Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1894. noveniber 14-én, szerdán. 183 Elnök: A képviselő úr interpelláczióját az ülés végén fogja megtenni. Következik a napirend: az 1895-ik évi állami költségvetés általános tárgyalásának (írom. 710) folytatása. Papp Elek jegyző: Szacsvay Sándor! Szacsvay Sándor: T. képviselőház! Ha valamely alkotmányos állam állami költségvetésének politikai fokmérőjét pusztán csak a bevételek és kiadások közti számszerű összetalálkozás képezné: akkor a szőnyegen levő költségvetés ellen szigorúan pénzügyi és technikai szempontból, fontos kifogásokat emelni nem is lehet. Ámde, ha az államjogi magas elmélet követelményeit veszszük tekintetbe, tudniillik a magas állami elmélet ama követelményét, mely szerint egy állami költségvetésben az egyensúlynak nem csak a bevételek és kiadások között, hanem az állam közgazdasága között is meg kell lennie: ha továbbá egy helyes állami költségvetésben az államjogi kérdés nagy horderejét is figyelembe veszem, és végre ha tekintetbe veszem, az állam és a gazdaság kormányzatának, igazgatásának szellemi irányát, menetét és annak elért eredményeit, valamint a kilátásba helyezhető eredményét, azaz egyszóval kifejezve, ha a kormány általános politikájának bírálatát is bevonom gondolkozásom körébe: akkor, t. ház, én a helyzetet úgy találom, hogy egy bizonyos dualizmus látszik nemcsak az állam ezen életében, hanem még társadalmi életében is képződni, a melynél fogva, ezen ország állama és társadalma, mintegy a jónak és rossznak, a tevőlegesnek és nemlegesnek, a fénynek és árnynak oly vegyületét tünteti föl, mely egy valóságos társadalmi harczot idézvén elő, már eddigi eredményében is nem haladást, hanem hátrálást és visszaesést mutat. Az eddig felszólalt t. képviselőtársaim jellemezve közgazdasági és politikai bajainkat, azok orvoslására szereket is ajánlottak. Elismerem, hogy ez orvosszerek is enyhíteni fogják a bajt; de az a baj sokkal mélyebb s igy az orvosszereknek is sokkal gyökeresebbeknek kell lenniök. Ezért tisztelettel elhaladva Darányi t. barátom jóhiszeműsége mellett, túlmegyek többi képviselőtársaim következtetésén is és oda konkludálok, hogy eme bajokat csak is a dualisztikus rendszer megváltoztatásával lehet gyökeresen szanálni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én e rendszerről már több ízben elmondtam nézeteimet. így a felirati vita alatt is kimutattam, hogy e rendszer s az annak alapján 1875-ben létestílt fúzió, melynél fogva egy rideg párturalom szinte haszonbérbe vette az ország kormányzását s haszonbérben tartja még ma is: már 1889-ben a véderő vita alatt megszűnt az ország szívesnek, kedvesnek lenni. E rendszer azóta csak moratóriumokkal, relaxácziókkal s a morfinozás nagymérvű használatával tartja fenn életét; és hogy csak az ország elernyedett közgyengeségéből és — valljuk meg — a parlamenti pártok lankadtságából táplálkozik folytonosan. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A rekonstruált kormány programmjának előterjesztése ötletéből is elmondtam már nézeteimet s kimutattam, hogy az a programm, mely a közös ügyek kereteit sem tágítani, sem szűkíteni nem akarja, és az a másik, mely belügyi kérdésekben a szabadelvű irány következetes megóvása mellett akarja haladásunkat biztosítani : egymásnak ellenmondó s kivihetetlen törekvések. Mert ugyanazon gyékényen stabilizmustj maradiságot — és liberalizmust — fejlődést árulni nem lehet. És ha mégis árúinak, abban nincs politikai őszinteség. Mert mit mutat a közösügyi viszonyok 25 éves élete, és mit a mindennapi gyakorlat ? A 67-iki törvény eredeti keretei, melyek ama törvényben fel vannak sorolva, ma tényleg már nem azok, a mik voltak, hanem a változhatatlansági dogma csúfjára meg vannak már tényleg változtatva. Ha tehát a kormány az eredeti kereteket fenn akarja tartani, akkor lépten-nyomon önmagát dezavuálja, dezavuálja a közösügyi kormányt és a delegáeziókat is, mert mindezek nem az eredeti keretekben mozognak ma már. Ha pedig a tényleges kereteket akarja fentartani, nem jár el őszinteséggel, mert az eredeti keretekben sem nagyhatalmi állás, sem hódítási politika, sem fiókparlament, a minővé a delegáczió tényleg lett, nincsenek benne, és ezek az eredeti kerethez képest nyilván törvénytelenséget is képeznek. A dolog úgy áll, hogy a magyar államjog szempontjából változhatatlan törvény nincs is. Minden törvény az illető faktorok egyetértő beleegyezésével megváltoztatható; tehát megváltoztatható a közösügyi törvény is, akár jogi, akár politikai szempontból; megváltoztathatók lehetnének tehát a közösügyi törvények még a szabadelvű irány következetes megóvása mellett is. És ha az eredeti kereteket akarja a politikában mégis érvényesíteni, akkor a kormánynak szorosan véve nincs is jogosultsága a szabadelvű párt körében, mert akkor tulajdonképen maga a kormány is nemzeti párti, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a nemzeti párt épen azt akarja, hogy az eredeti keretek visszaállíttassanak és az elfajulás örökre megszűnjön. De, t. ház, a liberalizmust is forszírozzák, hogy a belügyi téren érvényesülhessenek; de ha pl. veszszük a kormány egyházpolitikáját: vájjon el lehet-e mondani ezen egyházpolitikáról, hogy liberális lenne? Hiszen a liberalizmus nem kívülről, hanem magukból az intézményekből bel-