Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-372

372. országos ülés 1894. október 20-án, szombaton. \ff lás- és közoktatásügyi miniszter úrnak 1893. évi jelentésére, a melynek 61. lapján az áll, hogy a hitfelekezeti iskolák közül az izraeliták 576»ot tartanak fenn és ezek közt csak 30 olyat, a melyben nem magyar nyelven tanítanak, de a melyekre zárjelben megjegyeztetik, hogy az előírt kívánalmaknak és követelményeknek teljesen megfelelnek. És csodálatos, t. képviselőház, hogy épen az izraelitákkal szemben hozzák ezt fel, azokkal szemben, a kiket ha összehasonlítunk a görög-keletiekkel, vagy görög-katholikusokkal, sokkal előnyösebb a helyzetük, (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) mert hiszen ha megnézzük ugyancsak ennek a közoktatásügyi miniszteri jelentésnek folytatólagosan a lapjait, akkor mit találunk ott? (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy például görög-keleti iskola van ma Magyarországon 1657. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Pap Géza : És ebben képzett tanító van 511; görög-katholikus iskolánk van 1530, képesített tanítóval. Ha most ezeket a számokat összehasonlítjuk az izraelita iskolákéival és az azokban alkalmazott tanítókkal, akkor azt látjuk, hogy izraelita hitfelekezetíí iskola van Magyarországon összesen 1016, képesített tanítóval és 24, nem képesítettel. Ezek puszta számadások, t. képviselőház, a melyek nem azt bizonyítják, hogy ők nem igyekeznének az iskola terén is megtenni azt, a mit a magyar nemzet tőlük elvár. De nézzünk, t. képviselőház, egyes jelenségeket, melyekből következtetést vonhatunk arra, vájjon ők tényleg igyekeznek-e magukat a magyar nemzettel egynek tekinteni. Hát hivatkozom a magyar hírlapirodalomra. Én nem vádként akarom felhozni, de mint puszta tapasztalati tényt, hogy a magyar hírlapirodalom legsovinisztább magyarjai az izraelita hitfelekezethez tartozók között találhatók. De nézzük a tudományt, a művészetet. Vájjon elzárják-e magukat a magyar nemzettől, külön nemzeti testet akarnak-e köztünk képezni? Azt hiszem, hogy ezeket példákkal illusztrálni felesleges, mert tudjuk, hogy e tekintetben nem hogy el nem zárják magukat, de mindenütt a magyar tudomány és művészet nevében igyekeznek tehetségüket érvényesíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) De ha azt a vádat hozzuk fel az izraeliták ellen, hogy nem asszimilálódnak teljesen, akkor az okok között ne csak mindig azt a hibát akarjuk keresni, mely bennük feltalálható, hanem keressük azon hibákat is, melyek bennünk, a társadalomban feltalálhatók. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert nem elegendő az, hogy az izraeliták be akarjanak olvadni a magyar nemzetbe, de okvetlenül szükséges az, hogy a magyar nemzet is akarja beolvasztani őket, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) fogadja be őket, mert ha a beolvadási készség és akarat követelhető egyrészt, úgy másrészt kötelesség azt tárt karokkal megadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Vannak, t. ház, olyanok, a kik az izraelita hitfelekezetííek közííl nem közeledtek annyira a magyar nemzethez, a mennyire azt jogosan el lehetett volna tőlük várni. De mi ennek az oka? Ennek oka csak az idő, a melyet úgyszólván ez a generáczió át sem élt, a melyek fiatalságában ezek a törvények meghozattak; de majd számoljunk a beolvadási akarattal és készséggel azoknál, kik már ezen beolvadhatási időszak utáni generáezióhoz tartoznak, és vegyük majd azokat figyelembe, s azokról vonjuk le a következtetést s akkor azt hiszem, hogy kedvező eredményre jutunk. (Helyeslés jobbfelöl.) De különben, t. ház, most nem egy nemzeti törvényről van szó, mi egy vallási törvényt tárgyalunk, a melynek megítélésénél első sorban vallási szempontok kell, hogy irányadók legyenek. És ezek is voltak irányadók akkor, a mikor más, ma már bevett vallásfelekezetekhez tartozók részére a teljes egyenlőség és viszonosság joga megadatott, megadatott oly állampolgárokkal szemben, a kik talán még most sem közeledtek jobban a magyar nemzethez, mint a mennyire közeledtek az izraelita hitfelekezetííek már eddig is. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, t. ház, csak jelezni kívántam ezeket; mert nem akarok féltékenységet és érzékenységet felkelteni; azt hiszem azonban, hogy ha ezen kérdés felett bárki magában gondolkozik, akkor az én általam elmondottak igazságát be fogja látni. A másik fontosabb vád, t. ház, szorosan vallási természetű és abban áll, hogy nem szabad elfogadnunk a reczepcziót, mert ismeretlen a hittanuk, nincs szervezetük, nem érettek a reczepczióra, mi érdemük sincs arra, hogy egyházi téren a jogegyenlőség rájuk is kiterjesztessék. Mikor először volt alkalmam az izraelita vallásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál felfogásomat e házban kifejteni, (Halljuk! Halljuk!) akkor mellőztem lehetőleg közelebbi bonczolásába bocsátkozni mindezeknek a kérdések-, nek azért, mert esetleg ezeknek érintése által más hitfelekezeteknek érzékenységét sérthettem volna. De ma, mikor már ezek határozottan mint ellenérvek hozatnak fel, nem térek ki ezen Yádak elől és szembe kell szállnom ; azokkal, mérlegelnem kell azok igazságos és helyes, azok igazságtalan és helytelen voltát. T. ház! Az mondatik, hogy ismeretlen a hittanuk; ez mindenkor fel szokott hozatni elle-