Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

376. országos ülés 1894. noteiuber 12-én, hétfőn. 137 másfelől láthatjuk azt is, hogy államháztartásunknak ezen alapjai ruganyosságban sokat nyertek és egyúttal változatosságban is határozottan emelkedtek és szaporodtak. Ez nagy jelentőséggel bír egy állam háztartásában, azért, mert egy modern államélet a maga gyors fejlődésében szintén gyors fejlődésű bevételeket igényel, mert hogy ha ezek arányban nem maradnak a kiadásokkal, akkor okvetetlenül pénzügyi válságot jelentenek. (Ügy van! jobb felől.) De egyúttal ugyanezen forrásoknak ruganyosságával, fejlődésképességével szemben egy hátrányuk van s ez az

y hogy nagyon szenzibilisek, érzékenyek, nem olyanok, mint a kataszter, a melyet jó és rossz időben egyaránt valósítani lehet; a forgalommal és a fogyasztással oly közvetlen összeköttetésben vannak, hogy egy-két rossz év nem is százezrekben, hanem sok millióban mutatkozik a bevételek csökkenésében, a miből megint azt a következtetést vagyok bátor levonni, hogy vigyáznunk kell kiadásaink és követelményeink megállapításánál, azért, mert egy-két évnek e téren való kedvező eredménye még Semmi biztosítékot nem nyújt arra, hogy ezek a jövedelmek ebben az aránj

7ban állandóan — főleg reformok nélkül — is fognak fejlődni, és ha kötelezettségeket és követelményeket vállalunk el a jövő tekintetében, néznünk kell ugyan, hogy tekintetbe vegyük bizonyos arányokban e fejlődést is, de azt hiszem, hogy ez arányokat korlátok közt kell tartanunk (Élénk helyeslés jobb felöl.) és nem a legkedvezőbb év eredményére kell államháztartásunknak szükségleteit fektetnünk. (Helyeslés jobb felől) T. ház! Az 1895-ik évi költségvetés kiadási részének egyes tételei az egyes jelentésekben indokolva vannak s a leghálátlanabb feladat lenne az, ha én most e tételeket akár csoportokban, akár egyenként indokolni kíván nám. Azt hiszem, hogy legczélszerűbb minden tárgyat ott megvitatni, a hol az közvetlenül élénkbe került, s e tekintetben kérem a t. házat, hogy mentsen fel a bővebb indokolástól. A bevételek tekintetében kötelességem konstatálni, hogy azok szigorúan az 1893 ik évi zárszámadások tényleges eredménye szerint, sőt azokon alul vannak előirányozva, tehát a realitás szempontjából, azt hiszem, kifogás alá nem eshetnek, és így természetes dolog, hogy magát a költségvetést elfogadásra ajánlhatom, és természetes dolog az is, hogy érdeklődöm és kíváncsi vagyok arra, hogy mily vita fog e költségvetés fölött keletkezni, mert (Halljuk! Sálijuk!) ha én tisztán és kizárólag költségvetési vitát gondolok, ez alatt azt képzelem, hogy a költségvetésnek természetesen nemcsak számaiKÉPYH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. val, hanem tartalmával és irányával, és az ezekben lefektetett pénzügyi politikával foglalkozunk s ennek természetes következménye az, hogy nemcsak az bírál, a ki a számokkal foglalkozik, hanem az is, a ki akár az arányokat, akár az irányt tartja bármely részében helytelennek. És hogy ha a bírálat e költségvetésre nézve e téren marad, akkor én ennek a vitának jó prognosztikont mondhatok, és azt hiszem, hogy a tárgyhoz tartva magát, tárgyilagos lesz. Sőt vannak kérdések felvetve, melyekre nézve én — bár erre illetékes nem vagyok — azt volnék bátor kérni, hogy ne most vitattassanak meg. Vannak jelentésünkben felvetve reformeszmék az illetékszabásra,, az egyenes adókra, a fogyasztási adókra vonatkozólag; ezek határozottan fontos, sőt a költségvetéssel is összefüggésben álló dolgok, de azt hiszem, hogy e tekintetben a költségvetésről szóló bizottsági jelentés s egyúttal a vita is a kormánynyal szemben tisztán az evidencziában tartásra kell, hogy szorítkozzék, mert ezek oly nagy thémák, oly sokágú kérdések, hogy ezeknek inczidentális vitatása — erre már tapasztalatom is van — inkább ártani, mint használni szokott. Azt hiszem, hogy a t. ház méltán a követelések terére és álláspontjára helyezkedhetek a kormánynyal szemben e kérdésekre nézve, sürgetheti és minden irányban követelheti a reformokat, de azok felett a bírálatot és az elhatározást akkorra kell magának fentartania, a mikor az egész matéria felett rendelkezik, és a mikor egész körültekintéssel nyilatkozhatik és határozhat ebben a kérdésben. (Úgy van! jobb felől.) És azért bocsásson meg a t. képviselőház, ha ezekkel nem foglalkozom, de épen azért, mert kívánom, hogy ezek a kérdések minél előbb napirendre kerüljenek, és épen azért, mert kívánom, hogy azok a reformkérdések, a melyek a költségvetést ezen átmeneti állapotában részben zavarossá, részben terhe;sé teszik, minél előbb megoldassanak, ajánlom a költségvetést általánosságban elfogadásra. (Élénk helyeslés jobb felől.) Papp Elek jegyző : Molnár József! Molnár József: T. ház! Az 1895-ikí költségvetés talán az első költségvetés, a melynek előterjesztésénél a t. pénzügyminiszter úr pénzügyminisztersége óta először szól mélabús hangon. Az a nagy bizalom a jövőben, az az öntudatos hang az ország közgazdasági és az állam pénzügyi helyzetének fellendülése mellett ezúttal megcsappant egy kissé, és helyette egy bizonyos figyelmeztető, óvatos, hogy ne mondjam, aggodalmas hangúlat fogta eh Míg eddig a t. miniszterelnök úr büszkeséggel hirdette, hogy a költségvetési tételek alkalmasak egy helyes politika vezetésére, most már csak reményét fejezi ki, hogy elégséges segédeszközt bocsátottak minden 18