Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-377
J56 ^ 77 * országos ülés 1894, november 13-án, kedden. táplálunk, még nem jogosítanak fel minket arra, hogy külön pártállást foglaljunk el a házban, a mivel cs'ik t. szomszédainknak, a függetlenségi pártnak malmára hajtjuk a vizet. Ezen kijelentéshez csak egy észrevételem és Bzerény megjegyzésem lehet. Hogy mi miért nem viseltetünk a kormány politikája iránt bizalommal, annak megokolását megtalálja t. képviselőtársam azon alapos és beható fejtegetésekben, melyeket épen a tegnapi napon előtte közvetlenül szólott Horánszky Nándor t. képviselőtársam itt előadott, a melyekben államháztartásunk, politikai életünk legnagyobb részét teljesen megvilágította. Arra a megjegyzésére pedig, hogy mi a 67-es alapot gyengítjük a külön pártállás elfoglalásával, a következőket felelhetem. A függetlenségi párt nyíltan és őszintén a 67-iki törvények eltörlésére törekszik, ellenben mi e törvények alapján állunk, csakhogy akképpen, mint a törvények megalkottattak, a mennyiben megvalósítani akarjuk a magyar nemzet javára mindazt, a mi e törvényekben, mint nemzetünk joga, világosan ki van jelölve. (Úyy van! a haloldalon.) Mármost vájjon mi gyengítjük-e a közjogi törvény hatását, kik annak végrehajtását sürgetjük, vagy azok-e, kik a ma jelszóvá lett rideg konzervativizmusban a mai állapotot olyannak tartják, melyen túl bármely kívánságot csak hangoztatni is törvénysértés, s a kik a közjogi törvény végrehajtását ezért meg sem kisértik: annak megítélését bátran bízom minden józaníil gondolkodó emberre. (Élénk helyeslés halfdől.) Horánszky t. képviselőtársam kiterjeszkedve állami életünk minden ágára, világosan és tárgyilagosan kifejtette azon indokokat, melyeknél fogva a kormány politikáját károsnak, sőt ve* szélyesnek tartjuk, s melyek miatt a költségvetést bizalmatlanságunk kifejezése jeléül meg nem szavazzuk. Én ezután felmentve érezhetném magamat a felszólalás alól, mert hiszen ő már azt a részt is érintette, s érintette már Molnár t. barátom is, melyre én óhajtok rámutatni. De hézagosnak, az ország mai helyzetének meg nem felelőnek hinném e tárgyalást, ha már most, az általános tárgyalás folyamán nem foglalkoznám gazdasági viszonyainkkal s kivált mezőgazdaságunk nagy bajaival. (Ügy van! bal felől.) Ezt kívánom tenni az általános vita keretének megfelelő, kellő általánossággal és rövidséggel a nélkül, hogy a kérdéssel összefüggő számos részletkérdést taglalnám. Azt hiszem, joggal teszem ezt a költségvetés általános tárgyalása alkalmával, mert hisz hazánk mezőgazdasági helyzete az az alap, vagy ha tetszik azon főalapok egyike, melyen állami háztartásunk egész épülete nyugszik, s a mely, ha ingatag, építhetüuk arra szemnek tetsző, diszítményekkel és tornyocskákkal ellátott épületet, de az nem fog ellentállni az idők viszontagságainak és az első zivatar romba döntheti. Mert csakis a gazdasági élet összes erős szilárd alapjaira fektetett költségvetés birja és bírhatja a szilárdság és az állandóság jellegét. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nagyon jól tudom azt, hogy a ki ma a mezőgazdasági érdekek védelmével kivan foglalkozni, az a gyanúsítások egész özönét zúdítja fejére. A mai nap divatos áramlatai mellett mindenki, a ki mezőgazdasági bajaink okait kutatja, a ki azok orvoslását czélúl tűzi ki, úgy állíttatik oda, oly intencziók tulajdoníttatnak neki, a melyek tőle távolaiknak. Az, a ki így jár el, az ipari és kereskedelmi fejlődés elvi ellenségének állíttatik oda; az szítja — szerint tük — az osztályharczot, az lehetetlenné akar tenni minden további fejlődést. Konstatálom, hogy ez a kormányt támogató körökben egy mai nap divatos áramlat. Galumniare audacter semper* aliquid haeret. Talán vannak az országban számosak, kik nem pillantva a dolgok mélyére, ezen gyanúsításnak fel is ülnek, és reakczionáriusoknak, agráriusoknak, antiszemitáknak (Fölkiáltások: Ultramontánoknak!) és —nem tudom—mi mind ennek stigmatizálnak minket, és minden agrárius törekvésben rettenetes veszedelmeket látnak. Én, t. ház, szívesen, sőt büszkén fogadom el az agrárius jelzőt. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Én szeretem hazám földét és szeretem a földet mívelő népet, és csak a legnagyobb aggódással látom azokat a bajokat, melyekkele földet birtokló és földet mívelő osztály küzd; csak aggódással látom'azt a deposszedálási proczesszust, a mely az ország nagy részében, nem mondom, hogy mindenütt, folyamatban van, Es ha senki jogát nem sértve, semmi jogosult érdeket ne^ támadva, keresem a baj okát, és hozzá akarok járulni a bajok némelyikének, vagy ha lehet, a bajok összeségének orvoslásához, akkor tudom, hogy igaz ügyet szolgálok. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Akkor nevezzenek el bárminek, azt én szívesen elfogadom, mert conscia mens recti famae mendatia ridet. Bennünket, a kik így járunk el, egyoldalúsággal, elfogultsággal, túlzással szoktak vádolni nemcsak azok, kik fellépésünket érdekeik ellen intézett támadásnak vélik, de vádolnak azok is, a kik pedig érdekeink buzgó támogatói, hivatalos állásuknál fogva kell, hogy legyenek (Helyeslés a baloldalon.) Azok oly színben akarnak bennünket feltűntetni, hogy mi minden ipari és kereskedelmi fejlődésnek ellenségei vagyunk, hogy mi osztályharczot kívánunk szítani. Ezen vád ellen védekezni talán felesleges, talán nevetséges. (Igaz! a baloldalon.) Támogatjuk, pártol-
