Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-377

180 377. országos ülés 1894. november 13-án, kedden. zequencziáit nemcsak azoknak kell levonniok, a kik ezt a politikát támogatták, hanem azoknak is, a kik ellenezték. Mert, ha a gyorsan lerohanó vizek medrükből ki is lépnek és pusztulást okoznak, ha azoknak, a kik ezt előre látták, joguk is van igazukat fentartani, de senkisem akarhatja ezeket a bajokat úgy gyógyítani, hogy a vizek visszafelé folyjanak, A magyar társadalomnak eddig sem vethették szemére, hogy szűkkeblű, hogy türelmetlen. Bizonyítja ezt, hogy nemcsak Romániában és Oroszországban, de Németországban és Ausztriában is az antiszemitizmus sokkal mélyebb gyökeret tudott verni, mint Mégyarorszagon. De az, hogy Magyarországon az antiszemitizmus mély gyökeret nem verhetett, még nem elég, mert mint kúszó növény lappangva bujkál, és zavarja a felfogások objektivitását, és gátolja a magyar zsidóságban lévő szellemi és anyagi erőnek a nemzeti eszmével való teljes összeforradását. Ennek pedig, az én meggyőződésem szerint, meg kell történnie, nemcsak azért, mert Magyarországon egy elem sincs, mely annyira magyarosodott volna, mint a magyar zsidó, (Igaz! Úgy van! a túloldalon.) nemcsak azért, mert Magyarország fejlődése az utolsó évtizedekben sokkal többet köszönhet a zsidó inteiligencziának, mint a mennyit a lappangó antiszemitizmus szemére vethet, hanem azért is, mert egy elem sincs Magyarországon, melyre úgy ráillenék a szózat költőjének azon kijelentése: »a nagy világon e kívül nincsen számodra hely.« (Helyeslés balfelöl.) A magyar zsidó nem nemzetiség, nem internaczionális fogalom; és nem a magyarságnak, hanem a magyar zsidóságnak áll érdekében, hogy a kormány gondoskodjék a további zsidóbevándorlás meggátlásáról, mert azok a bevándorlások, melyek északról történnek, Felső-Magyarországra veszélyt hoznak és a magyar zsidóságot kompromittálják. (Helyelés.) Csodálom, hogy a kormány a reczepczióval egyetemben e tekintetben is nem terjesztett elő javaslatot. Remélem, hogy erre nézve a hiányt legközelekb pótolni fogja. A mi pedig a kereszténység és zsidóság közti antagonizmust illeti, ez is csak addig tart, a mig a zsidók a Messiást, a kit keresnek, meg nem találják. Ezt a Messiást pedig meg lehet találni nemcsak az egyházak oltárainál, hanem meg lehet találni a hazafiság oltárainál is; és ha a magyar zsidó megtalálta a Messiást a magyar hazaszeretetben és a magyar haza fogalmakban megszűnt örök zsidó lenni és magyar lesz olyan, mint mindenki más. (Helyeslés balfelöl.) Én csak egyre kérem a magyar zsidóságot. Hajdan Magyarországot a várak vezették, most' a városok vezetik. A yárak legnagyobb része romba dőlt. Tisztelje a magyar zsidóság ezeknek a váraknak a köveit, és ha talán a múltnak kísértő szellemei időnként visszatérnek, ne úgy űzze azokat vissza, hogy ezeket a köveket dobálja hozzája, hanem űzze őket vissza sokkal biztosabb módon ezen köveknek tiszteletével és szeretetével. (Tetszés.) A mi a tétel másik részét illeti, hogy a kormány a radikális egyházpolitikának vívmányait konzervatív mérséklettel konzerválhatja és hajthatja végre, mert meg vagyok győződve, hogy a sajtószabadság nagy elveinek megóvása mellett mielőbb revízió alá kell venui a büntetőkódexet az uralkodóház és az állam elleni izga tások és a magán-becsületsértések tekintetében: e tételt én nemcsak azért állítom fel, mert szükséges, hanem azért, mert nem látok benne veszélyt sem a magyar alkotmányos fejlődés, sem a magyar szabadelvűségre nézve. Mert, a minő Őszintén elmondtam az egyházpolitika veszélyeit, ép oly őszinteséggel kell konstatálnom, hogy az egyházpolitikai akcziónak, különösen a nehézségek legyőzése körűi tett tapasztalatoknak Magyarországra nézve egy igen szerencsés és jó oldala van. És ez az, hogy ezen két év alatt kiderült, hogy Magyarországnak nincsen oka félnie a reakcziótól. Nincs oka félni sem alulról, sem felülről. Mert kiderült, hogy a reakcziót tdúlról nem tudják megcsiná'ni, felniről pedig nem akarják. És én ez utóbbira fektetem a fősúlyt, mert ha felülről akarnák, alulról talán meg tudnák csinálni. (Tetszés, derültség.) Az egyházpolitikai ellenzéknek egyes árnyoldalai lehet, hogy némileg ellentétbe jöttek a szabadelvüséggel, de nem volt egy árnyalata sem, mely összeütközésbe jött volna a hazafisággal. A mi pedig azon köröket illeti, melyeket kamarillának szoktak nevezni, ezek előtt nyitva állott az út a reakczióra, ha nem is a győzelemhez, hanem mindenesetre annak kísérletéhez, mert ez év elején Magyarországon úgy álltak a dolgok, hogy egy felülről jött kezdeményezés föltétlenül győzött volna a szabadelvű és radikális koaliczió fölött. De ez nem történt meg, hanem megtörtént az ellenkező, az, hogy a korona ebben a nehéz harczban, melyet a saját érzése és kötelessége között vívnia kellett, oly nagyszerű példáját adta nemcsak alkotmányos gondolkodásának, hanem Magyarország iránti szeretetének is, hogy ennek látása egész Magyarországot kell, hogy nagy örömmel töltse el, tekintet nélkül arra, hogy kik támogatták az egyházpolitikát, és kik ellenezték. Egész Magyarországot örömmel töltheti el, hogy Szent István trónusán oly férfiú ül, a kinél a nemzeti királyok se tudtak felmutatni bölcsebbet, nagyobbat, a ki úgy ment végig a legnagyobb szenvedések isko-