Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

142 376. országos ülés 1894. november 12-én, hétfőn. önálló ipart nem teremtett, a mezőgazdaságot pedig a válságtól nem tudja megóvni; tekintettel arra, hogy a jelenlegi kormány általános politikája sem megnyugtató, tekintsük akár a magyar állam nemzeti fejlődését, akár a hadsereggel és nemzetiségekkel szemben folytatott kormányzatát; tekintettel arra, hogy ezek folytán a kormány iránt bizalommal nem viseltethetünk : mondja ki a képviselőház, hogy az 1895. évi költségvetést még az általános tárgyalás alapjául sem fogadja el.« Elnök: Méltóztatik kívánni, t. ház, hogy felolvastassák a határozati javaslat ? (Felkiáltások: Hallottuk!) Méltóztatnak tehát eltekinteni a felolvasástól. Papp Elek jegyző : Horánszky Nándor! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A legközelebb elmúlt két év alatt államháztartásunkban az ország pénzügyi helyzetével, mikor a költségvetések itt a házban tárgyalás alá kerültek,, részletesebben, behatóbban nem foglalkoztunk; nem azért, t. ház, mintha a lefolyt évek alatt is állandó figyelemmel nem kisértük volna az ország pénzügyi helyzetét, államháztartásunk egyensúlyát, hanem azért, mert ezen egyensúly, mely súlyos áldozatok árán állíttatott helyre, olyan színben és alakban tűnt fel, hogyha ezen helyzet kellő körültekintéssel és kellő gondossággal kezeltetik, akkor körülbelül megállapítottnak tekinthetjük azt, hogy az államháztartásban az egyensúly valóban helyre van állítva és ezen egyensúly fenn is tartható. Azonban, t. ház, azon jelenségek, a melyek azóta feltűntek, komoly aggodalomra adnak okot. Különösen az 1895. évi költségvetés és az ezen költségvetésben nyilvánuló pénzügyi helyzet olyan, a mely utal bennünket arra, hogy az országnak pénzügyi helyzetét komoly vizsgálat tárgyává tegyük, hogy megállapítsuk azt, hogy azon eredmény, a melyet az ország — ismétlem — nagy áldozatok árán elért, megfelelő-e és a pénzügyi helyzet olyan-e, a mely a jövőre való tekintettel is állandóan fentartható. Én, t. ház, vizsgálódás tárgyává tévén e helyzetet, abban a véleményben és felfogásban vagyok, hogy Magyarország pénzügyi helyzete, államháztartási egyensúlya egy új stádiumba, egy új helyzetbe jutott, a melyben, ha kellően nem vigyázunk, azok az eredmények, (Halljuk! Halljuk!) melyeket nagy áldozatok árán elértünk, a legnagyobb mértékben koczkára vannak téve. Ez a körülmény utal engemet, hogy azon felelősségnél fogva, a melyet egyénileg, mint képviselő érzek, ez alkalommal az ország pénzügyi helyzetével behatóbban foglalkozzam, és igyekezzem a házat épúgy, mint a közvéleményt felvilágosítani e helyzet iránt és lehető objektivitással az ország financziális helyzetét úgy tárjam fel, a mint az az előttünk fekvő költségvetésben és ennek igazi tartalmában jelentkezik. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Azt tartottam mindig és azt tartom ma is, hogy nemcsak az egyes ember, de az állam is úgy van, hogy puszta igékből meg nem élhet, hanem kenyérre is van szorulva s mind a kettő utalva van arra, hogy ágy rendezkedjék be, hogy exisztencziája megtámadott ne legyen, pedig én azt tartom és azt hiszem, hogy az a helyzet, a melyet nagy áldozatok árán elértünk, abba a stádiumba jutott, mely ma gondosabb és komolyabb megfontolás és rigorozusabb eljárás nélkül nagy mértékben meg van támadva. Mielőtt a pénzügyi helyzet megvilágításába belebocsátkoznám, a budget szempontjából egy pár mozzanatot vagyok kénytelen felemlíteni azért, mert én nem vagyok abban a véleményben, hogy az az eljárás, a melyet a pénzügyi politika terén követünk, megfelel akár az alkotmányosság szempontjainak, akár azon realitásnak, a melyet e téren fenn kell tartanunk. E szempontból csak két mozzanatra utalok. Az egyik az, hogy az állampénztári feleslegek, vagyis a kasszakészletek az utóbbi években megdagadtak. Megengedhető, t. ház, az, hogy az állam bevételeiben és annak előirányzatában bizonyos laxitás követtessék addig, a míg a tapasztalatok bennünket arra nem vezetnek, hogy bizonyos bevételi ágazatokban a bevételek teljesen megállapítottaknak is tekinthetők, de ha az a jelenség merül fel, hogy a bevételek kisebb összegekkel irányoztatnak elő, mint a minőkben azok tényleg befolynak, — pedig e jelenség fenforog, — akkor azt gondolom, hogy a törvényhozás utalva van arra, hogy megfontolja azt, hogy helyes-e a pénztári készleteknek e duzzadását elősegíteni irreális bevételi költségvetés által, avagy ha a bevételek csakugyan így duzzadnak és ily progresszív mértékben emelkednek, nem következett-e el ideje annak, hogy a terhek leszállítására gondoljunk, és hogy Magyarország pénzügyi, anyagi helyzete nem olyan-e, a mely egyfelől igényli és megköveteli azt, hogy mindazt, a mi az állami élet fentartására szükséges, biztosítsuk, de másrészről, ha feleslegek mutatkoznak és ezek reálisak, abban a nehéz közgazdasági helyzetben, a mely kétségkívül minden téren fenforog, nem lehetne e a közterheket leszállítani? (Igás! Úgy van! a hulőldalon.) Az a körülmény, t. ház, hogy az államnak zárszámadási feleslegei évenként sok millióban jelentkeznek, csak kettőre utalhat bennünket; vagy arra, hogy felderítsük a pénzügyi helyzetet és konstatáljuk azt, hogy ezen feleslegekre valóban szükségünk van, és ha van, akkor irányozzuk is elő azokat, (Úgy van! bal felöl.) vagy ha ezekre