Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

371. országos ülés 1894. egy rövid átmenet, mert széles körökben meg­nyugtatást okoz, mert az elvet nem forgatja fel, az csak 'azon őszinte kívánságból és törek­vésből eredt, hogy magát az elvet megvalósítá­sában és további akadálytalan hatályában biz­tosítsa. (Élénk tetszés jobh felől.) Az utolsó ellenvetés, a melylyel foglalkozni akarok az, hogy felekezetnélkííliségből és ennél­fogva a vallástalanságból intézményt akarunk csinálni és azt törvénybe iktatjuk. Bármint vizsgálom a törvényjavaslatot, ez ellenvetésnek alapját nem találom. A mi e tekintetben az egész törvényjavaslatban foglal­tatik, semmi egyéb, mint a kilépés formájának meghatározása és ez az az átmeneti intézkedés, a melyre előbb czéloztam. Már hogy ezzel a Víillástalanságnak intézményes jelleget adnánk, vagy hogy pláne az történnék, a mit az egyik t. képviselő úr, Poíónyi képviselő úr állított, hogy t. i. dekretálnák istennek detronizálását, (Derültség jobb felől.) ezt a legmerészebb képze­lődés sem fogja a javaslatból kiolvasni, a mit az illető képviselő úr is csak az ő legsajátosabb egyéni álláspontjáról fedezhet fel, a melyet úgy fejezett ki, hogy az az internaczionális elemek­től megtisztított felekezeti kényszerrel beoltott szocziálizmus. (Élénk derültség és tetszés jobb felől.) Az ily vádak, valamint a vallástalanság előmozdításának vádja ellen nekünk védekez­nünk abszolúte felesleges. (Helyeslés jobb felől.) Rátérek az utolsó, a taktikai okra, a melyet gr. Appouyi Albert képviselő úr felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Ez abban áll, hogy miután e javaslat komoly ellenzésre a főrendiházban csak a III. fejezet, a szabad kilépés intéz­ményére nézve találkozott, a két ház megegye­zése biztosan várható, ha a kilépés szabad­ságának elve el lesz ejtve. Hozzá is tette, — egy kis intés akart ez gondolom lenni, — hogy komoly férfiaktól, ha csak minden hitét az emberek erkölcsi komolyságában elveszteni nem akarja, elvárja, hogy ragaszkodnak előbbi véle­ményükhöz ebben a pontban. Nézzük csak meg, hogy helyes alapokra van-e ez a taktikai felfogás építve? Én úgy tudom, hogy a főrendiház ezt a törvényjavas­latot általánosságban egy szavazattöbbséggel fogadta el. A t. képviselő úr azoktól, a kik ellene szavaztak, megtagadja a komolyságot. Úgy tudom, hogy ezen törvényjavaslatnak II. fejezete hat szavazattöbbséggel ment keresz­tül, azoktól is megtagadja a komolyságot. (Derültség jobb felől.) Akkor, ha azok megváltoz­tatnák álláspontjukat, nem vesztené el az emberek erkölcsi komolyságában való hitét, (Nagy derültség jobb felől.) csak akkor vesztené el azt, ha elfogadnák a kilépés szabadságát és KiPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX, KÖTET. október 19-én, pénteken. g^ ezzel elvetnék gr. Apponyi álláspontját? (Élénk derültség jobb felől.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Szilágyi Dezső igazságügyminisztér: És azután még egy hézag van felfogásában. Az a hézag, hogy azokról, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, és annak III. fejezetét is fenn akar­ják tartani, a kik a lelkiismereti és vallás­szabadságot ezen alkatelemében is fentartani akarják, méltóztatott egészen megfeledkezni. Ugron Gábor: Utoljára Ők feledkeztek meg magukról a harmadik szavazásnál! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Annyira nem feledkeztek meg magukról, hogy számosan épp annak hatása alatt, hogy még a lelkiismereti szabadság egyéni joga sem kerülne ki diadalmasan a főrendiház tárgyalásaiból, az így megcsonkított törvényjavaslatot visszautasí­tották. (Helyeslés jobb felől.) Ezen szavazatok komolyságát sem szabad ignorálni, téves feltenni azt, hogy a főrendiház szabadelvű eleme', a kilépés szabadságát oly mellékes kérdésnek tekintik. (Helyeslés jobb felöl.) Még tévesebb a főrendiház némely tagjai irá­nyában azt a várakozást fejezni ki, hogy eltérés előbbi véleményüktől, csak szavazatuk komoly­ságának árán lehetséges, mely oly pusztítást okozna t. képviselőtársamnak az emberek erkölcsi komolyságával táplált jelenlegi véle­ményében. Áttérek beszédem utolsó részére, (Halljuk!) azok ellenvetésére, kiknek ezen törvény­javaslatban foglalt szabadelvtíség kevés. Mikor ezt hallottam, és a mikor annak a tüneménynek a magyarázatát keresem, hogy ez az ébredés mért olyan késői, (Derültség jobb felől.) ez a szabadelvtíség miért maradt tűnődő állapotban (Derültség jobb felöl.) egészen addig, míg fönn­akadt a javaslat a főrendiházban: (Élénk derült­ség jobb felől.) azt a magyarázatot nyertem, hogy oly rohamosan jött ez a törvényjavaslat oly meglepetésszerűen, olyan erőszakkal — már parlamenti erőszakkal — hajtatott keresztül, hogy ennek a tűnődő szabadelvtíségnek egy erélyes akczióra vergődni, önmagával tisztába jönni nem volt ideje. (Élénk derültség jobbfelől.) Ha ezzel, t. ház, összehasonlítjuk a tényeket, azokat a tényeket, hogy hónapokkal, majdnem egy évvel a tárgyalás előtt beadatott ez a törvény­javaslat, hogy két bizottságban tárgyaltatott le, hogy a bizottságok jelentései a ház előtt feküd­tek hónapokig, hogy a tárgyalásnál Ugron tisztelt képviselőtársam jelen volt és fel is szólalt, és vitát folytatott Herman Ottó kép­viselő úrral, de mindenre ügyelt, mindent észre­vett ennél a törvényjavaslatnál, csak azt nem, a mi az ő szívét ma oly mélyen megsebzi, hogy az nem eléggé szabadelvű: ennek semmi 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom