Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

376. ors/ágos ülés 189á. november 12-én, hétfőn. 149 munk igénybe vesz. (Igaz! Úgy mn! bal felől.) Reformokra kellene gondolni, munkabeosztásra kellene gondolni, összhangra kellene tehát gondolni az állam egész organizmusában, ha már más segítség nincsen, de azt, hogy a magyar állam úgyszólván egy állami szoczializmussá fejlődjék ki, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) liogy ne csak az állam igazgatásának az igényeit akarja kielégíteni, hanem mintegy a megélhetésnek újabb területeket akarjon biztosítani, az, t. képviselőház, sem a magyar államnak az adóképességéve], (Úgy van! bal felől.) sem a magyar állam gazdasági erejével nem kongruál. (Helyeslés bal felől.) Hogy ezzel szemben intézkedésekre volna szükség, és addig is, míg ezek az intézkedések bekövetkeznek, a legnagyobb rigorozitásra volna szükség, abban azt gondolom, mindenki igazat fog nekem adni, a ki aggodalommal tekint az országnak közgazdasági helyzetére, a ki aggodalommal tekint az ország adó teherviselési képességére és számításba vonja azt, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy kikért és miket teszünk, hanem arról is van szó, hogy ezeket miből csináljuk, (Úgy van! bal felől.) hogy ki viselje azokat a nagy igényeket, azokat a nagy terheket, a melyek ezzel kapcsolatban vannak. (Helyeslés bal felől.) T. képviselőház! Hogy az állam pénzügyi igazgatásában az a szigor, az a takarékosság, az a rigorozitás nem követtetett, (Halljuk ! Halljuk!) a melynek követése kizárta volna azt, hogy itt újabbi fejlemények elé menjünk, azt én hibául másnak, mint a t. kormánynak nem ráhatom fel. Itt van továbbá, t. képviselőház, a túlkiadások kérdése is. Itt is hasonló az eset. Ha a t. kormány a túlkiadások terén szigorúbb eljárást követett volna és azt az irányt, a melyet, nem tudom, talán 1889-ben minisztertanácsilag megállapított, — hogy tudniillik jövőre a túlkiadásokkal szemben a lehetőleg legmerevebb eljárást fogja követni, — követte és gyakorolta volna, bizonyára e téren sem jutottunk volna odáig, a hová jutottunk, és a hová való jutás egyikét képezi azon aggodalmas állapotok ujabban való felmerülésének, a melyek a mi pénzügyeinkre való tekintettel bizonyára nem kicsinylendők, (Igaz! Úgy van!a baloldalon.) T. képviselőház! Meglehet, hogy valaki azt fogja mondani, hogy részint szándékosan színezem ki és hegyezem ki az állapotokat, mert azok nem olyanok, mint a minőknek én azokat festettem, részint azt fogja mondani, hogy engem ezen eljárásra az én politikai, ellenzéki álláspontom bír. Érzem, hogy nem így van, t. ház, mert én magam részéről legalább azt merem állítani, hogy az államháztartásnak rendjét, az államháztartás egyensúlyának fentartását, a helyes pénzügyi gazdálkodást, annyira szoros öszszefüggésben látom a magyar államiság erejével, fennállásával, imponáló helyzetével, hogy minden ellenzéki álláspontot háttérbe szorítok az előtt, (Úgy van! Úgy van !) ha azt látom, hogy itt az államnak tgy magasabb érdekéről van szó, és valamint egy pár éven keresztül nem késtem kijelenteni, hogy az államháztartás egyensúlyának, bár nagy áldozatok árán éretett el, magam részéről is örülök, épúgy kötelességem ma megmondani, hogy új fejlemények elé megyünk, melyekben, ha a pénzügyi kormány megállást nem parancsol, sőt a ma is létező beteg helyzettel szemben valami intézkedéshez nem nyál, ismét bekövetkezik az az állapot, a mely miatt éveken keresztül panaszkodtunk, vagyis bekövetkezik az úgynevezett Tisza éra. Akkor is, t. ház, évről évre megmondtuk, hogy az állam financziái nemcsak hogy rendben nincsenek, de végeredményeiben nagyon súlyos következményekkel járnak. Csak egy mozzanatot említek fel a t. miniszterelnök úrnak, mert ez is fogja jelezni a Tisza-éra gazdálkodásának sajnálatos eredményeit. Ezen mozzanat a miniszter úr által elvállalt valuta rendezés művelete. A t. pénzügyminiszter úr szemben a megállapított reláczióval, az uiabb ázsió keletkezésének egyik okát a passzív fizetési mérlegben kereste; helyes vagy helytelen-e, e fölött ne vitatkozzunk, de hogy ezt a passzív fizetési mérleget, legalább Magyarország részéről, nagy mérvben előmozdította az a pénzügyi gazdálkodás, mely évenkint rendkívüli adósságok felvétele által volt csak képes az államháztartást vezetni, ezt kétségbe vonni nem lehet. No, t. ház, ha az államháztartás fizetési mérlegét valami megrontotta, akkor megrontotta az a pénzügyi gazdálkodás, mely 1878. után egészen a Tisza éra- végső évéig folyt. De mi ez ellen felszólaltunk mindig. Igaz, hogy kicsinyelte is a t. előadó úr, a ki fényes beszédekkel igyekezett bennünket mindig megvigasztalni, sőt néha kiszatirálni is, de ma már előttünk vannak az eredmények és fényesen beszélnek, ha egyébben nem, azon egy jelenségben is, melyet bátor voltam felemlíteni. Később hallgattunk, hallgattam én is a magam részéről. Beható vita tárgyává nem tettem a pénzügyeket, mert éreztem, hogy oly állapotban vagyunk, melyet fenn lehet tartani, körültekintő, rigorózus, szigorú gazdálkodási rendszerrel és egyáltalán akként, a mint azt az államháztartás egyensúlyának fentartására törekvő és abban dicsőséget kereső pénzügyi kormány feladatának kell, hogy tekintse. De ma, t. ház, azon ponthoz jutottunk, melyben kötelességem ismét óvó szavamat felemelni és pedig nem csak úgy, miként azt a t. pénzügyi bizottság elő .dója, vagy a pénzügyi bizottság jelentése teszi, mely figyelmeztet bennünket év-