Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-377

\ Qű> S<7. országos ülés 1894. november 13-án, kedden. mást venni nem akar. Mondom, a kisiparos első dolga, hogy — még adósságra is — szőlőt vagy földet vegyen. Minden áron földbirtokos akar lenni és nem egyszer ez teszi tönkre. De mivel nagyon kívánatos, hogy ily félreértések el legyenek oszlatva, tovább megyek és kérdem, jó dolga van-e nálunk a kereskedőnek, ha rossz a termés? Hisz a kereskedő csak azért imádkozik, hogy a gazdának jó termése legyen, mert különben nem vásárol nála senki. A dolog úgy áll: baj van, a helyzet súlyos és azzal komolyan számolni kell. Válság nincs, de mezőgazdasági válság igenis lehet, ha rossz termések következnének és a búza ára tovább is alacsony maradna. Ám a bajon legkevésbbé segíthetünk az által, ha más osztályoknak vagy közgazdasági ágaknak hadat izenünk. Azt mondják s Bujanovics t. képviselő úr beszéde is e körül forgott, hogy a földmíves mostoha-gyermeke az államnak. Ezt ugyan bajos lesz elhitetni bárkivel. Hisz mi itt legnagyobb részt földmívelők vagyunk. A kormány és törvényhozás jobbára földmívelőkből áll. A földmívelés tehát nem mostohagyermeke az államnak, ne is legyen az; de beczézett gyermeke se legyen, mert valamint a szülök elrontják azt a gyermeket, a kit beczéznek, és az lesz azután a leghaszontalanabb ember, azonképen nem volna helyes a földrnívelést ilyen elsőszülött gyermeknek tekinteni. (Helyeslés a jobboldalon) De épen ezen hasonlatnál maradva, ha az okos szülő mindig azon gyermekén iparkodik első sorban segíteni, kinek valami baja van, vagy beteg, azonképen nekünk is ez idő szerint első sorban ezen kérdésekkel kell foglalkoznunk. (Élénk híyeslés jobb felöl.) k.7-. agrár jelszót — őszintén bevallom — nem tartom szerenesésnek és itt engedjék meg, hogy Horánszky Nándor t. képviselő úr beszédéből egy-két passzust idézzek. (Halljuk! Halljuk!) Ő azt mondja: »a földbirtokos osztálynak jogos aspiráezióit nem szabad összeköttetésbe hozni az egyházpolitikával, a reakczióval, a klerikálizmussal.« Később azt mondja: »elég valakinek azt mondani, hogy ő földmívelő, neki ilyen és ilyen kívánságai vannak, hogy nyomban reakczionáriusnak és klerikálisnak nevezzék.« A mi ez utóbbi részt illeti, attól nem kell félni, miután a magyar földmívelő középosztály messze túlnyomó nagyrésze a szabadelvű eszméknek tántoríthatlan híve. (Élénk ettemondás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Darányi Ignácz: Talán Meszlény úr a szabadelvű? Meszlény Lajos: Az vagyok, jobban, mint maira. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Darányi Ignácz: Az a földmívelő középosztály nem fog attól tartani, hogy meggyanúsítják, hanem miután ezen thémát Bujanovics Sándor t. képviselőtársam is felkarolta, s ő is azt állította, hogy már panaszkodni sem szabad a mezőgazdának, mert rögtön kikiáltják ultramontránnak, méltóztassanak megengedni, hogy néhány évre visszamenjek. (Halljuk! Halljuk!) Az agrárius jelszavakat mi már hallottuk egyszer, talán nem is olyan régen. Nem lehet tagadni, hogy a közönség bizonyos rokonszenvvel nézte ezt a mozgalmat, és mit láttunk ? Azt, hogy az antiszemita és reakczionárius áramlatok ezen fmozgalom uszályába belekapaszkodtak, és a közönség rokonszenve ezen mozgalom iránt lassan megcsökkent. Már most arra kell vigyázni, hogy ez ne ismétlődjék meg. Tudom, hogy ezen agrár lobogó alatt sokan vannak, a kiknek jóhiszeműségében sem én, sem más kétkedni nem fog; de attól lehet tartani, hogy ezen lobogó alá folyanok is sorakoznak, a kik saját lobogójuk alatt nem tudtak győzni, hogy ezen új lobogó fedezete alatt támad ,ák most nem a kormányt, nem ezt a pártot, vagy az ellenzéki pártokat, hanem magát a szabadelvű irányt Magyarországon. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondás a bál és szélső baloldalon.) Én ezt igen veszélyesnek tartanám, mert nemcsak kompromittálná azokat, kik jóhiszeműen in< ntek a dologba, a mi utoljára is a kisebb baj volna, hanem kompromittálná magát az ügyet, és kompromittálhatná azt, a minek mindenek fölött kell állnia: a mezőgazdaságnak érdekét. (Úgy van! jobb felöl.) Különben attól, hogy a magyar földmívelő és a magyar középosztály megtévesztessék, én nem tartok. Nem pedig azért, mert a kinek olyan a foglalkozása, hogy működési irányát nem napról-napra, de sokszor óráról-órára kell változtatni tudni, az keresztül lát a szitán, fölismeri a melíékczélzatokat, az ilyen osztályt semmiféle reakczionárius áramlatnak megkapni nem lehet. (Derültség a szélső baloldalon. Úgy van! jobb felöl.) Az úgy okoskodik, hogy ha már a búza ára alacsonysága folytán vesztesége van pénzében, legalább elveiben vesztesége ne legyen. (Úgy van! jobb felöl.) Általában nem tartom helyesnek, t. képviselőház, hogy az osztályokat szembe állítsuk egymással. A magyar nemzetet nem széttagolni és megosztani, hanem épen az ilyen helyzetben közös munkára egyesíteni kell. (Helyeslés.) Én azt tartom, hogy a mezőgazdaság kérdéseiben úgy kell cselekedni, mint a hogy a török cselekszik, mikor a mecsetbe lép, hogy t. i. kinn hagyja a saruit. A politikai gyűlölséget, a politikai szenvedélyeket és a politikai pártoknak érdekeit hagyjuk ezen kérdésnél egészen figyelmen kivűl. (Általános helyeslés.) Ha ezen