9 frt volt és a szerint adóztattatott meg a gazdaközöaség s most már több éve annak, hogy 6—7 forintos búzánk van. Nagyon szeretném, hogy a kormány vagy elengedné az adót addig, a mig a a búza ára ismét 9 frt lesz, vagy máskép igyekeznék a bajon segíteni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Végűi nem szándékozván tovább a t. ház figyelmét igénybe venni, még csak a t. miniszterelnök úrhoz fordulok és azt kérdezem tőle, a kit a magánéletben tisztességesnek, lovagiasnak, gentlemannak ismerek, hogy miképen gondolkozik a magánéletben arról, a ki egy Ígéretet tesz, melynek beváltása tőle függ, és annak beváltását nem teljesíti. Azt hiszem, hogy volt már rá eset, hogy ilyenért valakit már ki is balottiroztak a kasszinóból. Azért említem meg, hogy t. miniszterelnök úr a magánéletben milyen, mivel csodálkozom rajta, hogy a politikában máskép gondolkozik. Nem említem azt, a mit Justh Gyula t. barátomnak igért, nem említek számtalan dolgot, melyekből az a közmondás a tanúiság, hogy megígérni, de meg nem tartani, csupán csak egyet említek, a mi az én specziális dolgom, s a mire a t. ház figyelmét kérem. A miniszterelnök úr három év előtt, midőn a tirolvorarlbergi vám kérdése szóba hozatott, Ígéretet tett, hogy fog ez ügyben valamit tenni, és mikor azt kérdtem, hogy mikortól fizettetik majd a kár vissza, a mit a tiroli s vorarlbergi vámok okoztak, azt a feleletet nyertem, hogy a nemzetközi jognak megfelelőleg a reklamáczió idejétől kezdve. Körülbelül másfél éve már, t. ház, hogy a miniszterelnök úr reklamálta ezt a dolgot és megígérte, hogy fog rajta segíteni, de azért a vámot fizetjük máig is, és én ma kíváncsi vagyok, hogy mi lesz — a t. miniszterelnök úr saját szavaival élve — azzal a reklamáczióval, mert akkor, ha az államnak joga van visszakövetelni, a mi kárt ez nekünk okozott, ez most milliókra fog menni. Igen fogok tehát majd örülni, ha a budgetbe legközelebb be fogja hozni a t. miniszterelnök úr azt a különbözetet is, a mit vissza kell nekünk kapni a tiroli és vorarlbergi vámokért. Én ezen kormány iránt, a mely közgazdasági, politikai és minden más tekintetben országomnak csak kárát eszközli, de semmi hasznát sem, semmi bizalommal nem viseltetem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) s ezért nem fogadom el a költségvetést, hanem csatlakozom Molnár József t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
