Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-348
80 348. országos ülés 1894. május 2fi-4n, szombaton. Thaly Kálmán : T. ház! Méltóztassék nekem csak pár szót engedni; minthogy megneveztettem az igen t. államtitkár úr által, midőn ő választ adott, legyen szabad beszédének csak egy pontjára röyid viszonválaszszal szolgálnom. (Halljuk!) A t. államtitkár úr jónak látta védelmébe venni a kétfejű sast a katonai megfigyelő állomáson. (Ellenmondások jobb felől.) Újra mondom: védelmébe venni, a mennyiben azt mondta, hogy az esetleg ott építendő magyar Pantheont sem lógná díszteleníteni a kétfejű sas, (Felkiáltások jobb felől: Nem veszélyezteti!) épúgy, mint a magyar parlamentnek nem válik szégyenére (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Veszélyére!) a miniszter urak kalamárisán levő kétfejű sas. Hát ebben rejlik a baj, t. ház, midőn idegen államok jelvényeit magyar szem és magyar szív már annyira megszokott, hogy azokban semmi különöst nem lát; abban rejlik a baj, midőn a magyar államnak egy államtitkára ezt annyira megszokta, hogy az neki semmi. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Engem pedig irtózatosan bántana, és jót állok érte, a nemzet millióit is fogná bántani, ha a nemzet legdicsőbb hőseinek porai ott a Pantheonban a kétfejű sas védőszárnyai alatt, azon jelvénynek közelében pihennének. (Ügy van! Ügy van! a széhő baloldalon.) Én tehát ismétlem, hogy erre vonatkozólag épen nem vagyok megnyugtatva, sőt még nagyobb aggodalmat táplálok a t. államtitkár úr nyilatkozata után, mint annak előtte, és újra kérem a t. kormányt, méltóztassék oda hatni, hogy azt a nagyon elasztikus módon jelzett »szükség esetében építendó'« megfigyelő és távíró katonai állomás ne a Gellért hegyen, hanem ha már annak lennie kell, távolabb, a Sashegyen építtessék, a hol jobb helye is lesz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Madarász József képviselő úr kíván szólani. Madarász József: T. ház! Csatlakozom Thaly Kálmán képviselőtársamnak azon óhajtásához, hogy a kormány vegye figyelembe, hogy ne a Kelen-hegyén, hanem a mennyiben katonai tekintetben is a Sashegy inkább arra való volna, ott iparkodjék felállíttatni a figyelő állomást, és úgy hiszem, hogy a szabadelvű és a nemzeti iránynak megfelelő kormány módot fog találni arra, hogy Magyarországon emelendő bárminemű intézményen Magyarországnak nemzeti czímere legyen ezentúl mérvadó. A Kelenhegyére nézve tehát ez az észrevételem. A mi pedig az Újépületre nézve szándékoltatik, én nagyon jól tudom, miként 3—4 millió forint kiadása annak megtérítését is kívánja, de igen jól tndom azt is, hogy néhány millió forintnál sokkal többet ér az, ha egy világvárossá alakítandó városnak azon fogyatéka, azon hiánya pótoltatik, hogy eddigelé a városnak kalmárkodása miatt a tereket a város belterületén inkább megszfíkítette, mintsem hogy kiterjesztette volna. így Budapest fővárosa és intéző körei örökös bűnének tartom azt, hogy például a Duna mellett volt azon szép és nagy terűletet, a mely az azelőtt, 1849 ig emelt házak előtt elterült, beépíttette, a minek sem a kereskedelemre, sem a főváros egészségi viszonyaira való tekintetből nem lett volna szabad történnie, s a volt épületek és a Dana közé egy új házsor építtetett. Arra hívom fel tehát a t. kormány figyelmét, ha csak lehet, iparkodjék odahatni, hogy az összes újépűleti térség szabadon, tisztán térnek használtassák. (Helyeslés bal felől) Egyúttal ajánlom a t. kormány figyelmébe, hogy lépjen a várossal oly egyezkedésre, hogy a most épülő városnak még a város rendelkezése alatt levő területein mindenütt, a mint a városrészek követelik, a későbbi építkezések és a régi város épületei közt, lehet — ne méltóztassanak az összegen talán nevetni — igen nagy mennyiségű, pl. 40—50—60—100 holdnyi szabad terület hagyassék és kertekké alakíttassék. Igen jól tudom, hogy minden nagy városnak, a mely világvárossá akar lenni, gondoskodnia kell lakosai egészségének fentartásáról. (Igaz! Úgy van!) Nézzék meg a mostani új építkezéseket. Majdnem az összes terűletet, az egész telket beépítik, úgy hogy alig kapnak levegőt az ott lakó egyének. (Úgy van! bal felől.) Majdnem 30 éve, midőn én a szabad amerikai köztársaságnak egyik legnevezetesebb kereskedői városában, Yorkban voltam; már akkor azok eleve intézkedtek arra nézve, hogy a régi város és az új város között, a mely épűlendett, 100 holdakra terjedő sétaterek keletkezzenek. Ezek azok, a mikért én kötelességemnek tartottam felszólalni e tekintetben, és ajánlani a t, kormánynak, a mint mondám, először, hogy a Kelen-hegye tisztán megtartassák, minden építkezés nélkül és az Újépület területe is, a menynyire csak lehet, egészen szabad térnek hagyassék meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök I Kíván még valaki szólani, t. ház ? Senkisem. A vita be van zárva. A kérdés az, méltóztatik-e a t. ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A törvényjavaslat különben meg sem támadtatván, azt ezennel a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás.
